Judges 18
1 Azokban a napokban nem volt király Izráelben; és azokban a napokban a dániak törzse örökséget keresett magának letelepülésre, mert addig a napig nem esett rá örökség Izráel törzsei között.
2 Küldtek tehát Dán fiai az ő nemzetségükből öt férfit, a maguk köréből való vitéz férfiakat Córából és Estáolból, kikémlelni az országot és kikutatni azt, és azt mondták nekik: Menjetek, kutassátok ki az országot; így jutottak el Efraim Hegyvidékére Miká házához, és ott megháltak.
3 Éppen a Miká házánál voltak és megismerték az ifjú lévita szavát; úgy tértek be oda, és azt mondták neki: Ki hozott téged ide, mit csinálsz te itt, és mid van neked itt?
4 És azt mondta nekik: Így meg így tett velem Miká; és megfogadott és papjává lettem neki.
5 És azt mondták neki: Kérdezd meg hát Istent; hadd tudjuk meg, vajon sikerül-e utunk, amelyen járunk?
6 És azt mondta nekik a pap: Menjetek el békességgel; az Úr előtt van utatok, amelyen jártok.
7 És elment az az öt férfi és eljutottak Lajisba, mely biztonságban feküdt; és látták a népet, mely benne volt, a cidoniak törvénye szerint csendben és biztonságban, és hogy nincs semmi az országban, ami megszégyeníthetné, ha valaki az uralmat el akarná venni, mert ők távol voltak a cidoniaktól, és egy emberrel sem volt összeköttetésük.
8 Mikor aztán hazamentek testvéreikhez Córába és Estáolba, és azt mondták nekik testvéreik: Mit hoztok?;
9 ők azt mondták: Keljetek fel és menjünk fel ellenük, mert láttuk, hogy az ország nagyon jó. És ti veszteg maradtok? Ne legyetek restek elmenni, hogy bemenjetek és birtokotokba vegyétek azt az országot, mert Isten kezetekbe adta azt.
10 Ha bementek, egy magát biztonságban érző néphez mentek, az ország pedig tágas; oly hely, ahol nincs hiány semmiben, ami a földön van.
11 És elindult onnét, a dániak nemzetségéből, Córából és Estáolból hatszáz ember hadi felszerelésbe felövezve.
12 És amint felvonultak, tábort ütöttek Kirjat-Jeárimban, Júdában; azért nevezték el azt a helyet Mahané-Dánnak mind e mai napig, íme ott van Kirjat-Jeárim mögött.
13 Mikor onnét tovább mentek Efraim Hegyvidékére, eljutottak Miká házához.
14 Akkor megszólalt az az öt ember, aki elment Lajis országát kikémlelni, és azt mondta testvéreinek: Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban vállraöltő, házi istenek, faragott és öntött istenkép van? Most tehát gondoljátok meg, mit kell tennetek.
15 Erre ők betértek oda, és bementek az ifjú lévita lakásába a Miká házában; és kérdezősködtek hogyléte felől.
16 Amint pedig a hatszáz hadi felszereléssel felövezett ember felállt a kapu bejáratánál; akik Dán fiaiból valók voltak:
17 akkor azok öten, akik elmentek volt az országot kikémlelni, felmentek és bementek oda, és elvették a faragott istenképet, a vállraöltőt, a házi isteneket és az öntött istenképet. Mikor a pap éppen a kapu bejáratában állt a hatszáz hadi felszereléssel felövezett emberrel,
18 akkor mentek azok be Miká házába és vitték el a faragott istenképet, a vállraöltőt, a házi isteneket és az öntött istenképet. Es mikor a pap azt mondta nekik: Ti mit csináltok?;
19 azt mondták neki: Hallgass, fogd be a szádat és jer velünk, légy nekünk atyánk és papunk! Hát jobb neked egy ember házi papjának lenni, mint egy törzs és nemzetség papjának Izráelben?
20 Erre jókedve lett a papnak, vette a vállraöltőt, a házi isteneket és a faragott istenképet; és bement a nép közé.
21 Akkor fordultak és elmentek, miután maguk elé helyezték a kicsinyeket, a jószágot és az értékeket.
22 Alig távoztak azonban a Miká házától; összegyülekeztek az emberek, akik a Miká háza mellett levő házakban voltak, és utolérték Dán fiait.
23 Mikor kiáltottak Dán fiainak, azok megfordultak és azt mondták Mikának: Mi bajod van, hogy így felsereglettél?
24 És azt mondta: Isteneimet, melyeket készítettem, elvittétek, a papot is, úgy mentetek el; hát nekem mi marad? Miért mondjátok tehát nekem: Mi bajod?
25 Dán fiai pedig azt mondták neki: Ne hallasd velünk szavadat; nehogy leüssenek benneteket valami elkeseredett lelkű emberek, és halálodat és családod halálát is magadra vedd.
26 Ezzel elmentek Dán fiai az ő útjukra; Miká pedig mikor látta, hogy azok erősebbek őnála, megfordult és visszatért házához.
27 Ők tehát elvitték, amit Miká készített, a papot is, aki nála volt, úgy mentek Lajis ellen, egy csendes és magát biztonságban érző nép ellen, és levágták őket kard élével; a várost pedig felégették tűzzel,
28 mert nem volt, ki megmentse, mivel Cidontól távol volt, és egy emberrel sem volt összeköttetésük. Volt pedig abban a völgyben, mely Bét-Rehob felé van; és felépítették a várost és megtelepedtek benne.
29 És elnevezték a várost Dánnak, atyjuknak, Dánnak nevéről, aki Izráel fia volt; bár Lajis volt a város neve először.
30 És felállították maguknak Dán fiai a faragott istenképet; és Mózes fiának, Gérsomnak fia, Jónátán és az ő fiai voltak papok a dániak törzsénél az ország fogságra vitelének napjáig.
31 Felállították pedig maguknak a Miká faragott istenképét, melyet ő csinált: arra az egész időre, míg az Isten háza Sílóban volt.