Judges 1
1 Történt pedig Józsué halála után, hogy megkérdezték Izráel fiai az Úrtól, mondván: Ki menjen fel közülünk először a kanaániak ellen, hogy hadakozzék velük?
2 És azt mondta az Úr: Júda menjen fel; ezzel kezébe adom az országot.
3 Akkor azt mondta Júda testvérének, Simeonnak: Vonulj fel velem az én hányadomba és hadakozzunk a kanaániak ellen, akkor én is felvonulok veled a te hányadodba; és Simeon vele ment.
4 Mikor Júda felvonult, kezükbe adta az Úr a kanaániakat és a perizzieket; és levágtak közülük Bézekben tízezer embert.
5 Ugyanis Bézekben találták Adoni-Bezeket és hadakoztak vele; és megverték a kanaániakat és a perizzieket.
6 Mikor Adoni-Bezek elfutott, üldözték őt; és mikor megfogták, levagdalták a hüvelykujjakat kezéről-lábáról.
7 Amire Adoni-Bezek azt mondta: Hetven király volt, kezén-lábán csonka hüvelykű, aki az én asztalom alatt szedegetett; amint cselekedtem, úgy fizetett nekem Isten. És elvitték őt Jeruzsálembe és ott meghalt.
8 Aztán Jeruzsálem ellen hadakoztak Júda fiai, és bevették azt, és levágták kardnak élével; a várost pedig tűzbe borították.
9 Azután pedig lementek Júda fiai a kanaániak ellen hadakozni: akik a Hegyvidéken, a Délvidéken és az Alföldön laktak.
10 Majd elment Júda a kanaániakhoz, akik Hebronban laktak (Hebron neve pedig azelőtt Kirjat-Arba volt); és megverték Sésajt, Ahimánt és Talmajt.
11 Onnét Debir lakói ellen ment; Debir neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer volt.
12 És azt mondta Káleb: Aki megveri Kirjat-Széfert és beveszi azt, annakadom a lányomat, Akszát feleségül.
13 És Otniél vette azt be, Kenáz fia, Káleb kisebbik testvére; és annak adta leányát, Akszát feleségül.
14 És történt, hogy amint hozzáment, rábeszélte azt, hogy kérjék az ő atyjától a mezőt; és mikor leszállt a szamárról, azt mondta neki Káleb: Mi bajod?
15 És azt mondta neki: Adj nekem áldást, mert a Délvidék földjére adtál engem, hát adj nekem vízforrásokat. És neki adta Káleb a felső forrásokat, és az alsó forrásokat.
16 És Kéninek, Mózes ipának2 fiai feljöttek a Pálmák városából Júda fiaival Júda sivatagába, mely Aradtól délre van; és a néppel jártak és laktak.
17 És elment Júda testvérével, Simeonnal, és megverték a kanaániakat, akik Cefátban laktak; és örök szentség alá vetették azt, és elnevezték a várost Hormának.
18 Aztán bevette Júda Gázát és határát, Askelont és határát, és Ekront és határát.
19 És vele volt az Úr Júdával, úgyhogy elűzte a hegyvidékieket; a völgy lakói tudniillik nem voltak elűzhetők, mert vas harci szekereik voltak nekik.
20 És Hebront Kálebnek adták, mint Mózes megmondta; és ő elűzte onnét a három Anák-fit.
21 De a jebusziakat, Jeruzsálem lakóit nem űzték el Benjámin fiai; úgyhogy a jebusziak Benjámin fiaival Jeruzsálemben laknak mind e mai napig.
22 És József háza is felvonult, ők Bétél ellen; és az Úr velük volt.
23 Mikor József háza kikémleltette Bétélt; a város neve azelőtt Lúz volt;
24 és láttak a kémek egy férfit, amint kijött a városból; azt mondták neki: Mutasd meg nekünk, kérünk, a város bejáratát, és irgalmasságot cselekszünk veled.
25 Mikor megmutatta nekik a város bejáratát, levágták a várost kardnak élével; azt a férfit pedig egész nemzetségével elbocsátották.
26 És elment az a férfi a hittiek földjére; és épített egy várost és elnevezte Lúznak. Az a neve mind e mai napig.
27 És nem űzte el Manassé Bét-Seánt és leányvárosait, Taanákot és mezővárosait, Dór lakóit és leányvárosait, Jibleám lakóit és leányvárosait, és Megiddó lakóit és leányvárosait; úgyhogy sikerült a kanaániaknak ezen a földön megmaradni.
28 Történt ugyan, hogy mikor Izráel megerősödött, robotosokká tette a kanaániakat; de nem űzte el őket.
29 Efraim pedig nem űzte el azokat a kanaániakat, akik Gézerben laktak; úgyhogy a kanaániak megmaradtak közötte Gézerben.
30 Zebulon nem űzte el Kitron lakóit, sem Nahalol lakóit; úgyhogy megmaradtak a kanaániak közötte, és robotosokká lettek.
31 Áser nem űzte el Akkó lakóit, sem Cidon lakóit; sem Ahlábot, Akzibot, Helbát, Afikot, sem Rehóbot:
32 úgyhogy az áseriek a kanaániak között, az ország lakói között laktak; mert nem űzték el őket.
33 Naftali nem űzte el Bét-Semes lakóit, sem Bét-Anát lakóit, úgyhogy a kanaániak között, az ország lakosai között lakott; és Bét-Semes és Bét-Anát lakói robotosai lettek neki.
34 Az emoriak pedig felszorították Dán fiait a hegységbe, mert nem engedte őket a völgybe leszállni.
35 Így sikerült az emoriaknak megmaradni Har-Hereszben, Ajjálonban és Saalbimban; de aztán rájuk nehezedett József házának keze és robotosokká lettek.
36 Az emoriak határa pedig Akrabbim hágójánál kezdődött, fent a sziklánál.