1És történt azokban a napokban (király tudniillik nem volt Izráelben), hogy volt egy ember, egy lévita, aki Efraim hegyvidékének hátsó sarkában tartózkodott mint jövevény, és Júda Bét-Leheméből vett magának egy asszonyt - másodféleségül.
2De megharagudott rá másodfelesége és elment tőle atyja házához Júda Bét-Lehemébe. Mikor négy hónapig ott volt,
3akkor felkelt a férje és utána ment, hogy szívére beszéljen és visszavigye őt. Vele volt legénye is, és egy pár szamár. Mikor az bevitte őt atyja házába és a leány atyja meglátta őt, örvendezve ment eléje.
4És miután ipa, a leány atyja, tartóztatta őt, nála maradt három napig; és ettek és ittak, és ott háltak.
5negyedik nap aztán az történt, hogy reggel korán felkeltek; és mikor hozzáfogott, hogy elmenjen, azt mondta a leány atyja vejének: Erősítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, és aztán menjetek.
6Erre leültek és ettek ketten együtt, és ittak; és azt mondta a leány atyja a férfiúnak: Határozd el magadat, kérlek, hálj meg, és legyen jókedved.
7De a férfi felkelt, hogy elmenjen; mikor azonban ipa unszolta őt, megint ott hált.
8Mikor ötödik nap reggel korán felkelt, hogy elmenjen, azt mondta a leány atyja: Erősítsd meg kérlek, szívedet, és időzzetek míg meghajlik a nap; és ettek kettesben.
9Mikor aztán felkelt a férfi; hogy ő elmegy másodfeleségével és legényével; azt mondta neki ipa, a leány atyja: Íme már estére hanyatlott a nap, háljatok meg hát. Nézd, a nap nyugvóra hajlik, hálj itt és legyen jókedved, holnap aztán majd korán utatokra indultok, és elmégy sátorodba.
10De nem akart az ember meghálni, tehát felkelt és elment, és eljutott Jebusz, azaz Jeruzsálem átellenébe; és vele volt másodfelesége és egy pár felnyergelt szamár.
11Mikor éppen Jebusz mellett voltak, a nap nagyon alászállott; és a legény azt mondta urának: Nosza, térjünk be a jebusziaknak ebbe a városába, és háljunk meg benne.
12De azt mondta neki ura: Ne térjünk be idegen városokba, melyek nem tartoznak Izráel fiaihoz; hanem menjünk el Gibeáig.
13És azt mondta legényének: Nosza, közelítsük meg e helységek egyikét; és háljunk meg Gibeában vagy Rámában.
14Elmentek tehát mellette és továbbmentek; és lement felettük a nap Gibeá mellett, mely Benjáminhoz tartozik.
15Tehát ott letértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor bement, leült a város piacán; és nem volt senki, aki befogadta volna őket házába hálásra.
16Akkor jött egy öreg ember munkájából, a mezőről este. És az az ember Efraim Hegyvidékéről való volt és jövevény volt Gibeában; a helység emberei pedig Benjámin fiai voltak.
17Mikor az öreg ember felemelte szemét és meglátta az utas embert a város piacán; azt mondta: Hová mégy és honnét jössz?
18És azt mondta neki: Átutazóban vagyunk Júda Bét-Leheméből Efraim Hegyvidékének hátsó sarkába. Én odavaló vagyok, és elutaztam Júda Bét-Lehemébe; most pedig az Úr házához utazom. És nincs senki, aki befogadna engem házába,
19pedig szalma is, abrak is van szamaraink számára, és van kenyér és bor is az én számomra és a te szolgálód számára, meg a legény számára, aki szolgáiddal van; nincs hiány semmiben.
20Erre azt mondta az öregember: Békesség neked! Csak hagyd reám minden hiányodat; de a piacon nem hálhatsz.
21Ezzel bevitte őt házába, és a szamaraknak abrakot adott; ők pedig megmosták lábaikat, aztán ettek és ittak.
22Ők éppen vigadtak, mikor a város emberei, haszontalan emberek, körülvették a házat, verve az ajtót; és azt mondták az öregembernek, a házigazdának, mondván: Hozd ki azt a férfit, aki házadhoz érkezett, mert meg akarjuk őt ismerni.
23Erre kiment hozzájuk a férfi, a házigazda, és azt mondta nekik: Ne, testvéreim, ne kövessetek el gonoszt!
24Miután ez a férfiú bejött az én házamba, ne kövessétek el ezt a gyalázatosságot! Ihol az én lányom, a hajadon, és ennek a másodfelesége, kihozom inkább azokat, és alázzátok meg őket, tegyetek velük, amit tetszik; de ezzel a férfiúval ne kövessétek el ezt a gyalázatos dolgot.
25De nem akartak az emberek ráhallgatni, úgyhogy az a férfi megfogta másodfeleségét és kivitte őt nekik; és ismerték őt és egész éjszaka gonoszul éltek vele reggelig, mikor feljött a hajnal, akkor bocsátották el őt.
26Mikor az asszony hazament reggelre kelve: összeesett annak az embernek háza ajtajában, ahol az ő ura világos reggelig volt.
27Mikor aztán reggel felkelt az ura és kinyitotta a ház ajtaját és kilépett, hogy útjára menjen; hát íme az asszony, az ő másodfelesége ott volt elterülve a ház ajtajában, és kezei a küszöbön voltak.
28És mikor azt mondta neki: Kelj fel, hogy elmenjünk, és nem volt, ki feleljen; akkor feltette őt a szamárra, aztán felkelt a férfi és elment haza.
29És mikor hazaért, vette a kést és fogta másodfeleségét, és eldarabolta azt ízenként tizenkét darabra, és elküldötte Izráel minden határába.
30És akkor aki látta, mindenki azt mondta: Nem tettek, nem is láttak ilyet attól a naptól fogva, mikor feljöttek Izráel fiai Egyiptom országából mind a mai napig: vegyétek fontolóra, tanácskozzatok és nyilatkozzatok.