1Azokban a napokban nem volt király Izráelben; és azokban a napokban a dániak törzse örökséget keresett magának letelepülésre, mert addig a napig nem esett rá örökség Izráel törzsei között.
2Küldtek tehát Dán fiai az ő nemzetségükből öt férfit, a maguk köréből való vitéz férfiakat Córából és Estáolból, kikémlelni az országot és kikutatni azt, és azt mondták nekik: Menjetek, kutassátok ki az országot; így jutottak el Efraim Hegyvidékére Miká házához, és ott megháltak.
3Éppen a Miká házánál voltak és megismerték az ifjú lévita szavát; úgy tértek be oda, és azt mondták neki: Ki hozott téged ide, mit csinálsz te itt, és mid van neked itt?
4És azt mondta nekik: Így meg így tett velem Miká; és megfogadott és papjává lettem neki.
5És azt mondták neki: Kérdezd meg hát Istent; hadd tudjuk meg, vajon sikerül-e utunk, amelyen járunk?
6És azt mondta nekik a pap: Menjetek el békességgel; az Úr előtt van utatok, amelyen jártok.
7És elment az az öt férfi és eljutottak Lajisba, mely biztonságban feküdt; és látták a népet, mely benne volt, a cidoniak törvénye szerint csendben és biztonságban, és hogy nincs semmi az országban, ami megszégyeníthetné, ha valaki az uralmat el akarná venni, mert ők távol voltak a cidoniaktól, és egy emberrel sem volt összeköttetésük.
8Mikor aztán hazamentek testvéreikhez Córába és Estáolba, és azt mondták nekik testvéreik: Mit hoztok?;
9ők azt mondták: Keljetek fel és menjünk fel ellenük, mert láttuk, hogy az ország nagyon jó. És ti veszteg maradtok? Ne legyetek restek elmenni, hogy bemenjetek és birtokotokba vegyétek azt az országot, mert Isten kezetekbe adta azt.
10Ha bementek, egy magát biztonságban érző néphez mentek, az ország pedig tágas; oly hely, ahol nincs hiány semmiben, ami a földön van.
11És elindult onnét, a dániak nemzetségéből, Córából és Estáolból hatszáz ember hadi felszerelésbe felövezve.
12És amint felvonultak, tábort ütöttek Kirjat-Jeárimban, Júdában; azért nevezték el azt a helyet Mahané-Dánnak mind e mai napig, íme ott van Kirjat-Jeárim mögött.
13Mikor onnét tovább mentek Efraim Hegyvidékére, eljutottak Miká házához.
14Akkor megszólalt az az öt ember, aki elment Lajis országát kikémlelni, és azt mondta testvéreinek: Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban vállraöltő, házi istenek, faragott és öntött istenkép van? Most tehát gondoljátok meg, mit kell tennetek.
15Erre ők betértek oda, és bementek az ifjú lévita lakásába a Miká házában; és kérdezősködtek hogyléte felől.
16Amint pedig a hatszáz hadi felszereléssel felövezett ember felállt a kapu bejáratánál; akik Dán fiaiból valók voltak:
17akkor azok öten, akik elmentek volt az országot kikémlelni, felmentek és bementek oda, és elvették a faragott istenképet, a vállraöltőt, a házi isteneket és az öntött istenképet. Mikor a pap éppen a kapu bejáratában állt a hatszáz hadi felszereléssel felövezett emberrel,
18akkor mentek azok be Miká házába és vitték el a faragott istenképet, a vállraöltőt, a házi isteneket és az öntött istenképet. Es mikor a pap azt mondta nekik: Ti mit csináltok?;
19azt mondták neki: Hallgass, fogd be a szádat és jer velünk, légy nekünk atyánk és papunk! Hát jobb neked egy ember házi papjának lenni, mint egy törzs és nemzetség papjának Izráelben?
20Erre jókedve lett a papnak, vette a vállraöltőt, a házi isteneket és a faragott istenképet; és bement a nép közé.
21Akkor fordultak és elmentek, miután maguk elé helyezték a kicsinyeket, a jószágot és az értékeket.
22Alig távoztak azonban a Miká házától; összegyülekeztek az emberek, akik a Miká háza mellett levő házakban voltak, és utolérték Dán fiait.
23Mikor kiáltottak Dán fiainak, azok megfordultak és azt mondták Mikának: Mi bajod van, hogy így felsereglettél?
24És azt mondta: Isteneimet, melyeket készítettem, elvittétek, a papot is, úgy mentetek el; hát nekem mi marad? Miért mondjátok tehát nekem: Mi bajod?
25Dán fiai pedig azt mondták neki: Ne hallasd velünk szavadat; nehogy leüssenek benneteket valami elkeseredett lelkű emberek, és halálodat és családod halálát is magadra vedd.
26Ezzel elmentek Dán fiai az ő útjukra; Miká pedig mikor látta, hogy azok erősebbek őnála, megfordult és visszatért házához.
27Ők tehát elvitték, amit Miká készített, a papot is, aki nála volt, úgy mentek Lajis ellen, egy csendes és magát biztonságban érző nép ellen, és levágták őket kard élével; a várost pedig felégették tűzzel,
28mert nem volt, ki megmentse, mivel Cidontól távol volt, és egy emberrel sem volt összeköttetésük. Volt pedig abban a völgyben, mely Bét-Rehob felé van; és felépítették a várost és megtelepedtek benne.
29És elnevezték a várost Dánnak, atyjuknak, Dánnak nevéről, aki Izráel fia volt; bár Lajis volt a város neve először.
30És felállították maguknak Dán fiai a faragott istenképet; és Mózes fiának, Gérsomnak fia, Jónátán és az ő fiai voltak papok a dániak törzsénél az ország fogságra vitelének napjáig.
31Felállították pedig maguknak a Miká faragott istenképét, melyet ő csinált: arra az egész időre, míg az Isten háza Sílóban volt.