1Ezek pedig azok a nemzetek, amelyeket nyugton hagyott az Úr, hogy velük tegye próbára Izráelt [mindazokat, akik semmit sem tapasztaltak a kanaáni harcokból;
2csak azért, hogy megtapasztalják Izráel fiainak nemzedékei, hogy tanítsa őket háborúra; csak azokat, akik azelőtt nem tapasztalták]:
3az öt filiszteus fejedelem, a kanaániak mind, a cidoniak és a hivviek, akik a Libánon hegyén laknak: a Baál Hermon hegyétől addig, amerre Hamátba mennek.
4Ezek tehát arra valók voltak, hogy próbára tegye velük Izráelt; hogy megtudja, vajon hallgatnak-e az Úr parancsaira, amelyeket atyáiknak parancsolt Mózes által.
5És így Izráel fiai a kanaániak között laktak; a hittiek, az emoriak, a perizziek, a hivviek és a jebusziak között:
6és leányaikat feleségül vették maguknak, a maguk leányait pedig azok fiaihoz adták; és azok isteneit szolgálták.
7Mikor egyszer Izráel fiai azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben, elfelejtették az Urat, az ő Istenüket; és a baálokat és az Aserákat szolgálták;
8fellobbant az Úr haragja Izráelre, és kiszolgáltatta őket Kusan-Risátajimnak, Mezopotámia királyának kezébe; és nyolc esztendeig szolgálták Izráel fiai Kusan-Risátajimot.
9Mikor aztán Izráel fiai az Úrhoz kiáltottak segítségért, támasztott az Úr szabadítót Izráel fiainak, aki megszabadította őket: Otniélt, Kenáz fiát, Káleb kisebbik testvérét.
10Ezt megszállta az Úrnak lelke, és igazához juttatta Izráelt, tudniillik hadba vonult és az Úr a kezébe adta Kusan-Risátajimot, Mezopotámia királyát; úgyhogy felülkerekedett Kusan-Risátajimon.
11Aztán nyugton volt az ország negyven évig; akkor meghalt Otniél, Kenáz fia.
12És Izráel fiai ismét azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben; és az Úr erőt adott Eglonnak, Móáb királyának Izráel felett, amiért azt tették, ami gonosz az Úr szemeiben.
13Ő tudniillik magához gyűjtötte Ammon fiait és Amáleket; és elment és megverte Izráelt, és elfoglalták a Pálmák városát.
14És szolgálták Izráel fiai Eglont, Móáb királyát tizennyolc esztendeig.
15Akkor segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz, és támasztott nekik az Úr szabadítót, Ehudot, a benjámini Gérá fiát, egy jobb kezére béna embert. Mikor Izráel fiai ajándékot küldtek tőle Eglonnak, Móáb királyának:
16ő csináltatott magának egy kétélű kardot, egy sing hosszút; és azt a ruhája alá a jobb oldalára kötötte;
17és így mutatta be az ajándékot Eglonnak, Móáb királyának; Eglon pedig nagyon kövér ember volt.
18És miután elvégezte az ajándék bemutatását; elkísérte a népet, az ajándékvivőit.
19De ő a faragott képektől, melyek Gilgálnál voltak, visszatért, és azt mondta: Titkos szavam van hozzád, oh király! Az pedig azt mondta: Csitt!; mire kimentek mellőle mind, akik körülötte álltak.
20Ekkor Ehud bement hozzá, ő ugyanis a hűs felházban ült, mely csak az ő számára volt, és azt mondta Ehud: Istentől van hozzád szavam; mire ő felkelt a székről.
21Ekkor Ehud kinyújtotta bal kezét, elővette a kardot jobb oldaláról: és beleütötte azt a hasába.
22Úgyhogy a markolat is bement a penge után, és a háj bezárta a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából; úgyhogy a hátulján kijött.
23Aztán kijött Ehud a csarnokba; bezárta a felház ajtait maga után és bereteszelte.
24Alighogy ő kiment, jöttek a szolgák, és látták, hogy a felház ajtai el vannak reteszelve; de azt mondták: Bizonyára lábait takarja a hűs kamarában.
25Vártak tehát, míg megunták, hogy még mindig nem nyitja ki a felház ajtait; akkor vették a kulcsot és kinyitották, és íme uruk a földre volt esve holtan.
26Ehud pedig elmenekült, míg ők késedelmeskedtek; ő tudniillik keresztülment a faragott képeken, és Szeirába menekült.
27És mihelyt megérkezett, megfújta a kÚrtöt Efraim hegyén; és alámentek vele Izráel fiai a hegyről. Ő pedig előttük volt,
28és azt mondta nekik: Rohanjatok utánam, mert kezetekbe adta az Úr ellenségeteket, Móábot! És alámentek utána és elfoglalták a Jordán réveit Móáb felé, és nem engedtek senkit átmenni.
29És levágtak abban az időben Móábból mintegy tízezer embert, mind erős és mind derék embereket; és meg nem menekült senki.
30Így aláztatott meg Móáb abban az időben Izráel keze alatt; aztán nyugton volt az ország nyolcvan esztendeig.
31Ő utána aztán Sámgár lett, Anát fia; ő pedig a filiszteusokból vágott le hatszáz embert egy ökör-ösztökével; és ő is megszabadította Izráelt.