1Volt egy ember Efraim Hegyvidékén, Mikájehú volt a neve.
2És azt mondta anyjának: Az az ezer és száz ezüst, melyet valaki elvitt tőled és te átkot mondtál, fülembe is mondtad, íme az az ezüst nálam van, én vittem el azt; erre anyja azt mondta: Áldott legyen az én fiam az Úrtól!
3Mikor pedig visszaadta az ezer és száz ezüstöt az anyjának; anyja azt mondta: Végleg az Úrnak szenteltem ezt az ezüstöt a magam kezéből a fiam javára, egy faragott és egy öntött istenkép készítésére, most tehát visszaadom azt neked.
4De ő visszaadta az ezüstöt anyjának; anyja pedig elvett kétszáz ezüstöt és odaadta azt az ötvösnek, aki egy faragott és egy öntött istenképet készített belőle, mely a Mikájehú házában volt.
5Ennek az embernek ugyanis, Mikának, volt egy istenháza; és készített egy vállraöltőt és házi isteneket, és egyik fiának átadta a papságot, és az neki pappá lett.
6Azokban a napokban nem volt király Izráelben; mindenki azt tehette, ami az ő szemében helyes volt.
7Volt egy ifjú a júdai Bét-Lehemből, Júda nemzetségéből való; ő tudniillik lévita volt, de ott tartózkodott mint jövevény.
8Ez az ember elment abból a városból, Júda Bét-Leheméből, hogy ott telepedjen le jövevényképpen, ahova bukkan; így jutott el Efraim Hegyvidékére Miká házához utazása közben.
9És azt mondta neki Miká: Honnét jösz? Az pedig azt mondta neki: Lévita vagyok Júda Bét-Leheméből, és abban járok, hogy letelepedjem jövevényképpen, ahova bukkanok.
10Erre azt mondta neki Miká: Maradj nálam és légy nekem atyám és papom, és én adok neked tíz ezüstöt egy évre, egy rend ruhát63 és élelmedet; és ráállt a lévita.
11Es mihelyt elhatározta a lévita, hogy annál a férfiúnál marad; úgy volt nála az ifjú, mint fiainak egyike.
12És átadta Miká a papságot a lévitának, és papjává lett neki az ifjú. És mikor a Miká házában volt,
13azt mondta Miká: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert a lévita lett a papom.