Luke 15
1 Közel mentek pedig hozzá mindenféle vámszedők és bűnösök, hogy őt hallgassák;
2 és zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad, és együtt eszik velük.
3 Mondta tehát nekik ezt a példázatot, mondván:
4 Ki az az ember köztetek, akinek ha száz juha van és egyet elveszt belőlük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a sivatagban, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja azt?
5 És mikor megtalálja, vállaira veszi örömmel;
6 és hazaérkezvén, összehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett.
7 Mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, inkább, mint kilenvenkilenc igazon, akinek nem kell megtérés.
8 Vagy ha valamely asszonynak tíz drahmája van és elveszít egy drahmát, nemde gyertyát gyújt és megsepri a házat, és keresi gondosan, míg megtalálja?
9 És mikor megtalálja, összehívja asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam a drahmát, melyet elvesztettem.
10 Ilyen öröm lesz, mondom nektek, Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön.
11 Azt mondta pedig: Egy embernek volt két fia;
12 és az ifjabbik azt mondta atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyonból a rám eső részt. És megosztotta köztük a vagyont.
13 És nem sok nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedvén mindenét, messze országba költözött, és ott eltékozolta vagyonát dobzódó élettel.
14 Miután pedig mindent elköltött, nagy éhség támadt abban az országban, és ő kezdett szükséget látni.
15 És elmenvén hozzászegődött annak az országnak egyik polgárához; és az elküldte őt földjére sertéseket legeltetni.
16 És azokkal a becőkkel kívánta hasát megtölteni, melyeket a sertések ettek; és senki sem adott neki.
17 Magába szállván tehát, azt mondta: Az én atyámnak mily sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen veszek!
18 Felkelvén elmegyek az én atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened;
19 és már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem; tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy!
20 És felkelvén elment atyjához. De még mikor ő távol volt, meglátta őt atyja, és megesett a szíve, és odafutva nyakába borult és összevissza csókolta őt.
21 De a fiú azt mondta neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem.
22 Az atya pedig azt mondta szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok rá, és húzzatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira;
23 és hozzátok a hízlalt borjút, vágjátok le, és együnk és vigadjunk!
24 Mert ez az én fiam halott volt és feltámadott; és elveszett volt és megtaláltatott. És elkezdtek vigadni.
25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt; és amint hazajövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és táncot.
26 És szólítván az egyik szolgát, tudakolta, mi az.
27 Az pedig azt mondta neki: Öcséd megjött; és atyád levágatta a hízlalt borjút, hogy egészségben nyerte őt vissza.
28 Erre megharagudott, és nem akart bemenni; tehát atyja jött ki, és kérlelte őt.
29 De ő felelvén, azt mondta atyjának: Íme, ennyi esztendeje szolgálok neked és soha parancsodat át nem hágtam, és nekem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy barátaimmal vigadjak.
30 Mikor pedig ez a fiad, aki paráznákkal ette meg vagyonodat, megjött, levágattad neki a hízlalt borjút.
31 Ő pedig azt mondta neki: Gyermekem, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tied.
32 De kellett vigadni és örvendezni, mert ez a te testvéred halott volt és feltámadott; és elveszett volt és megtaláltatott.