Judges 4
1 Mikor Izráel fiai ismét azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben; miután Ehud meghalt;
2 kiszolgáltatta őket az Úr Jábinnak, Kanaán királyának kezébe, aki Hácorban uralkodott; fővezére pedig Sziszera volt, és az Haroset Ha-Gójimban lakott.
3 És segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz; mert kilencszáz vas harci szekere volt neki, és húsz esztendeje erővel szorította Izráel fiait.
4 És Deborá prófétaasszony, Lappidót felesége volt az, aki Izráelt igazához juttatta abban az időben.
5 Ő ugyanis a Deborá pálmája alatt ült Há-Rámá közt és Bétél közt az Efraim hegyén, mikor felmentek hozzá Izráel fiai a döntésért.
6 És elküldött és elhívatta Bárákot, Abinoám fiát Kédes-Naftaliból; és azt mondta neki: Ezennel azt parancsolja az Úr, Izráel Istene, eredj és vonulj a Tábor hegyére, és végy magaddal tízezer embert Naftali fiai közül és Zebulon fiai közül:
7 és én kihozom hozzád a Kison patakához Sziszerát, Jábin fővezérét harci szekerével és sokaságával együtt; és kezedbe adom őt.
8 Erre azt mondta neki Bárák: Ha velem jössz, elmegyek; ha nem jössz velem, nem megyek.
9 És azt mondta: Elmenni elmegyek veled, csakhogy nem lesz dicsőséged az úton, amelyre te mégy, mert egy asszony kezébe fogja az Úr Sziszerát kiszolgáltatni; ezzel felkelt Deborá és elment Bárákkal Kédesbe.
10 Mikor összehívta Bárák Zebulont és Naftalit Kédesbe, tízezer ember vonult fel nyomában; és felvonult vele Deborá.
11 A kéni Héber pedig elvált Kaintól, Hobábnak, Mózes ipának fiaitól; és Caanannimban a tölgyfánál ütötte fel sátorát, mely Kédes mellet van.
12 Mikor Sziszerának jelentették, hogy Bárák, Abinoám fia felvonult a Tábor hegyére:
13 összehívta Sziszera minden harci szekerét, kilencszáz vasszekeret, és az egész népet, mely vele volt Haroset Ha-Gójimból a Kison patakához.
14 Deborá pedig azt mondta Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, melyen kezedbe adja az Úr Sziszerát, nem az Úr vonult-e ki előtted? És levonult Bárák a Tábor hegyéről; és tízezer ember utána.
15 És úgy összezavarta az Úr Sziszerát és minden harci szekerét és egész táborát kard élével Bárák előtt; hogy Sziszera leszállt a szekérről és gyalog menekült.
16 Bárák pedig üldözte a szekérhadat és a tábort Haroset Ha-Gójimig; és elesett Sziszerának egész tábora kard éle által, nem maradt még egy sem.
17 Sziszera pedig Jáelnek, a kéni Héber feleségének sátorába menekült gyalog; mert béke volt Jábin között, Hácor királya között és a kéni Héber háza között.
18 És kiment Jáel Sziszera elé és azt mondta neki: Térj be, uram, térj be hozzám, ne félj; és betért hozzá a sátorba, és betakarta őt a szőnyeggel.
19 Az pedig azt mondta neki: Adj innom, kérlek, egy kis vizet, mert szomjas vagyok. És megnyitotta a tejes tömlőt és megitatta őt, aztán betakarta őt.
20 Azután azt mondta neki: Állj a sátorajtóba; és ha valaki jön és megkérdez téged és azt mondja: Van-e itt valaki? Hát mondd: Nincs.
21 És fogta Jáel, Héber felesége a sátorszöget, kezébe vette a kalapácsot, és bement hozzá titkon, és beleütötte a sátorszeget a halántékába, úgyhogy bemélyedt a földbe. És ő mélyen aludt. És fáradt volt. És meghalt.
22 És ihol van Bárák, aki üldözi Sziszerát. Jáel pedig kimegy elébe és azt mondja neki: Jer, és megmutatom neked azt az embert, akit keresel. Mikor bement hozzá, ott volt Sziszera elesve, holtan, és sátorszeg a halántékában.
23 Így megalázta Isten azon a napon Jábint, Kanaán királyát Izráel fiai előtt.
24 És Izráel fiainak keze folyton keményebb lett Jábinon, Kanaán királyán; míg ki nem irtották Jábint, Kanaán királyát.