1Azt mondta pedig a tanítványoknak: Lehetetlen, hogy a botránkozások el ne jöjjenek; de jaj annak, aki által eljönnek.
2Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe hajítják, mint hogy egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
3Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg neki.
4És ha naponként hétszer vétkezik ellened, és naponként hétszer tér hozzád, mondván: Bánom; megbocsáss neki.
5És azt mondták az apostolok az Úrnak: Növeld a mi hitünket.
6De azt mondta az Úr: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek az eperfügefának: Szakadj ki gyökerestől és plántáltassál a tengerbe; és engedne nektek.
7Ki az pedig közületek, aki ha szolgája szántani vagy legeltetni van, mikor megjön a mezőről, tüstént azt mondja neki: Jer, ülj asztalhoz?
8Sőt nem azt mondja-e neki: Készíts nekem vacsorát, és felövezvén magadat, szolgálj ki engem, míg eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
9Talán hálával tartozik annak a szolgának, hogy megtette, amit neki parancsolt? Nem gondolom.
10Így ti is, ha megtettetek mindent, ami parancsolva volt nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit tartoztunk megtenni, azt tettük.
11És történt Jeruzsálembe utaztában, hogy Samária és Galilea között ment el.
12És amint bement egy faluba, tíz bélpoklos férfi ment elébe, kik távol megállottak;
13és felemelték szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14És miután látta, azt mondta nekik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak: és történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.
15Egy pedig közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, nagy hangon dicsőítvén az Istent;
16és arcra borult lábainál, úgy adott neki hálát; és az samaritánus volt.
17Felelvén pedig Jézus, azt mondta: Nem tízen tisztultak-e meg; hát a kilence hol van?
18Nem akadt, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez az idegen nemzet?
19És azt mondta neki: Kelj fel és menj el; a te hited tartott meg téged.
20Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jön el az Isten országa, felelt nekik és azt mondta: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el;
21nem is mondják, hogy íme itt, vagy íme ott van; mert íme az Isten országa bennetek van.
22Mondta pedig a tanítványoknak: Jönnek napok, mikor kívántok egyet látni az Ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
23És mondják majd nektek, hogy íme itt van, vagy íme amott van; ne menjetek oda és ne fussatok utána.
24Mert mint a villámlás, mely kivillanván ég aljától ég aljáig fénylik, úgy lesz az Embernek Fia is az ő napján.
25De előbb sokat kell neki szenvedni, és megvettetni e nemzedéktől.
26És mint Noé napjaiban volt, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban is.
27Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, melyen bement Noé a bárkába; és jött az özönvíz, és mindeneket elveszített.
28Hasonlóképpen, mint Lót napjaiban is volt; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek:
29amely nap pedig kiment Lót Szodomából, tűz- és kéneső esett az égből, és elveszített mindeneket.
30Ezenképpen lesz, amely nap az Embernek Fia megjelenik.
31Azon a napon, aki a háztetőn lesz és holmija a házban, ne szálljon le azt elvinni; és aki a mezőn, szintén ne forduljon vissza.
32Emlékezzetek Lót feleségére!
33Mert aki életét megmenteni igyekszik, elveszti azt; és aki elveszti azt, életre kelti azt.
34Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik.
35Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik.
36Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik otthagyatik. És felelvén, azt mondták neki: Hol, Uram?
37Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a test van, ott gyülekeznek a sasok.