Luke 13
1 Voltak pedig jelen éppen abban az időben némelyek, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, kiknek vérét Pilátus áldozataikkal elegyítette.
2 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileaiaknál, hogy ilyeneket szenvedtek.
3 Nem, mondom nektek; hanem ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
4 Vagy azok tizennyolcan, akikre rászakadt a torony Siloámnál, és megölte őket, azt gondoljátok, hogy ezek bűnösebbek voltak a többi embereknél, akik Jeruzsálemben laknak?
5 Nem, mondom nektek; hanem ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
6 Mondta pedig ezt a példázatot: Egy fügefa volt valakinek a szőlejébe ültetve; és elment gyümölcsöt keresni rajta, és nem talált.
7 Azt mondta tehát a vincellérnek: Már három esztendeje járok ezen a fügefán gyümölcsöt keresni, és nem találok; vágd ki azt; miért tegye a földet is haszontalanná?
8 Az pedig felelvén, azt mondta neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha hoz gyümölcsöt.
9 Ha pedig nem, jövőre vágd ki azt.
10 Tanított pedig az egyik zsinagógában szombaton.
11 És volt ott egy asszony, kiben tizennyolc év óta a gyengeség szelleme volt, és meg volt görbedve, és nem tudott egészen felegyenesedni.
12 Meglátván pedig őt Jézus, odahívta és azt mondta neki: Asszony, fel vagy oldozva gyengeséged alól!
13 És rátette kezeit; és nyomban felegyenesedett, és dicsérte az Istent.
14 Felelvén pedig a zsinagógafő, méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, azt mondta a sokaságnak: Hat nap van, melyen munkálkodni kell; azon jertek tehát magatokat gyógyíttatni, és ne a szombat napján.
15 Az Úr most már neki felelt, és azt mondta: Képmutató, szombaton ugye mindenitek eloldja ökrét vagy szamarát a jászoltól, és elviszi itatni?
16 Ezt pedig Ábrahám leánya létére, akit a Sátán már tizennyolc esztendeje megkötözött, nem kellett volna feloldani ebből a kötélből szombati napon?
17 És mikor ezeket mondta, ellenfelei mind megszégyenültek, és az egész sokaság örült mindazokon a dicsőséges dolgokon, melyek általa lettek.
18 Azt mondta pedig: Mihez hasonló az Isten országa; és mihez hasonlítsam azt?
19 Mustármaghoz hasonló, melyet vévén az ember, elvetett kertjében; és elnőtt és nagy fává lett, és az égi madarak fészket raktak az ágain.
20 És ismét mondta: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21 Hasonló a kovászhoz, melyet egy asszony vett és belekevert három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt.
22 És szerte járt, városokon és falukon keresztül tanítván és tévén az utat Jeruzsálembe.
23 Mondta pedig neki valaki: Uram, vajon kevesen vannak, akik üdvözülnek? Ő pedig azt mondta nekik:
24 Küzdjetek, hogy bejussatok a szoros kapun; mert sokan, mondom nektek, igyekeznek majd bejutni, és nem tudnak,
25 mihelyt a házigazda felkel és bezárja az ajtót. És kezdtek kívül állani és az ajtón zörgetni, mondván: Uram, uram, nyisd meg nekünk; és felelvén azt mondja nektek: Nem ismerlek titeket, honnét valók vagytok?
26 Akkor kezditek mondani: Ettünk előtted és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.
27 És azt mondja: Mondom nektek, nem ismerlek titeket, honnét valók vagytok; távozzatok tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
28 Ott lesz sírás és fogcsikorgatás, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kivetve belőle.
29 És jönnek keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz ülnek az Isten országában.
30 És íme vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.
31 Ugyanazon a napon mentek hozzá némely farizeusok, mondván neki: Eredj ki és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni.
32 És azt mondta nekik: Menjetek és mondjátok meg annak a rókának, hogy íme ördögöket űzök és gyógyításokat végzek ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
33 De ma és holnap és azután el kell mennem; mert nem lehetséges, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, mennyiszer akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk az ő csirkéit szárnyai alá, és nem akartátok?
35 Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok. Bizony mondom pedig nektek, hogy nem láttok engem, mígnem elkövetkezik, mikor azt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!