1Miután eközben megszámlálhatatlan sokaság gyülekezett össze úgy, hogy egymást letaposták, tanítványaihoz kezdett beszélni először: Őrizkedjetek a farizeusok kovászától, mely a képmutatás.
2Semmi sincs pedig elfedezve, ami fel ne fedeztetnék; és elrejtve, ami ki ne tudódnék.
3Ennélfogva amiket a sötétben mondtatok, a világosságban fognak hallatszani; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, a háztetőkön hirdettetik.
4De mondom nektek, barátaimnak, ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, és azután többet semmit sem tehetnek.
5Hanem megmondom nektek, kitől féljetek: féljetek attól, akinek miután megöl, van hatalma a gyehennára vetni; igen, mondom nektek, ettől féljetek.
6Nemde öt verebet árulnak egy garason? és egy azok közül nincs Istennél elfelejtve:
7nektek pedig fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek tehát, sok verébnél többet értek.
8Mondom pedig nektek, mindenkiről, aki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az Embernek Fia is vallást tesz az Isten angyalai előtt;
9aki pedig meg tagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
10És mindenkinek, aki az Embernek Fia ellen mond valamit, megbocsáttatik, de annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem bocsáttatik meg.
11Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggódjatok, hogyan és mivel védelmezzétek magatokat, vagy mit mondjatok;
12mert a Szent Szellem megtanít titeket abban az órában, mit kell mondani.
13Azt mondta pedig neki valaki a sokaságból: Mester, mondd az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.
14Ő pedig azt mondta neki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?
15Hanem azt mondta nekik: Meglássátok, hogy őrizkedjetek minden telhetetlenségtől; mert ha valaki bővelkedik is, nem vagyonától függ az élete.
16Mondott pedig nekik egy példázatot, mondván: Egy gazdag embernek bőven termett a földje.
17És okoskodott magában, mondván: Mit csináljak, mert nincs hová takarjam termésemet.
18És azt mondta: Ezt fogom tenni: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden terményemet és javaimat,
19és azt mondom lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, gyönyörködjél!
20De azt mondta neki az Isten: Bolond, az éjjel elkérik tőled a lelkedet; amiket tehát készítettél, kiéi lesznek?
21Így van, aki kincset gyűjt magának, és Istenben nem gazdag.
22Azt mondta tehát tanítványainak: Ne aggódjatok életetekért, mit egyetek; se testetekért, mibe öltözzetek.
23Az élet több az eledelnél, és a test az öltözetnél.
24Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem [nem] aratnak; nincs nekik tárházuk, sem csűrük, és az Isten eltartja őket; mennyivel többet értek ti a madaraknál!
25Ki tud pedig közületek aggodalmával életéhez egy singnyit hozzátenni?
26Ha tehát a legkisebbet sem tehetitek, mit aggódtok a többiért?
27Tekintsétek meg a liliomokat, hogyan nőnek; nem dolgoznak és nem fonnak: de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
28Ha pedig a füvet a mezőn, mely ma van és holnap a kemencébe vettetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, oh kicsinyhitűek?
29Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne legyetek fennelgők.
30Mert mindezeket a világi pogányok keresik; de a ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van.
31Hanem keressétek az Isten országát, és ezek ahhoz mind megadatnak nektek.
32Ne félj, kis nyájacska; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.
33Adjátok el, amitek van, és adjátok alamizsnául. Szerezzetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, elfogyhatatlan kincset a mennyben, hol tolvaj nem közelít, sem moly nem pusztít.
34Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is.
35Derekaitok legyenek felövezve és szövétnekeitek meggyújtva,
36és ti hasonlók azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor jön el a lakodalomból, hogy mikor megjön és zörget, tüstént ajtót nyissanak neki.
37Boldogok azok a szolgák, akiket, mikor megjön az úr, vigyázva talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát és asztalhoz ülteti őket, és megy és szolgál nekik.
38És ha megjön a második őrváltáskor, vagy a harmadik őrváltáskor jön meg, és úgy találja, boldogok azok a szolgák.
39Azt pedig tudjátok, hogy ha tudná a házigazda, mely órában jön a tolvaj, vigyázna és nem engedné megásni házát.
40Ti is legyetek tehát készen; mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Embernek Fia.
41Mondta pedig neki Péter: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy a többieknek is?
42Azt mondta pedig az Úr: Hát ki a hű és okos sáfár, akit az Úr az ő háza népe fölé fog állítani, hogy adja ki idejében a kiszabott élelmet?
43Boldog az a szolga, akit ura, mikor megjön, ilyen munkában talál.
44Igazán mondom nektek, hogy egész vagyona fölé állítja azt.
45Ha pedig azt gondolja az a szolga magában: Halogatja az én uram a megjövetelt, és elkezdi verni a szolgákat és szolgáló leányokat, és enni és inni és részegeskedni;
46megjön annak a szolgának ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és szétvágatja őt, és a hitetlenek között adja ki részét.
47Az a szolga pedig, aki tudta ura akaratát és nem készítette el és nem cselekedett annak akarata szerint, sok verést kap;
48aki pedig nem tudta, de verésre méltókat cselekedett, kevesebb verést kap. Viszont mindenkitől, akinek sok adatott, sok kívántatik; és akire sokat bíztak, attól többet kérnek elő.
49Tüzet vetni jöttem a földre, és úgy szeretném, ha már égne!
50De egy keresztséggel kell megkereszteltetnem, és mint szorongok, míg el nem végeztetik!
51Azt gondoljátok, hogy békét adni jelentem meg a földön? Nem, mondom nektek, hanem meghasonlást.
52Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban meghasonulva, három kettő ellen és kettő három ellen.
53Meghasonlik atya fiával, és fiú atyjával; anya leányával és leány anyjával; napa menyével és menye napával.
54De beszélt a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok, hogy zápor jön; és úgy lesz.
55És mikor déli szél fúj, azt mondjátok, hogy hőség lesz, és lesz.
56Képmutatók, a föld és az ég ábrázatát meg tudjátok ítélni, hát ezt a kort hogy nem ítélitek meg?
57De miért nem ítélitek meg magatoktól is, mi az igaz?
58Mert mikor a fejedelem elé mégy ellenfeleddel, az úton igyekezzél békén megmenekedni tőle; nehogy a bíróhoz hurcoljon téged, és a bíró a poroszló kezébe adjon, és a poroszló a tömlöcbe vessen téged.
59Mondom neked, ki nem jössz onnét, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.