1Történt pedig sok idő múlva azután, hogy az Úr nyugalmat adott Izráelnek minden ellenségétől körös-körül; mikor Józsué megvénhedett, előre haladt a korban:
2hogy Józsué előszólította egész Izráelt véneivel, fejeivel, bíráival és intézőivel; és azt mondta nekik: Én megvénhedtem, előre haladtam a korban.
3De ti láttatok mindent, amit az Úr, a ti Istenetek cselekedett mindezekkel a nemzetekkel előttetek; mert az Úr, a ti Istenetek az, aki harcolt értetek.
4Nézzétek, én kisorsoltam nektek ezeket a többi nemzeteket örökségbe törzseitek szerint [a Jordántól fogva azokat a nemzeteket is mind, melyeket kiirtottam és a nagy tengert napnyugaton];
5és az Úr, a ti Istenetek maga fogja őket kiűzni előletek; és birtokotokba veszitek országukat, úgy amint az Úr, a ti Istenetek szólt nektek.
6Legyetek tehát igen erősek abban, hogy megtartsatok és megcselekedjetek mindent, ami meg van írva Mózes Tanításának könyvében; el nem térvén attól sem jobbra, sem balra.
7Hogy bele ne keveredjetek ezekbe a nemzetekbe, ezekbe, amelyek megmaradtak veletek; és isteneik nevét ne említsétek, azokra ne esküdjetek, és ne szolgáljátok és ne imádjátok őket.
8Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez; amiképpen cselekedtétek mind e mai napig.
9Hiszen nagy és erős nemzeteket űzött ki az Úr előletek; és nem állt meg senki előttetek mind e mai napig.
10Közületek egy ember ezret megkerget; mert az Úr, a ti Istenetek maga hadakozik értetek, amiképpen szólt nektek.
11Nagyon vigyázzatok tehát magatokra lelketekből: hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket.
12Mert ha elfordulván elfordultok és ezekhez a többi nemzetekhez ragaszkodtok, ezekhez, akik megmaradtak veletek; és összeházasodtok velük, és beléjük keveredtek és ők tibelétek:
13tudván tudjátok meg, hogy nem űzi ki többé az Úr, a ti Istenetek ezeket a nemzeteket előletek; hanem lesznek nektek hurokká és tőrré, ostorrá oldalaitokon és tövisekké szemeitekben, míg el nem vesztek erről a jó földről, melyet az Úr, a ti Istenetek adott nektek.
14És mikor én ma elmegyek az egész föld útján: hát ismerjétek el teljes szívetekkel és teljes lelketekkel, hogy egy szó el nem esett mindabból a jó szóból, melyet az Úr, a ti Istenetek szólt hozzátok, az mind betelt számotokra, egy szó el nem esett belőle.
15De amiképpen betelt rajtatok mindaz a jó dolog, melyet szólott az Úr, a ti Istenetek felőletek; úgy fogja az Úr rátok hozni a rossz dolgot is mind, míg ki nem pusztít benneteket erővel a jó földről, melyet adott nektek az Úr, a ti Istenetek.
16Ha áthágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, melyet parancsolt nektek, és elmentek és más isteneket szolgáltok és leborultok előttük: akkor fellobban az Úr haragja rátok, és hamar kivesztek arról a jó földről, melyet adott nektek.