Luke 12
1 Miután eközben megszámlálhatatlan sokaság gyülekezett össze úgy, hogy egymást letaposták, tanítványaihoz kezdett beszélni először: Őrizkedjetek a farizeusok kovászától, mely a képmutatás.
2 Semmi sincs pedig elfedezve, ami fel ne fedeztetnék; és elrejtve, ami ki ne tudódnék.
3 Ennélfogva amiket a sötétben mondtatok, a világosságban fognak hallatszani; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, a háztetőkön hirdettetik.
4 De mondom nektek, barátaimnak, ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, és azután többet semmit sem tehetnek.
5 Hanem megmondom nektek, kitől féljetek: féljetek attól, akinek miután megöl, van hatalma a gyehennára vetni; igen, mondom nektek, ettől féljetek.
6 Nemde öt verebet árulnak egy garason? és egy azok közül nincs Istennél elfelejtve:
7 nektek pedig fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek tehát, sok verébnél többet értek.
8 Mondom pedig nektek, mindenkiről, aki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az Embernek Fia is vallást tesz az Isten angyalai előtt;
9 aki pedig meg tagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
10 És mindenkinek, aki az Embernek Fia ellen mond valamit, megbocsáttatik, de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem bocsáttatik meg.
11 Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggódjatok, hogyan és mivel védelmezzétek magatokat, vagy mit mondjatok;
12 mert a Szent Szellem megtanít titeket abban az órában, mit kell mondani.
13 Azt mondta pedig neki valaki a sokaságból: Mester, mondd az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.
14 Ő pedig azt mondta neki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?
15 Hanem azt mondta nekik: Meglássátok, hogy őrizkedjetek minden telhetetlenségtől; mert ha valaki bővelkedik is, nem vagyonától függ az élete.
16 Mondott pedig nekik egy példázatot, mondván: Egy gazdag embernek bőven termett a földje.
17 És okoskodott magában, mondván: Mit csináljak, mert nincs hová takarjam termésemet.
18 És azt mondta: Ezt fogom tenni: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden terményemet és javaimat,
19 és azt mondom lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, gyönyörködjél!
20 De azt mondta neki az Isten: Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet; amiket tehát készítettél, kiéi lesznek?
21 Így van, aki kincset gyűjt magának, és Istenben nem gazdag.
22 Azt mondta tehát tanítványainak: Ne aggódjatok életetekért, mit egyetek; se testetekért, mibe öltözzetek.
23 Az élet több az eledelnél, és a test az öltözetnél.
24 Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem [nem] aratnak; nincs nekik tárházuk, sem csűrük, és az Isten eltartja őket; mennyivel többet értek ti a madaraknál!
25 Ki tud pedig közületek aggodalmával életéhez egy singnyit hozzátenni?
26 Ha tehát a legkisebbet sem tehetitek, mit aggódtok a többiért?
27 Tekintsétek meg a liliomokat, hogyan nőnek; nem dolgoznak és nem fonnak: de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
28 Ha pedig a füvet a mezőn, mely ma van és holnap a kemencébe vettetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, oh kicsinyhitűek?
29 Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne legyetek fennelgők.
30 Mert mindezeket a világi pogányok keresik; de a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.
31 Hanem keressétek az Isten országát, és ezek ahhoz mind megadatnak nektek.
32 Ne félj, kis nyájacska; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.
33 Adjátok el, amitek van, és adjátok alamizsnául. Szerezzetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, elfogyhatatlan kincset a mennyben, hol tolvaj nem közelít, sem moly nem pusztít.
34 Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.
35 Derekaitok legyenek felövezve és szövétnekeitek meggyújtva,
36 és ti hasonlók azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor jön el a lakodalomból, hogy mikor megjön és zörget, tüstént ajtót nyissanak neki.
37 Boldogok azok a szolgák, akiket, mikor megjön az úr, vigyázva talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát és asztalhoz ülteti őket, és megy és szolgál nekik.
38 És ha megjön a második őrváltáskor, vagy a harmadik őrváltáskor jön meg, és úgy találja, boldogok azok a szolgák.
39 Azt pedig tudjátok, hogy ha tudná a házigazda, mely órában jön a tolvaj, vigyázna és nem engedné megásni házát.
40 Ti is legyetek tehát készen; mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Embernek Fia.
41 Mondta pedig neki Péter: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy a többieknek is?
42 Azt mondta pedig az Úr: Hát ki a hű és okos sáfár, akit az Úr az ő háza népe fölé fog állítani, hogy adja ki idejében a kiszabott élelmet?
43 Boldog az a szolga, akit ura, mikor megjön, ilyen munkában talál.
44 Igazán mondom nektek, hogy egész vagyona fölé állítja azt.
45 Ha pedig azt gondolja az a szolga magában: Halogatja az én uram a megjövetelt, és elkezdi verni a szolgákat és szolgáló leányokat, és enni és inni és részegeskedni;
46 megjön annak a szolgának ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és szétvágatja őt, és a hitetlenek között adja ki részét.
47 Az a szolga pedig, aki tudta ura akaratát és nem készítette el és nem cselekedett annak akarata szerint, sok verést kap;
48 aki pedig nem tudta, de verésre méltókat cselekedett, kevesebb verést kap. Viszont mindenkitől, akinek sok adatott, sok kívántatik; és akire sokat bíztak, attól többet kérnek elő.
49 Tüzet vetni jöttem a földre, és úgy szeretném, ha már égne!
50 De egy keresztséggel kell megkereszteltetnem, és mint szorongok, míg el nem végeztetik!
51 Azt gondoljátok, hogy békét adni jelentem meg a földön? Nem, mondom nektek, hanem meghasonlást.
52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban meghasonulva, három kettő ellen és kettő három ellen.
53 Meghasonlik atya fiával, és fiú atyjával; anya leányával és leány anyjával; napa menyével és menye napával.
54 De beszélt a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok, hogy zápor jön; és úgy lesz.
55 És mikor déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség lesz, és lesz.
56 Képmutatók, a föld és az ég ábrázatát meg tudjátok ítélni, hát ezt a kort hogy nem ítélitek meg?
57 De miért nem ítélitek meg magatoktól is, mi az igaz?
58 Mert mikor a fejedelem elé mégy ellenfeleddel, az úton igyekezzél békén megmenekedni tőle; nehogy a bíróhoz hurcoljon téged, és a bíró a poroszló kezébe adjon, és a poroszló a tömlöcbe vessen téged.
59 Mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.