1És korán felkelt Jerubbaál, azaz Gedeon, és az egész nép, mely vele volt, és tábort ütöttek a Haród forrásánál; Midján tábora pedig attól északra volt Móre halmától fogva a völgyben.
2És azt mondta az Úr Gedeonnak: Több az a nép, mely veled van, minthogy Midjánt kezébe adhatnám; nehogy majd dicsekedjék Izráel velem szemben, mondván: Az én kezem szabadított meg engem.
3Most tehát hirdesd ki a nép füleibe, mondván: Aki fél és reszket, térjen vissza, és kerüljön el a Gileád hegyéről; erre visszatértek a népből huszonkétezeren, és visszamaradtak tízezeren.
4De azt mondta az Úr Gedeonnak: Még sok a nép, vidd le őket a vízre, és ott megrostálom őket neked; és akkor akire azt mondom neked: Ez menjen veled, az menjen veled, de akire azt mondom neked: Ez ne menjen veled, az egy se menjen veled.
5Levitte tehát a népet a vízre; és azt mondta az Úr Gedeonnak: Aki nyelvével nyal magából a vízből, mint a kutya szokott nyalni, azt mind állítsd külön; és azt is mind, aki térdeire ereszkedik, hogy igyon.
6És azoknak a száma, akik nyaltak háromszáz ember lett; a többi nép pedig térdeire ereszkedett, hogy vizet igyon.
7Akkor azt mondta az Úr Gedeonnak: Azzal a háromszáz emberrel szabadítalak meg titeket és adom Midjánt a kezetekbe, akik nyaltak; a víve. többi nép pedig menjen a helyére.
8Erre útravalót vett kezébe a nép és kÚrtjeit, és Izráel minden emberét elbocsátotta, kit-kit a maga sátorába, a háromszáz embert pedig megtartotta. Midján tábora pedig alatta volt a völgyben.
9Történt pedig azon az éjszakán, hogy azt mondta neki az Úr: Kelj fel, menj le a táborba; mert a kezedbe adom azt.
10Ha pedig magad félsz lemenni; menj le Púrával, a legényeddel a táborba.
11Ha meghallod mit beszélnek, majd megerősödnek kezeid és levonulsz a tábor ellen; lement tehát ő és legénye, Púra, a tábor legszélén levő fegyveresekhez.
12Midján pedig és Amálek, meg Keletnek mindenféle fia, úgy terültek el a völgyben, mint a sáska sokaságra nézve; és tevéiknek nem volt száma, mint a föveny, mely a tenger partján van, oly sokan voltak.
13Mikor Gedeon odaért, valaki éppen egy álmot beszélt el barátjának; és azt mondta: Íme álmot álmodtam, és íme árpakenyér zörgése, amint begördült Midján táborába; mikor a sátorhoz ért, leütötte azt (úgyhogy ledőlt), azután fölfelé fordította azt (úgyhogy ledőlt a sátor).
14És felelt a barátja és azt mondta: Nem más ez, mint Gedeon, Jóás fiának, Izráel férfiának kardja; az ő kezébe adta az Isten Midjánt és az egész tábort.
15Mihelyt pedig Gedeon meghallotta az álom elbeszélését és megfejtését, meghajtotta magát; aztán visszatért Izráel táborába és azt mondta: Keljetek fel, mert az Úr kezetekbe adta Midján táborát!
16Aztán három csapatba osztotta a háromszáz embert; és kÚrtöket adott mindnyájuk kezébe és Úres korsókat, és fáklyákat a korsókba.
17És azt mondta nekik: Tőlem lessétek el, és úgy tegyetek; éspedig mikor én éppen bemegyek a tábor szélébe, amint akkor cselekszem, ti is úgy cselekedjetek.
18Mihelyt én megfúvom a kÚrtöt és a velem levők mind: azonnal fújjátok meg a kÚrtöket ti is az egész tábor körül, és mondjátok: Az Úrért és Gedeonért!
19Mikor Gedeon és a vele levő száz ember bement a tábor szélébe, a középső őrváltás kezdetén, éppen csak hogy felállították az őröket; és megfújták a kÚrtöket, egyben összetörve a korsókat, melyek kezükben voltak:
20akkor megfújta a három csapat a kÚrtöket, összetörte a korsókat, bal kezébe ragadta a fáklyákat, jobb kezébe pedig a kÚrtöket, fújván; és kiáltottak: Fegyverre az úrért és Gedeonért!
21És míg ők álltak, ki-ki a maga helyén a tábor körül; addig az egész tábor futott, kiabált és menekült.
22Mikor megfújták a háromszáz kÚrtöt, akkor fordította az Úr egyiknek a kardját a másik ellen az egész táborban; így menekült a tábor Bét Ha-Sittáig Cererának, Ábel-Mehola partjáig Tabbátnál.
23Akkor összehívták Izráel embereit Naftaliból, Áserből és egész Manasséból, úgy üldözték Midjánt.
24És követeket küldött Gedeon Efraim egész hegyvidékére, mondván: Jertek le Midján elé és szálljátok meg előttük a vizeket Bét-Báráig, és a Jordánt; és engedett a felhívásnak Efraim minden férfia, és megszállták a vizeket Bét-Báráig, és a Jordánt.
25És elfogták Midján két fejedelmét, Orébet és Zeébet, és megölték Orébet Oréb szirtjén, Zeébet pedig megölték Zeéb borsajtójában, miközben Midjánt üldözték; Oréb és Zeéb fejét aztán elvitték Gedeonnak a Jordánon túl.