1És felment az Úr angyala Gilgálból Bókimba; és azt mondta: Felhoztalak titeket Egyiptomból és behoztalak titeket ebbe az országba, melyről megesküdtem atyáitoknak, és azt mondtam, hogy nem bontom fel veletek szövetségemet soha,
2de ti se kössetek szövetséget ez ország lakosaival, oltáraikat rontsátok le; és nem hallgattatok szavamra, mit cselekedtetek?
3De én is mondom: Nem űzöm el őket előletek; hanem legyenek mellettetek, és isteneik legyenek tőrökké számotokra.
4És mikor elmondta az Úr angyala ezeket a beszédeket Izráel minden fiához; a nép felemelte szavát és sírt.
5És elnevezték azt a helyet Bókimnak; és áldoztak ott az Úrnak.
6Tehát elbocsátotta Józsué a népet; és elmentek Izráel fiai, ki-ki a maga örökségébe, hogy birtokukba vegyék az országot.
7És a nép az Urat szolgálta Józsué egész idejében; és azoknak a véneknek egész idejében, akik Józsuét túlélték, akik látták az Úrnak mindazt a nagy cselekedetét, amit Izráelért tett.
8Mikor azonban meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában,
9és eltemették őt örökségének határában, Timnat-Hereszben, Efraim hegyén, Gaas hegyétől északra;
10és atyáikhoz takaríttatott az az egész nemzedék is; és más nemzedék támadt utána, mely nem ismerte az Urat, sem azt a cselekedetet, melyet Izráelért tett:
11akkor azt cselekedték Izráel fiai, ami gonosz az Úr szemeiben; hogy a baálokat szolgálták,
12és elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom országából; és más istenek után jártak a körülöttük levő nemzetek istenei közül, és azok előtt borultak le, és bosszantották az Urat.
13Mikor aztán elhagyták az Urat, és a Baálnak és az Astárótoknak szolgáltak:
14akkor felgerjedt az Úr haragja Izráelre, és fosztogatók kezébe adta őket, akik fosztogatták őket; és kiszolgáltatta őket ellenségeik kezébe körös-körül, úgyhogy nem bírtak többé megállni ellenségeik előtt.
15Ahova kivonultak, mindenütt rajtuk volt az Úr keze veszedelemre, úgy, amint szólt az Úr és amint megesküdött az Úr nekik; úgyhogy nagy szükségbe jutottak.
16Akkor támasztott az Úr bírákat; akik kiszabadították őket fosztogatóik kezéből.
17De bíráikra nem hallgattak, hanem más isteneket bálványoztak, azok előtt borultak le; letértek hamar az útról, melyen atyáik jártak, hallgatván az Úr parancsára; ők nem így cselekedtek.
18És mikor bírákat támasztott nekik az Úr, akkor velük volt az Úr a bírákkal és megszabadította őket ellenségeik kezéből a bíró egész életére; mert
19megindult az Úr szorongatóik és elnyomóik miatti panaszaikon. De mihelyt meghalt a bíró, újból megromlottak, inkább mint atyáik, úgyhogy más istenek után jártak, azokat szolgálták és imádták; nem engedtek cselekedeteikből és makacs útjukból.
20És felgerjedt az Úr haragja Izráelre; és azt mondta: Amiért áthágta ez a nemzet az én szövetségemet, amit atyáiknak parancsoltam, és nem hallgattak szavamra:
21én sem űzök ki többé senkit előlük azokból a nemzetekből, amelyeket otthagyott Józsué, mikor meghalt;
22hogy próbára tegyem velük Izráelt: vajon megtartják-e ők az Úrnak útját, azon járván úgy, mint atyáik megtartották, vagy nem.
23Így aztán nyugton hagyta az Úr ezeket a nemzeteket, nem űzvén ki őket mindjárt; és nem adta őket Józsué kezébe.