1És történt, hogy mikor ő egy helyen imádkozott, amint elvégezte, azt mondta neki egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, mint János is tanította az ő tanítványait.
2Azt mondta tehát nekik: Mikor imádkoztok, mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint mennyben, úgy a földön is.
3A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
4És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki nekünk adósunk. És ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.
5És azt mondta neki: Kinek van közületek olyan barátja, hogy ha elmenne hozzá éjfélkor és azt mondaná neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,
6mert egy barátom jött hozzám útról és nincs mivel megkínáljam,
7hát az belülről felelvén azt mondaná: Ne alkalmatlankodjál nekem; már az ajtó be van zárva, és gyermekeim velem az ágyban vannak; nem kelhetek fel és nem adhatok neked?
8Mondom nektek, ha nem ad is neki felkelvén azért, mert neki barátja, de szemtelenségéért mégis felkel és ad neki, amennyi kell.
9Én is mondom nektek: kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek.
10Mert mindenki kap, aki kér; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
11Volna-e közöttetek olyan atya, akitől ha a fia kenyeret kérne, talán követ adna neki; és ha halat, hal helyett talán kígyót adna neki;
12vagy ha tojást kérne, talán skorpiót adna neki?
13Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó adományokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad a mennybéli Atya Szent Szellemet azoknak, akik kérnek tőle?
14Egyszer egy ördögöt űzött ki, és az néma volt. Történt azonban, hogy mikor az ördög kiment, megszólalt a néma. És a sokaság elcsodálkozott;
15de némelyek azt mondták közülük: Belzebúl által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket;
16mások meg kísértésből jelt kívántak tőle az égből.
17Ő pedig, tudván gonosz gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, mely önmagával meghasonlik, elpusztul; és ház házra omlik.
18Tehát a sátán is, ha meghasonlott önmagával, hogy állhat meg az ő országa? Mert azt mondjátok, hogy én Belzebúl által űzöm ki az ördögöket.
19De ha én Belzebúl által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ezért ők lesznek a ti bíráitok.
20Ha pedig az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor íme elérkezett hozzátok az Isten országa.
21Mikor az erős felfegyverezve őrzi udvarát, békességben van a vagyona.
22De mikor a nála erősebb eljövén legyőzi őt, elveszi teljes fegyverzetét, melyben bízott, és elosztja zsákmányát.
23Aki nincs velem, ellenem van; és aki nem gyűjt velem, fecsérel.
24Mikor a tisztátlan szellem kimegy az emberből, jár víztelen helyeken nyugalmat keresve; és nem találván, azt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem.
25És odamenvén, kiseperve és felékesítve találja azt.
26Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott laknak; és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél.
27Történt pedig, mikor ezeket mondta, felemelvén szavát egy asszony a sokaságból, azt mondta neki: Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.
28Ő pedig azt mondta: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Isten igéjét, és megtartják azt.
29Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezett, kezdte mondani: Ez a nemzedék gonosz; jelt kíván, és jel nem adatik neki, csak Jóna próféta jele.
30Mert mint Jóna jel volt a ninivebelieknek, úgy lesz az Embernek Fia is ennek a nemzedéknek.
31Dél királynője feltámad az ítéletre ennek a nemzedéknek férfiaival, és kárhoztatja őket; mert ő eljött a föld végéről Salamon bölcsességét hallgatni; és íme nagyobb van itt Salamonnál.
32Ninivei férfiak állnak ítéletre ezzel a nemzedékkel, és kárhoztatják azt; mert ők megtértek Jóna prédikációjára; és íme nagyobb van itt Jónánál.
33Senki pedig, aki gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.
34A test lámpása a szem; ha tehát a szemed tiszta, egész tested is világos; ha pedig gonosz, a tested is sötét.
35Meglásd azért, hogy a világosság, mely benned van, sötétség ne legyen.
36Ha most már egész tested világos, nem lévén benne semmi homályos rész, világos lesz egészen, mint mikor a lámpa sugarával rád ragyog.
37Beszéd alatt pedig kérte őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála; tehát elment és asztalhoz ült.
38A farizeus pedig elcsodálkozott, mikor látta, hogy ebéd előtt előbb nem mosakodott meg.
39Jézus pedig azt mondta neki: Nos, ti, farizeusok, a pohár és tál külsejét megtisztítjátok; de a ti belsőtök telve van ragadománnyal és gonoszsággal.
40Bolondok, aki a külsőt alkotta, nem az alkotta-e a belsőt is?
41Különben, ami benne van, adjátok alamizsnául; és íme minden tiszta nektek.
42De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából és a rutából és minden zöldségből; de mellőzitek az ítéletet és az Isten szeretetét. Ezeket kellene cselekedni, és amazokat nem elhagyni.
43Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az első ülést a gyülekezetekben és a köszöntéseket a piacokon.
44Jaj néktek írástudók és farizeusok, képmutatók, mert olyanok vagytok, mint az ismeretlen sírok, melyeken járnak az emberek és nem tudják.
45Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, azt mondta neki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is sértesz.
46Ő pedig azt mondta: Jaj nektek is, törvénytudók, mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti egy ujjatokkal sem illetitek azokat a terheket.
47Jaj nektek, mert építitek a próféták sírjait, atyáitok pedig megölték őket.
48Tehát mellettük tanúskodtok és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.
49Azért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azokból meg fognak ölni és kiüldözni;
50hogy megkerestessék minden próféta vére, mely a világ megalapításától fogva kiontatott, ezen a nemzedéken,
51Ábel vérétől Zekarja véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Igen, mondom nektek, megkerestetik ezen a nemzedéken.
52Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek a tudomány kulcsát; magatok nem mentetek be, akik pedig be akartak menni, azokat meggátoltátok.
53Mikor pedig onnét elment, kezdtek az írástudók és a farizeusok rettentően ólálkodni és őt sok dolog felől kikérdezgetni,
54leselkedvén reá és igyekezvén szájából valamit kikapni, hogy bevádolják őt.