1Mondott pedig nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni,
2mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt és embert nem becsült.
3Volt pedig egy özvegyasszony abban a városban, és az eljárt hozzá, mondván: Tégy igazat nekem ellenségemmel szemben.
4És nem akart egy ideig, de azután azt mondta magában: Ha Istent nem félek és embert nem becsülök is,
5mégis mivel nekem alkalmatlankodik ez az özvegyasszony, igazat teszek neki, nehogy végül idejöjjön és szemem közé csapjon.
6Azt mondta pedig az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró!
7Hát az Isten nem tesz igazat az ő választottainak, akik nappal és éjjel hozzá kiáltanak, és hosszútűrő lesz velük szemben?
8Mondom nektek, igazat tesz nekik hamar. Hanem az Embernek Fia, mikor eljön, vajon megtalálja-e a hitet a földön?
9Mondta pedig, tudniillik némelyeknek, akik elhitték magukat, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot.
10Két ember ment fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
11A farizeus megállván magában így imádkozott: Oh Isten, hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, ragadozók, hamisak, házasságtörők, vagy mint ez a vámszedő is.
12Böjtölök kétszer egy héten, megadom a tizedet mindenből, amit keresek.
13És a vámszedő távol megállván, még szemeit sem akarta égre emelni; hanem verte a mellét, mondván: Oh Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!
14Mondom nektek, ez megigazulva ment alá házához, inkább mint amaz. Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; aki pedig megalázta magát, felmagasztaltatik.
15De odavitték hozzá a kisdedeket is, hogy illesse azokat; a tanítványok pedig meglátván dorgálták őket.
16De Jézus magához híván őket azt mondta: Engedjétek a gyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok őket; mert az ilyeneké az Isten országa.
17Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképp be nem megy abba.
18És megkérdezte őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy örökéletet örököljek?
19Jézus pedig azt mondta neki: Mit mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
20A parancsolatokat tudod: Ne légy házasságtörő; ne ölj; ne lopj; ne tégy hamis tanúságot; tiszteld atyádat és anyádat.
21Az pedig azt mondta: Ezeket mind megtartottam ifjúságomtól fogva.
22Hallván pedig ezeket Jézus, azt mondta neki: Még egy hiány van benned: mindenedet, amid van, add el és oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem.
23Az pedig ezeket hallván, igen szomorú lett; mert nagyon gazdag volt.
24Látván pedig Jézus, hogy nagyon szomorú lett, azt mondta: Mily nehezen mennek be az Isten országába a vagyonosok!
25Mert könnyebb tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bemenni.
26Azt mondták erre, akik hallották: És ki üdvözülhet?
27Ő pedig azt mondta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
28Péter pedig azt mondta: Íme mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.
29Mire ő azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyott házat, vagy szülőket, vagy testvéreket, vagy feleséget, vagy gyermekeket az Isten országáért,
30hogy sokszorta többet ne kapna ebben az időben, az eljövendő világban pedig örök életet.
31Maga mellé vévén pedig a tizenkettőt, azt mondta nekik: Íme felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden, amit a próféták megírtak az Embernek Fia felől.
32Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik és meggyaláztatik és megköpdöstetik,
33és megostorozván megölik őt; és harmadnapon feltámad.
34És ők ezekből semmit nem értettek, és ez a beszéd el volt rejtve előttük, és nem fogták fel a mondottakat
35Történt pedig, hogy amint Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett koldulva;
36hallván pedig, hogy sokaság megy el mellette, tudakozódott, hogy mi az?
37Megmondták hát neki, hogy a názáreti Jézus megy el arra.
38És felkiáltott, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
39És akik elöl mentek, dorgálták őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiáltott: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
40Megállván pedig Jézus, parancsolta, hogy vigyék hozzá; mikor pedig közel ért, megkérdezte őt,
41mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig azt mondta: Uram, hogy lássak!
42És Jézus azt mondta neki: Láss; a te hited téged megtartott.
43És nyomban megjött a szeme világa és követte őt, dicsőítvén az Istent; és az egész nép, mely látta, dicsőséget adott Istennek.