Joshua 22
1 Akkor hívatta Józsué a rúbenieket és gádiakat, és Manassé fél törzsét.
2 És azt mondta nekik: Ti megtartottatok mindent, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek;
3 és hallgattatok szómra mindenben, amit parancsoltam nektek. Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú idő alatt mind e mai napig; és megtartottátok, amit az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa rátok bízott.
4 És most nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek testvéreiteknek, mint ahogyan szólott nekik; most tehát forduljatok és menjetek el sátoraitokba, tulajdon országotokba, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl.
5 Csak nagyon vigyázzatok, hogy megcselekedjétek azt a parancsolatot és azt a tanítást, melyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket és mindenben az ő útján járjatok, tartsátok meg parancsolatait és ragaszkodjatok őhozzá; és szolgáljatok neki teljes szívetekből és teljes lelketekből.
6 Erre megáldotta őket Józsué; aztán elbocsátotta őket és elmentek sátoraikba.
7 És a manassiak fél törzsének kiadta Mózes Básánban, felének pedig Józsué adta ki testvéreikkel együtt a Jordánon túl nyugaton; miután tehát azokat is elbocsátotta Józsué sátoraikba, azokat is megáldotta.
8 És azt mondta nekik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátoraitokba és igen sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával; osszátok meg ellenségeitek martalékát testvéreitekkel.
9 Visszatértek tehát és elmentek Rúben fiai, Gád fiai és a manassiak fél törzse Izráel fiaitól Sílóból, mely Kanaán országában van; elmenvén Gileád országába, tulajdon országukba, ahol birtokosokká lettek az Úrnak Mózes által adott parancsára.
10 És mikor megérkeztek a Jordán kőköreihez, mely Kanaán országában van: építettek ott Rúben fiai, Gád fiai és a manassiak fél törzse egy oltárt a Jordánnál, egy nagy láttatós oltárt.
11 Mikor meghallották Izráel fiai, hogy azt mondja: íme felépítették Rúben fiai, Gád fiai és a manasséiak fél törzse az oltárt Kanaán országával szemben a Jordán kőkörein Izráel fiaival átellenben,
12 mikor meghallották Izráel fiai: hát összegyülekezett Izráel fiainak egész közönsége Sílóba, hogy hadba vonuljon ellenük.
13 És küldötteket menesztettek Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé fél törzséhez Gileád országába: Pinhászt, Eleázár pap fiát,
14 és vele tíz fejedelmet, egy-egy ősháztáj-fejedelmet Izráel minden törzséből; és ezek az illető őscsaládok főemberei voltak Izráel nemzetségeiben.
15 Mikor eljutottak Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé fél törzséhez Gileád országába; beszéltek velük, mondván:
16 Ezt mondja az Úrnak egész közönsége: Micsoda kötelességszegés ez, amit elkövettetek Izráel Istene ellen, hátrafordulván ma az Úrtól; mikor oltárt építettetek magatoknak, hogy pártot üssetek ma az Úr ellen?
17 Nem elég nekünk Peór bűne, amiből a mai napig sem tisztultunk ki; és az a csapás lett az Úr közönségén; hogy ti ma hátrafordultok az Úrtól?
18 Pedig ha ti pártot üttök az Úr ellen ma, hát holnap ő Izráel egész gyülekezetére megharagszik.
19 Különben ha tisztátalan a tulajdon országotok, jertek át az Úr tulajdon országába, ahol az Úr hajléka áll, és legyetek birtokosokká miközöttünk; de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk ne üssetek pártot azzal, hogy oltárt építetek az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül.
20 Nemde Akán, Zerah fia követett el kötelességszegést az örök szentség ellen; és Izráel egész közönségére lett harag, nem ő halt meg egyedül bűnéért?
21 És feleltek Rúben fiai, Gád fiai és a manassiak fél törzse; és így beszéltek Izráel nemzetségfőivel:
22 Istenek Istene az Úr, Istenek Istene az Úr, ő tudja, és Izráel tudja meg: hogy nem pártütésből és nem az Úr iránt való kötelességszegésből van az, úgy75 segítsen minket a mai nap,
23 hogy oltárt építettünk magunknak, hogy hátraforduljunk az Úrtól; nem is azért, hogy égő áldozatot és ételáldozatot áldozzunk rajta, vagy hogy visszafizetési vágóáldozatokat készítsünk rajta, az Úr keresse meg!
24 Hanem hogy valamitől való aggodalomból cselekedtük mi ezt, ezt gondolván: holnap azt mondhatják a ti fiaitok a mi fiainknak, mondván:Mi közötök van nektek az Úrhoz, Izráel Istenéhez?;
25 hiszen határul tette az Úr közénk és közétek, Rúben fiai és Gád fiai a Jordánt, nincs nektek részetek az Úrban: és így véget vethetnek a ti fiaitok annak, hogy a mi fiaink az Urat féljék.
26 Ezért mondottuk: No, hát tegyük meg magunknak, hogy építsük fel az oltárt; nem égő áldozat számára és nem vágóáldozat számára:
27 hanem azért, hogy legyen az bizonysága köztünk és köztetek és utánunk jövő nemzedékeink között annak, hogy mi elvégezzük az Úr szolgálatát őelőtte76 égő áldozatainkkal, vágóáldozatainkkal és visszafizetési áldozatainkkal; tehát ne mondhassák a ti fiaitok holnap a mi fiainknak: Nincs részetek az Úrban.
28 Azt gondoltuk ugyanis, hogy ha ezt mondják nekünk és nemzedékeinknek holnap; akkor azt mondjuk: Nézzétek az Úr oltárának mását, melyet atyáink csináltak, nem égő áldozatnak, sem vágóáldozatnak, hanem hogy bizonyság legyen miköztünk és tiköztetek.
29 Távol legyen tőlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen és hátraforduljunk ma az Úrtól azzal, hogy égő áldozatnak, ételáldozatnak és vágóáldozatnak építsünk oltárt; az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül, mely az ő hajléka előtt van.
30 Mikor Pinhász pap és a közönség fejedelmei és Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, hallották ezeket a beszédeket, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai beszéltek; tetszett nekik.
31 És azt mondta Pinhász pap, Eleázár fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy az Úr közöttünk van, mert nem követtétek el az Úr ellen ezt a kötelességszegést; ezzel megmentettétek Izráel fiait az Úr kezétől.
32 Mikor visszatért Pinhász pap, Eleázár fia és a fejedelmek Rúben fiaitól és Gád fiaitól a Gileád országából Kanaán országába Izráel fiaihoz, és megvitték nekik a hírt:
33 jónak találták a dolgot Izráel fiai, és áldották az Istent Izráel fiai; és nem gondoltak arra, hogy hadba vonuljanak fel ellenük azt az országot elpusztítani, melyben Rúben fiai és Gád fiai laknak.
34 Rúben fiai és Gád fiai pedig elnevezték az oltárt: Mert bizonyság az köztünk, hogy az Úr az Isten.