1Mondta pedig tanítványainak is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára; és azt bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.
2És hívatván őt, azt mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot sáfárkodásodról, mert nem lehetsz tovább sáfár.
3A sáfár pedig azt mondta magában: Mit csináljak? mert uram elveszi tőlem a sáfárságot. Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek.
4Tudom, mit csinálok, hogy mikor a sáfárságból kiesem, befogadjanak engem házaikba.
5És magához hívatván urának minden egyes adósát, azt mondta az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6Az pedig azt mondta: Száz bát olajjal. És azt mondta neki: Fogd írásodat, és leülvén hamar írj ötvenet.
7Aztán egy másiknak azt mondta: Hát te mennyivel tartozol? Az pedig azt mondta: Száz kór búzával. És azt mondta neki: Fogd írásodat, és írj nyolcvanat.
8És dicsérte az Úr a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai okosabbak, mint a világosság fiai a maguk nemében.
9Én is azt mondom nektek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
10Aki hű a legkisebben, a sokban is hű; és aki a legkisebben hamis, a sokban is hamis.
11Ha tehát a hamis mammonban hívek nem voltatok, az igazit ki fogja rátok bízni?
12És ha a máséban hívek nem voltatok, a tieteket ki adja oda nektek?
13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
14Hallották pedig mindezeket a farizeusok is, akik pénzszeretők voltak; és kicsúfolták őt.
15És azt mondta nekik: Ti igazaknak teszitek magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri szíveteket; mert ami emberek közt magasztos, utálat az Isten előtt.
16A törvény és a próféták Jánosig; attól fogva az Isten országa hirdettetik, és mindenki azon erőszakoskodik.
17De könnyebb az égnek és a földnek elmúlni, mint a törvényből egyetlen vonásnak elesni.
18Mindenki, aki elválik feleségétől és mást vesz el, házasságtörést követ el; és mindenki, aki férjétől elvált asszonyt vesz el, házasságtörést követ el.
19Volt pedig egy ember, gazdag volt és bíborba meg patyolatba öltözött, minden nap pompásan vigadozván.
20Egy szegény pedig, név szerint Lázár, oda volt vetve kapujához, fekélyekkel rakva,
21és a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal jóllakni kívánva; de inkább az ebek jöttek és nyalták az ő sebeit.
22Történt pedig, hogy meghalt a szegény, és elvitték őt az angyalok Ábrahám kebelébe; de meghalt a gazdag is, és eltemették,
23és mikor a pokolban felemelte szemeit, kínokban lévén, látta Ábrahámot messziről, és Lázárt az ő kebelében.
24És ő felkiáltott és azt mondta: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujja hegyét, és hűsítse meg nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
25De Ábrahám azt mondta: Gyermekem, jusson eszedbe, hogy te elvetted a téged illető jókat életedben, és Lázár hasonlóképpen a rosszakat; most tehát itt vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
26És mindezek felett közénk és közétek egy nagy hasadék van ékelve, hogy akik át akarnak menni innét hozzátok, ne tudjanak, se az onnét valók hozzánk át ne jöjjenek.
27Azt mondta tehát: Akkor arra kérlek atyám, hogy küldd el őt atyám házához,
28mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is a gyötrelemnek a helyére ne jussanak.
29Azt mondta neki Ábrahám: Ott van nekik Mózes és a próféták; hallgassanak rájuk.
30Az pedig azt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám; hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, megtérnek.
31De azt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor sem hisznek, ha valaki a halottak közül feltámad.