Luke 11
1 És történt, hogy mikor ő egy helyen imádkozott, amint elvégezte, azt mondta neki egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, mint János is tanította az ő tanítványait.
2 Azt mondta tehát nekik: Mikor imádkoztok, mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint mennyben, úgy a földön is.
3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
4 És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki nekünk adósunk. És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.
5 És azt mondta neki: Kinek van közületek olyan barátja, hogy ha elmenne hozzá éjfélkor és azt mondaná neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
6 mert egy barátom jött hozzám útról és nincs mivel megkínáljam,
7 hát az belülről felelvén azt mondaná: Ne alkalmatlankodjál nekem; már az ajtó be van zárva, és gyermekeim velem az ágyban vannak; nem kelhetek fel és nem adhatok neked?
8 Mondom nektek, ha nem ad is neki felkelvén azért, mert neki barátja, de szemtelenségéért mégis felkel és ad neki, amennyi kell.
9 Én is mondom nektek: kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek.
10 Mert mindenki kap, aki kér; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
11 Volna-e közöttetek olyan atya, akitől ha a fia kenyeret kérne, talán követ adna neki; és ha halat, hal helyett talán kígyót adna neki;
12 vagy ha tojást kérne, talán skorpiót adna neki?
13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó adományokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a mennybéli Atya Szent Szellemet azoknak, akik kérnek tőle?
14 Egyszer egy ördögöt űzött ki, és az néma volt. Történt azonban, hogy mikor az ördög kiment, megszólalt a néma. És a sokaság elcsodálkozott;
15 de némelyek azt mondták közülük: Belzebúl által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket;
16 mások meg kísértésből jelt kívántak tőle az égből.
17 Ő pedig, tudván gonosz gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, mely önmagával meghasonlik, elpusztul; és ház házra omlik.
18 Tehát a sátán is, ha meghasonlott önmagával, hogy állhat meg az ő országa? Mert azt mondjátok, hogy én Belzebúl által űzöm ki az ördögöket.
19 De ha én Belzebúl által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok.
20 Ha pedig az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor íme elérkezett hozzátok az Isten országa.
21 Mikor az erős felfegyverezve őrzi udvarát, békességben van a vagyona.
22 De mikor a nála erősebb eljövén legyőzi őt, elveszi teljes fegyverzetét, melyben bízott, és elosztja zsákmányát.
23 Aki nincs velem, ellenem van; és aki nem gyűjt velem, fecsérel.
24 Mikor a tisztátlan szellem kimegy az emberből, jár víztelen helyeken nyugalmat keresve; és nem találván, azt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem.
25 És odamenvén, kiseperve és felékesítve találja azt.
26 Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott laknak; és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél.
27 Történt pedig, mikor ezeket mondta, felemelvén szavát egy asszony a sokaságból, azt mondta neki: Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.
28 Ő pedig azt mondta: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Isten igéjét, és megtartják azt.
29 Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezett, kezdte mondani: Ez a nemzedék gonosz; jelt kíván, és jel nem adatik neki, csak Jóna próféta jele.
30 Mert mint Jóna jel volt a ninivebelieknek, úgy lesz az Embernek Fia is ennek a nemzedéknek.
31 Dél királynője feltámad az ítéletre ennek a nemzedéknek férfiaival, és kárhoztatja őket; mert ő eljött a föld végéről Salamon bölcsességét hallgatni; és íme nagyobb van itt Salamonnál.
32 Ninivei férfiak állnak ítéletre ezzel a nemzedékkel, és kárhoztatják azt; mert ők megtértek Jóna prédikációjára; és íme nagyobb van itt Jónánál.
33 Senki pedig, aki gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
34 A test lámpása a szem; ha tehát a szemed tiszta, egész tested is világos; ha pedig gonosz, a tested is sötét.
35 Meglásd azért, hogy a világosság, mely benned van, sötétség ne legyen.
36 Ha most már egész tested világos, nem lévén benne semmi homályos rész, világos lesz egészen, mint mikor a lámpa sugarával rád ragyog.
37 Beszéd alatt pedig kérte őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála; tehát elment és asztalhoz ült.
38 A farizeus pedig elcsodálkozott, mikor látta, hogy ebéd előtt előbb nem mosakodott meg.
39 Jézus pedig azt mondta neki: Nos, ti, farizeusok, a pohár és tál külsejét megtisztítjátok; de a ti belsőtök telve van ragadománnyal és gonoszsággal.
40 Bolondok, aki a külsőt alkotta, nem az alkotta-e a belsőt is?
41 Különben, ami benne van, adjátok alamizsnául; és íme minden tiszta nektek.
42 De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából és a rutából és minden zöldségből; de mellőzitek az ítéletet és az Isten szeretetét. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat nem elhagyni.
43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az első ülést a gyülekezetekben és a köszöntéseket a piacokon.
44 Jaj néktek írástudók és farizeusok, képmutatók, mert olyanok vagytok, mint az ismeretlen sírok, melyeken járnak az emberek és nem tudják.
45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, azt mondta neki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is sértesz.
46 Ő pedig azt mondta: Jaj nektek is, törvénytudók, mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti egy ujjatokkal sem illetitek azokat a terheket.
47 Jaj nektek, mert építitek a próféták sírjait, atyáitok pedig megölték őket.
48 Tehát mellettük tanúskodtok és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.
49 Azért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azokból meg fognak ölni és kiüldözni;
50 hogy megkerestessék minden próféta vére, mely a világ megalapításától fogva kiontatott, ezen a nemzedéken,
51 Ábel vérétől Zekarja véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Igen, mondom nektek, megkerestetik ezen a nemzedéken.
52 Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek a tudomány kulcsát; magatok nem mentetek be, akik pedig be akartak menni, azokat meggátoltátok.
53 Mikor pedig onnét elment, kezdtek az írástudók és a farizeusok rettentően ólálkodni és őt sok dolog felől kikérdezgetni,
54 leselkedvén reá és igyekezvén szájából valamit kikapni, hogy bevádolják őt.