Joshua 24— KIB

¹Azután összegyűjtötte Józsué Izráelnek minden törzsét Sikembe; és előszólította Izráel véneit, fejeit, bíráit és intézőit és odaálltak az Úr elé.

²Akkor azt mondta Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: A Folyamon túl laktak ősidőktől fogva atyáitok, Terah, Abrahám atyja és Náhor atyja; és más isteneket szolgáltak.

³És én vettem atyátokat, Abrahámot a Folyamon túlról, és meghordoztam őt Kanaán egész országában; és megsokasítottam az ő magvát. Tudniillik adtam neki Izsákot;

⁴Izsáknak pedig adtam Jákóbot és Ézsaut. Ézsaunak a Széir hegyét adtam, hogy vegye birtokába; Jákób pedig és fiai lementek Egyiptomba.

⁵Aztán elküldtem Mózest és Aront és megvertem Egyiptomot a szerint, amint cselekedtem közöttük; és azután kihoztalak benneteket.

⁶Mikor azonban kihoztam atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerhez; üldözték az egyiptomiak atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Sástengerig.

⁷Akkor az Úrhoz kiáltottak, és sötétséget tett közétek és az egyiptomiak közé és rájuk hozta a tengert, úgyhogy elborította őket, hiszen szemeitek látták, amit Egyiptomban cselekedtem; aztán a sivatagban laktatok sok ideig.

⁸Aztán behoztalak titeket az emoriak országába, akik a Jordánon túl laktak, és hadakoztak ellenetek; de kezetekbe adtam őket és elfoglaltátok országukat, és kipusztítottam őket előletek.

⁹És felkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, hogy hadakozzék Izráel ellen, és elküldött, hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket.

¹⁰De nem voltam hajlandó Bálámra hallgatni; úgyhogy inkább megáldott titeket, és kimentettelek benneteket a kezéből.

¹¹És átkeltetek a Jordánon, és mikor eljutottatok Jerikóhoz és Jerikó urai hadakoztak ellenetek, az emoriak, a perizziek, a kanaániak, a hittiek, a girgásiak, a hivviek és a jebusziak: a kezetekbe adtam őket.

¹²És darazsat küldtem előttetek, az űzte ki őket előletek, az emoriak két királyát: kardod nélkül, íjad nélkül.

¹³Így adtam nektek egy országot, melyért nem fáradoztatok, és városokat, melyeket nem építettetek, de bennük laktok; olyan szőlőket és olajfákat élveztek ti, amelyeket nem ti ültettetek.

¹⁴Most tehát féljétek az Urat és szolgáljátok őt őszintén és híven; és távolítsátok el az isteneket, akiket atyáitok a Folyamon túl szolgáltak és Egyiptomban, és szolgáljátok az Urat.

¹⁵Ha pedig rossznak látjátok az Urat szolgálni, válasszatok magatoknak ma, kit szolgáljatok, akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak, akik a Folyamon túl voltak, akár az emoriak isteneit, akiknek országában ti laktok; de én és az én házam az Urat szolgáljuk.

¹⁶És felelt a nép és azt mondta: Távol legyen tőlünk az Urat elhagyni; más isteneket szolgálván.

¹⁷Hiszen az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom országából, a rabszolgák házából; és aki cselekedte ezeket a nagy jeleket szemeink előtt és megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, akik között átvonultunk.

¹⁸Az Úr kiűzött előlünk minden népet, az emorit is, az ország lakóját: mi is szolgáljuk az Urat, mert ő a mi Istenünk.

¹⁹És azt mondta Józsué a népnek: Nem lesztek képesek az Urat szolgálni, mert szentség Istene ő: féltékeny Isten ő, nem bocsátja meg vétkeiteket és bűneiteket.

²⁰Ha elhagyjátok az Urat és idegen isteneket szolgáltok: akkor megfordul és rosszat tesz veletek, megsemmisít benneteket, miután jót tett veletek.

²¹De azt mondta a nép Józsuénak: Nem, mert az Urat fogjuk szolgálni!

²²És azt mondta Józsué a népnek: Ti tanúk vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy őt szolgáljátok; és azt mondták: Tanúk.

²³Akkor tehát távolítsátok el az idegen isteneket, melyek köztetek vannak; és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izráel Istenéhez.

²⁴És azt mondta a nép Józsuénak: Az Urat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk.

²⁵És szövetséget kötött Józsué a néppel azon a napon; és törvényt és ítéletet állapított meg neki Sekemben.

²⁶És miután beírta Józsué ezeket a dolgokat Isten tanításának könyvébe; vett egy nagy követ és felállította azt ott az alatt a cserfa alatt, mely az Úr szentélyében volt.

²⁷Aztán azt mondta Józsué az egész népnek: íme ez a kő tanúvá lehet ellenünk, mert ő hallotta az Úrnak minden szavát, melyet az Úr velünk beszélt, tehát tanúvá lett ellenetek, hogy meg ne tagadjátok Isteneteket.

²⁸Ezzel elbocsátotta Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.

²⁹Történt pedig e dolgok után, hogy meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában.

³⁰És eltemették őt örökségének határában, Timnát-Szerahban, mely Efraim hegyén van Gaas hegyétől északra.

³¹Izráel pedig szolgálta az Urat Józsué egész életében, és azoknak a véneknek egész életében, akik Józsuét túlélték, és akik ismerték az Úrnak minden cselekedetét, amit Izráelért cselekedett.

³²József csontjait pedig, melyeket Izráel fiai felhoztak Egyiptomból, Sekemben temették el, azon a földdarabon, melyet Jákób Hámornak, Sekem atyjának fiaitól vett száz keszitán; és így József fiainak örökségévé lettek.

³³Eleázár, Áron fia is meghalt; őt fiának, Pinhásznak Gibeájában temették el, melyet Efraim hegyvidékén adtak neki.