Luke 16
1 Mondta pedig tanítványainak is: Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára; és azt bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát.
2 És hívatván őt, azt mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot sáfárkodásodról, mert nem lehetsz tovább sáfár.
3 A sáfár pedig azt mondta magában: Mit csináljak? mert uram elveszi tőlem a sáfárságot. Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek.
4 Tudom, mit csinálok, hogy mikor a sáfárságból kiesem, befogadjanak engem házaikba.
5 És magához hívatván urának minden egyes adósát, azt mondta az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
6 Az pedig azt mondta: Száz bát olajjal. És azt mondta neki: Fogd írásodat, és leülvén hamar írj ötvenet.
7 Aztán egy másiknak azt mondta: Hát te mennyivel tartozol? Az pedig azt mondta: Száz kór búzával. És azt mondta neki: Fogd írásodat, és írj nyolcvanat.
8 És dicsérte az Úr a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai okosabbak, mint a világosság fiai a maguk nemében.
9 Én is azt mondom nektek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
10 Aki hű a legkisebben, a sokban is hű; és aki a legkisebben hamis, a sokban is hamis.
11 Ha tehát a hamis mammonban hívek nem voltatok, az igazit ki fogja rátok bízni?
12 És ha a máséban hívek nem voltatok, a tieteket ki adja oda nektek?
13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
14 Hallották pedig mindezeket a farizeusok is, akik pénzszeretők voltak; és kicsúfolták őt.
15 És azt mondta nekik: Ti igazaknak teszitek magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri szíveteket; mert ami emberek közt magasztos, utálat az Isten előtt.
16 A törvény és a próféták Jánosig; attól fogva az Isten országa hirdettetik, és mindenki azon erőszakoskodik.
17 De könnyebb az égnek és a földnek elmúlni, mint a törvényből egyetlen vonásnak elesni.
18 Mindenki, aki elválik feleségétől és mást vesz el, házasságtörést követ el; és mindenki, aki férjétől elvált asszonyt vesz el, házasságtörést követ el.
19 Volt pedig egy ember, gazdag volt és bíborba meg patyolatba öltözött, minden nap pompásan vigadozván.
20 Egy szegény pedig, név szerint Lázár, oda volt vetve kapujához, fekélyekkel rakva,
21 és a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal jóllakni kívánva; de inkább az ebek jöttek és nyalták az ő sebeit.
22 Történt pedig, hogy meghalt a szegény, és elvitték őt az angyalok Ábrahám kebelébe; de meghalt a gazdag is, és eltemették,
23 és mikor a pokolban felemelte szemeit, kínokban lévén, látta Ábrahámot messziről, és Lázárt az ő kebelében.
24 És ő felkiáltott és azt mondta: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujja hegyét, és hűsítse meg nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
25 De Ábrahám azt mondta: Gyermekem, jusson eszedbe, hogy te elvetted a téged illető jókat életedben, és Lázár hasonlóképpen a rosszakat; most tehát itt vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
26 És mindezek felett közénk és közétek egy nagy hasadék van ékelve, hogy akik át akarnak menni innét hozzátok, ne tudjanak, se az onnét valók hozzánk át ne jöjjenek.
27 Azt mondta tehát: Akkor arra kérlek atyám, hogy küldd el őt atyám házához,
28 mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is a gyötrelemnek a helyére ne jussanak.
29 Azt mondta neki Ábrahám: Ott van nekik Mózes és a próféták; hallgassanak rájuk.
30 Az pedig azt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám; hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, megtérnek.
31 De azt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor sem hisznek, ha valaki a halottak közül feltámad.