Judges 2
1 És felment az Úr angyala Gilgálból Bókimba; és azt mondta: Felhoztalak titeket Egyiptomból és behoztalak titeket ebbe az országba, melyről megesküdtem atyáitoknak, és azt mondtam, hogy nem bontom fel veletek szövetségemet soha,
2 de ti se kössetek szövetséget ez ország lakosaival, oltáraikat rontsátok le; és nem hallgattatok szavamra, mit cselekedtetek?
3 De én is mondom: Nem űzöm el őket előletek; hanem legyenek mellettetek, és isteneik legyenek tőrökké számotokra.
4 És mikor elmondta az Úr angyala ezeket a beszédeket Izráel minden fiához; a nép felemelte szavát és sírt.
5 És elnevezték azt a helyet Bókimnak; és áldoztak ott az Úrnak.
6 Tehát elbocsátotta Józsué a népet; és elmentek Izráel fiai, ki-ki a maga örökségébe, hogy birtokukba vegyék az országot.
7 És a nép az Urat szolgálta Józsué egész idejében; és azoknak a véneknek egész idejében, akik Józsuét túlélték, akik látták az Úrnak mindazt a nagy cselekedetét, amit Izráelért tett.
8 Mikor azonban meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában,
9 és eltemették őt örökségének határában, Timnat-Hereszben, Efraim hegyén, Gaas hegyétől északra;
10 és atyáikhoz takaríttatott az az egész nemzedék is; és más nemzedék támadt utána, mely nem ismerte az Urat, sem azt a cselekedetet, melyet Izráelért tett:
11 akkor azt cselekedték Izráel fiai, ami gonosz az Úr szemeiben; hogy a baálokat szolgálták,
12 és elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom országából; és más istenek után jártak a körülöttük levő nemzetek istenei közül, és azok előtt borultak le, és bosszantották az Urat.
13 Mikor aztán elhagyták az Urat, és a Baálnak és az Astárótoknak szolgáltak:
14 akkor felgerjedt az Úr haragja Izráelre, és fosztogatók kezébe adta őket, akik fosztogatták őket; és kiszolgáltatta őket ellenségeik kezébe körös-körül, úgyhogy nem bírtak többé megállni ellenségeik előtt.
15 Ahova kivonultak, mindenütt rajtuk volt az Úr keze veszedelemre, úgy, amint szólt az Úr és amint megesküdött az Úr nekik; úgyhogy nagy szükségbe jutottak.
16 Akkor támasztott az Úr bírákat; akik kiszabadították őket fosztogatóik kezéből.
17 De bíráikra nem hallgattak, hanem más isteneket bálványoztak, azok előtt borultak le; letértek hamar az útról, melyen atyáik jártak, hallgatván az Úr parancsára; ők nem így cselekedtek.
18 És mikor bírákat támasztott nekik az Úr, akkor velük volt az Úr a bírákkal és megszabadította őket ellenségeik kezéből a bíró egész életére; mert
19 megindult az Úr szorongatóik és elnyomóik miatti panaszaikon. De mihelyt meghalt a bíró, újból megromlottak, inkább mint atyáik, úgyhogy más istenek után jártak, azokat szolgálták és imádták; nem engedtek cselekedeteikből és makacs útjukból.
20 És felgerjedt az Úr haragja Izráelre; és azt mondta: Amiért áthágta ez a nemzet az én szövetségemet, amit atyáiknak parancsoltam, és nem hallgattak szavamra:
21 én sem űzök ki többé senkit előlük azokból a nemzetekből, amelyeket otthagyott Józsué, mikor meghalt;
22 hogy próbára tegyem velük Izráelt: vajon megtartják-e ők az Úrnak útját, azon járván úgy, mint atyáik megtartották, vagy nem.
23 Így aztán nyugton hagyta az Úr ezeket a nemzeteket, nem űzvén ki őket mindjárt; és nem adta őket Józsué kezébe.