Judges 6
1 Mikor Izráel fiai megint azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben; akkor az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendeig:
2 és erős volt Midján keze Izráelen. Midján elől rendezték be maguknak Izráel fiai a hegyekben levő vízmosásokat, a barlangokat és az erődítéseket.
3 Mert mikor Izráel vetett: akkor felvonult Midján és Amálek, Kelet fiai is felvonultak ellene:
4 és tábort ütöttek ellenük és elpusztították az ország termését egészen addig, amerre Gázába járnak; és nem hagytak élelmet Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.
5 Mert nyájastól vonultak fel és sátorostól jöttek oly sokan, mint a sáska, számuk sem volt nekik, sem tevéiknek; úgy jöttek be az országba, pusztítva azt.
6 Így aztán nagyon elszegényedett Izráel Midján miatt; és Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz.
7 Történt pedig, mikor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz Midján miatt,
8 hogy az Úr egy férfiút küldött Izráel fiaihoz, prófétát; ki is azt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: És felhoztalak titeket Egyiptomból; kihoztalak titeket a rabszolga házból;
9 megmentettelek titeket Egyiptom kezéből és minden szorongatótok kezéből; és elűztem őket előletek és nektek adtam országukat.
10 Akkor azt mondtam nektek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, nem szabad az emoriak isteneit félnetek, akiknek országában letelepedtek; és nem hallgattatok szavamra.
11 Azután jött egy Úr angyala és leült a cserfa alá, mely Ofrában az abi-háezribeli Jóásé volt; éppen mikor annak fia, Gedeon búzát vert ki a bortipró kádban, hogy elmenekítse Midján elől.
12 Tehát ennek jelent meg az Úr angyala, és azt mondta neki: Az Úr van veled, derék hős!
13 Mire azt mondta neki Gedeon: Ugyan, uram, ha velünk van az Úr, akkor miért ért bennünket mindez? Es hol van minden csodája, melyről atyáink beszéltek nekünk, mondván: Nem Egyiptomból hozott-e fel minket az Úr, holott most elhagyott bennünket az Úr és Midján kezébe adott minket?
14 Erre hozzá fordult az Úr, és azt mondta: Eredj ezzel az erőddel, és meg fogod szabadítani Izráelt Midján kezéből: ezennel elküldelek.
15 De azt mondta neki: Kérlek, Uram, mivel szabadítom meg Izráelt, mikor az én nemzetségem a leggyengébb Izráelben, és én vagyok a legkisebb az én őscsaládomban?
16 És azt mondta neki az Úr: De veled leszek; tehát megvered Midjánt, mint egy embert.
17 Ő pedig azt mondta neki: Ha valóban kegyet találtam szemeidben: akkor cselekedd előttem valami jelét annak, hogy te vagy, aki velem beszélsz.
18 Oh ne távozzál innét addig, míg megjövök hozzád, kihozom ételáldozatomat és elődbe teszem! És azt mondta: Én maradok, míg visszatérsz.
19 Gedeon pedig bement, elkészített egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret, a húst a kosárba tette, a levet pedig a fazékba tette; és kivitte hozzá a cserfa alá, és felajánlotta.
20 Akkor azt mondta neki az Isten angyala: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket és tedd arra a sziklára, a levet pedig öntsd reá; és úgy tett.
21 Akkor kinyújtotta az Úr angyala a pálca végét, mely a kezében volt és illette a húst és a kovásztalan kenyeret; erre felszállt a tűz a kőszirtből és megette a húst és a kovásztalan kenyereket, az Úr angyala pedig eltűnt szemeiből.
22 Akkor látta Gedeon, hogy az Úr angyala volt; és azt mondta Gedeon: Jaj, Uram, Jahve, mert mégis az Úr angyalát láttam szemtől szembe!
23 De az Úr azt mondta neki: Légy békén, ne félj; nem halsz meg.
24 Akkor Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr Béke. Mind e mai napig megvan még az abiezriek Ofrájában.
25 Azon éjjel történt aztán, hogy azt mondta neki az Úr: Vedd atyád marhájából a bikát, éspedig a második bikát, a hétéveset; aztán rontsd le atyád Baál-oltárát és a rajta levő szent fát vágd ki;
26 építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek az erődnek a tetején máglyával; aztán vedd azt a második bikát és áldozd meg égő áldozatul a szent fa fáival, amelyet kivágsz.
27 Erre Gedeon vett tíz embert a szolgái közül, és úgy tett, amint az Úr beszélt hozzá; mivel azonban atyja házától és a város embereitől félt nappal tenni, tehát éjjel tette
28 És mikor a város emberei reggel korán felkeltek, már akkor a Baál oltára le volt rontva, a szent fa pedig, mely rajta volt, ki volt vágva; és a második bika meg volt áldozva égő áldozatul az újon épült oltáron.
29 Erre azt mondták egymásnak: Ki cselekedte ezt a dolgot? Mikor aztán kérdezősködtek és kutattak, azt mondták: Gedeon, a Jóás fia cselekedte ezt a dolgot.
30 Akkor azt mondták a város emberei Jóásnak: Hozd ki fiadat, hogy meghaljon; mert lerontotta a Baál oltárát, és mert kivágta a szent fát, mely rajta volt.
31 De Jóás azt mondta mindazoknak, akik körülötte álltak: Ti akartok Baálért perelni; vagy ti akarjátok őt megmenteni? Aki érte perel, ölettessék meg reggelig. Ha Isten, pereljen magáért, hogy lerontották oltárát.
32 És elnevezték őt azon a napon Jerubbaálnak, mondván: Pereljen vele a Baál, mert ő rontotta le oltárát.
33 És egész Midján és Amálek és Kelet fiai egybegyülekeztek, és miután átkeltek, tábort ütöttek a Jizréel völgyében.
34 Az Úr lelke pedig megszállta Gedeont; amint megfújta a kÚrtöt, Abiézer összesereglett utána.
35 Aztán követeket küldött egész Manasséba, és az is összesereglett utána; továbbá követeket küldött Áserbe, Zebulonba és Naftaliba, és felvonultak ellenük.
36 Akkor azt mondta Gedeon az Istennek: Ha az én kezem által vagy megszabadítandó Izráelt, úgy, mint szólottál:
37 íme én egy gyapjú nyiretet teszek ki a szérűre: ha egyedül a nyireten lesz harmat, egyebütt pedig a földön szárazság, abból megtudom, hogy megszabadítod általam Izráelt, amiképpen szólottál.
38 És úgy lett. Mikor másnap korán felkelt és kinyomta a nyiretet; hát harmatot facsart ki a nyiretből, egy tele csésze vizet.
39 Akkor azt mondta Gedeon az Istennek: Ne lobbanjon fel rám haragod, ha beszélek, csak még ez egyszer: oh hadd tegyek kísérletet a nyirettel csak még egyszer, hadd legyen szárazság a nyireten egyedül, egyebütt pedig a földön legyen harmat.
40 És úgy tett az Isten azon az éjszakán; tudniillik szárazság lett a nyireten magán, egyebütt pedig harmat lett a földön.