1Voltak pedig jelen éppen abban az időben némelyek, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, kiknek vérét Pilátus áldozataikkal elegyítette.
2És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileaiaknál, hogy ilyeneket szenvedtek.
3Nem, mondom nektek; hanem ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
4Vagy azok tizennyolcan, akikre rászakadt a torony Siloámnál, és megölte őket, azt gondoljátok, hogy ezek bűnösebbek voltak a többi embereknél, akik Jeruzsálemben laknak?
5Nem, mondom nektek; hanem ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
6Mondta pedig ezt a példázatot: Egy fügefa volt valakinek a szőlejébe ültetve; és elment gyümölcsöt keresni rajta, és nem talált.
7Azt mondta tehát a vincellérnek: Már három esztendeje járok ezen a fügefán gyümölcsöt keresni, és nem találok; vágd ki azt; miért tegye a földet is haszontalanná?
8Az pedig felelvén, azt mondta neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha hoz gyümölcsöt.
9Ha pedig nem, jövőre vágd ki azt.
10Tanított pedig az egyik zsinagógában szombaton.
11És volt ott egy asszony, kiben tizennyolc év óta a gyengeség szelleme volt, és meg volt görbedve, és nem tudott egészen felegyenesedni.
12Meglátván pedig őt Jézus, odahívta és azt mondta neki: Asszony, fel vagy oldozva gyengeséged alól!
13És rátette kezeit; és nyomban felegyenesedett, és dicsérte az Istent.
14Felelvén pedig a zsinagógafő, méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, azt mondta a sokaságnak: Hat nap van, melyen munkálkodni kell; azon jertek tehát magatokat gyógyíttatni, és ne a szombat napján.
15Az Úr most már neki felelt, és azt mondta: Képmutató, szombaton ugye mindenitek eloldja ökrét vagy szamarát a jászoltól, és elviszi itatni?
16Ezt pedig Ábrahám leánya létére, akit a Sátán már tizennyolc esztendeje megkötözött, nem kellett volna feloldani ebből a kötélből szombati napon?
17És mikor ezeket mondta, ellenfelei mind megszégyenültek, és az egész sokaság örült mindazokon a dicsőséges dolgokon, melyek általa lettek.
18Azt mondta pedig: Mihez hasonló az Isten országa; és mihez hasonlítsam azt?
19Mustármaghoz hasonló, melyet vévén az ember, elvetett kertjében; és elnőtt és nagy fává lett, és az égi madarak fészket raktak az ágain.
20És ismét mondta: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21Hasonló a kovászhoz, melyet egy asszony vett és belekevert három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt.
22És szerte járt, városokon és falukon keresztül tanítván és tévén az utat Jeruzsálembe.
23Mondta pedig neki valaki: Uram, vajon kevesen vannak, akik üdvözülnek? Ő pedig azt mondta nekik:
24Küzdjetek, hogy bejussatok a szoros kapun; mert sokan, mondom nektek, igyekeznek majd bejutni, és nem tudnak,
25mihelyt a házigazda felkel és bezárja az ajtót. És kezdtek kívül állani és az ajtón zörgetni, mondván: Uram, uram, nyisd meg nekünk; és felelvén azt mondja nektek: Nem ismerlek titeket, honnét valók vagytok?
26Akkor kezditek mondani: Ettünk előtted és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.
27És azt mondja: Mondom nektek, nem ismerlek titeket, honnét valók vagytok; távozzatok tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
28Ott lesz sírás és fogcsikorgatás, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kivetve belőle.
29És jönnek keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz ülnek az Isten országában.
30És íme vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.
31Ugyanazon a napon mentek hozzá némely farizeusok, mondván neki: Eredj ki és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni.
32És azt mondta nekik: Menjetek és mondjátok meg annak a rókának, hogy íme ördögöket űzök és gyógyításokat végzek ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
33De ma és holnap és azután el kell mennem; mert nem lehetséges, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, mennyiszer akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk az ő csirkéit szárnyai alá, és nem akartátok?
35Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok. Bizony mondom pedig nektek, hogy nem láttok engem, mígnem elkövetkezik, mikor azt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!