Judges 5
1 Akkor énekelt Deborá és Bárák, Abinoám fia azon a napon, mondván:
2 Hogy vezérek vezettek Izráelben, Hogy önként ment a nép; áldjátok az Urat!
3 Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek: Én az Úrnak, én énekelni vágyom, Hárfázni az Úrnak, Izráel Istenének.
4 Uram, mikor Széirből kijöttél, Mikor előléptél Edom mezejéről: Föld reszketett, ég csepegett, Felhők is víztől csepegtek;
5 Hegyek folytak el az Úr elől, Ez a Szináj az Úr elől, Izráel Istene elől.
6 Sámgárnak, Anát fiának napjaiban, Jáel napjaiban megszűntek az utak, És az úton járók zugutakon jártak.
7 Megszűntek uralkodni Izráelben, megszűntek; Míg én fel nem keltem, Deborá, Míg fel nem keltem anyának Izráelben.
8 Új isteneket választottak, Akkor kapukat vívtak; Pajzs nem volt látható, sem dárda Negyvenezer között Izráelben:
9 Szívem azoké, akik vezérlik Izráelt, Akik önként mennek a népből. Áldjátok az Urat!
10 Akik fehér szamáron lovagoltok, szőnyegen ülve,
11 Azok szavával, akik vályúk közt vizet osztanak. Ott az Úr igazságszolgáltatását dicsérik, Uralkodásának igazságszolgáltatását Izráelben: Akkor vonult le a kapukhoz az Úr népe.
12 Ébredj, ébredj, Deborá, Ébredj, ébredj, mondj éneket; Kelj fel Bárák, vidd foglyaidat [Abinoám fia]!
13 Akkor jött le nemesek maradéka; Az Úr népe jött le hozzám, csupa hősök.
14 Efraimból, akiknek gyökere Amálekben van, Utánad van Benjámin, népeid között; Mákirból vezéremberek jöttek le, Zebulonból is író-pálca-tartók;
15 És Izsakhárból, akik fejedelmeim Deborával; És Izsakhár úgy, mint Bárák Rohant a völgybe nyomaiban. Rúben nemzetségeiben Nagy szívbeli határozatok voltak:
16 Miért ültél a cserények között A nyájak bégetését hallgatván? Rúben nemzetségei között Nagy szívbeli tanakodások voltak.
17 Gileád a Jordánon túl tanyázott; És Dán miért tartózkodott hajókon? Áser leült a tengerpartra És réveinél tanyázott.
18 Zebulon nép: kitette életét a halálnak, Naftali is a mező magaslatain.
19 Királyok jöttek, hadakoztak, Akkor hadakoztak Kanaán királyai; Taanáknál, Megiddó vizénél, Nyereséget, ezüstöt nem kaptak.
20 Mennybeliek hadakoztak: A csillagok az ő pályájukról Hadakoztak Sziszerával.
21 Kison patakja sodorta el őket, Osidők patakja, Kison patakja. Tipord én lelkem erővel.
22 Akkor lópaták csattogtak a vágtatástól, Paripáik vágtatásától.
23 Átkozzátok Mérozt, azt mondta az Úr angyala, Átkozzátok átkozva lakóit; Mert nem jöttek az Úr segítségére, Az Úr segítségére a hősök között:
24 Legáldottabb asszony legyen Jáel [a kéni Héber felesége]; Legáldottabb sátorlakó asszony.
25 Az vizet kért, ő tejet adott; Díszcsészében tejszínt nyújtott.
26 Kezét a sátorszegre nyújtotta, Jobbját meg egy munkás-kalapácsra; És ráütött Sziszérára, betörte fejét, És bezúzta és átfúrta halántékát.
27 [Lábainál legörnyedt, elesett, lefeküdt; Lábainál legörnyedt, elesett; Amint legörnyedt, nyomban elesett holtan.]
28 Az ablakon kinézett és felkiáltott Sziszera anyja a rács mögött: Mért nem jön haza szekere ily soká, Miért késnek fogatának léptei?
29 Legbölcsebb udvarhölgye felel neki; Ő is ismétli szavait magának:
30 Ugye martalékra leltek, osztják, Egy lányt, két lányt egy emberre; Festett kelmékből a martalék Sziszeráé, A festett kelme és hímzés-martalék; Festett kelme és hímzések a martalékon felül.
31 Így vesszen el minden ellenséged, Uram! Akik pedig őt szeretik, olyanok legyenek, mint a nap, mikor fölkel az ő erejében. És nyugta lett az országnak negyven esztendeig.