Luke 17
1 Azt mondta pedig a tanítványoknak: Lehetetlen, hogy a botránkozások el ne jöjjenek; de jaj annak, aki által eljönnek.
2 Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe hajítják, mint hogy egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg neki.
4 És ha naponként hétszer vétkezik ellened, és naponként hétszer tér hozzád, mondván: Bánom; megbocsáss neki.
5 És azt mondták az apostolok az Úrnak: Növeld a mi hitünket.
6 De azt mondta az Úr: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek az eperfügefának: Szakadj ki gyökerestől és plántáltassál a tengerbe; és engedne nektek.
7 Ki az pedig közületek, aki ha szolgája szántani vagy legeltetni van, mikor megjön a mezőről, tüstént azt mondja neki: Jer, ülj asztalhoz?
8 Sőt nem azt mondja-e neki: Készíts nekem vacsorát, és felövezvén magadat, szolgálj ki engem, míg eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
9 Talán hálával tartozik annak a szolgának, hogy megtette, amit neki parancsolt? Nem gondolom.
10 Így ti is, ha megtettetek mindent, ami parancsolva volt nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit tartoztunk megtenni, azt tettük.
11 És történt Jeruzsálembe utaztában, hogy Samária és Galilea között ment el.
12 És amint bement egy faluba, tíz bélpoklos férfi ment elébe, kik távol megállottak;
13 és felemelték szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14 És miután látta, azt mondta nekik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak: és történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.
15 Egy pedig közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, nagy hangon dicsőítvén az Istent;
16 és arcra borult lábainál, úgy adott neki hálát; és az samaritánus volt.
17 Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Nem tízen tisztultak-e meg; hát a kilence hol van?
18 Nem akadt, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez az idegen nemzet?
19 És azt mondta neki: Kelj fel és menj el; a te hited tartott meg téged.
20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jön el az Isten országa, felelt nekik és azt mondta: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el;
21 nem is mondják, hogy íme itt, vagy íme ott van; mert íme az Isten országa bennetek van.
22 Mondta pedig a tanítványoknak: Jönnek napok, mikor kívántok egyet látni az Ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
23 És mondják majd nektek, hogy íme itt van, vagy íme amott van; ne menjetek oda és ne fussatok utána.
24 Mert mint a villámlás, mely kivillanván ég aljától ég aljáig fénylik, úgy lesz az Embernek Fia is az ő napján.
25 De előbb sokat kell neki szenvedni, és megvettetni e nemzedéktől.
26 És mint Noé napjaiban volt, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban is.
27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, melyen bement Noé a bárkába; és jött az özönvíz, és mindeneket elveszített.
28 Hasonlóképpen, mint Lót napjaiban is volt; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek:
29 amely nap pedig kiment Lót Szodomából, tűz- és kéneső esett az égből, és elveszített mindeneket.
30 Ezenképpen lesz, amely nap az Embernek Fia megjelenik.
31 Azon a napon, aki a háztetőn lesz és holmija a házban, ne szálljon le azt elvinni; és aki a mezőn, szintén ne forduljon vissza.
32 Emlékezzetek Lót feleségére!
33 Mert aki életét megmenteni igyekszik, elveszti azt; és aki elveszti azt, életre kelti azt.
34 Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik.
35 Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik.
36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. És felelvén, azt mondták neki: Hol, Uram?
37 Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a test van, ott gyülekeznek a sasok.