1Egyszer elment Sámson Gázába; és meglátott ott egy parázna asszonyt és bement hozzá.
2Mikor hírül adták a gázaiaknak, mondván: Idejött Sámson; körülfogták őt és lestek rá egész éjjel a város kapujában; de hallgattak egész éjjel, azt gondolván: Mire a reggel megvirrad, megöljük őt.
3Sámson pedig feküdt éjfélig, éjfélkor aztán felkelt, megragadta a város kapujának kapuszárnyait és a két kapufélfát, kiemelte őket a retesszel együtt, feltette a vállaira: és felvitte őket annak a hegynek a tetejére, mely Hebron előtt van.
4Történt pedig ezután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, akinek a neve Delilá volt.
5Ahhoz mentek el a filiszteusok fejedelmei, és azt mondták neki: Vedd rá őt, hogy meglásd, miben van az a nagy ereje, és mivel bírhatjuk őt le, hogy megkötözzük és elnyomjuk; és mi adunk neked fejenként ezerszáz ezüstöt.
6És azt mondta Delilá Sámsonnak: Mondd meg nekem, kérlek, miben van a te nagy erőd; és mivel kellene téged megkötözni, hogy elnyomhassanak?
7És azt mondta neki Sámson: Ha engem megkötöznek hét nyers bélhúrral, ami még nem volt kiszárítva: akkor elgyengülök és olyan leszek, mint bármely ember.
8És vittek neki a filiszteusok fejedelmei hét nyers bélhúrt, ami még nem volt kiszárítva; és megkötözte őt azzal,
9a lesben állók pedig a hálószobában vártak nála. Mikor aztán azt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson!; akkor elszakította a bélhúrokat, mint elszakad a csepűfonal, ha tüzet fog, és nem tudódott ki ereje.
10És azt mondta Delilá Sámsonnak: Íme megcsaltál engem és hazugságokat beszéltél nekem; most mondd meg hát nekem, mivel lehet téged megkötözni?
11Az pedig azt mondta neki: Ha jól megkötöznek engem új kötelekkel, melyekkel még munkát nem végeztek: akkor elgyengülök és olyan leszek, mint bármely ember.
12És vett Delilá új köteleket és megkötözte őt velük és azt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson!; (a lesben állók pedig a hálószobában vártak) és ő úgy leszakította azokat karjáról, mint a cérnát.
13És azt mondta Delilá Sámsonnak: Eddig csaltál engem és hazugságokat beszéltél nekem, hát mondd meg nekem, mivel lehet téged megkötözni! És azt mondta neki: Ha megszövöd a fejem hét fonatát a bélfonállal.
14Mikor aztán beverte a bordával, azt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Erre az felébredt álmából, és kirántotta a bordát, a vetélőt és a bélfonalat.
15Akkor azt mondta neki: Hogy mondhatod: Szeretlek téged, mikor szíved nincs velem? Már háromszor megcsaltál, és nem mondtad meg nekem, miben van a te nagy erőd.
16És történt, hogy mikor minden nap szorította őt beszédeivel és annyira sÚrgette őt, hogy már halálosan unta a lelke:
17hát kitárta neki egész szívét és azt mondta neki: Borotva nem érte az én fejemet; mert Isten nazírja vagyok én születésemtől fogva; ha megnyírnak, akkor eltávozik tőlem az erőm, és elgyengülök, és olyan leszek, mint minden ember.
18Mikor Delilá látta, hogy feltárta előtte egész szívét, elküldött és hívatta a filiszteusok fejedelmeit, mondván: Jertek fel ez egyszer, mert feltárta előttem egész szívét; és felmentek hozzá a filiszteusok fejedelmei és vitték a pénzt kezükben.
19És elaltatta őt térdein, akkor szólította az embert és lenyírta fejének hét fonatát; és elkezdte őt megalázni, mikor eltávozott tőle az ereje.
20Azt mondta ugyanis: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Az pedig, mikor felébredt álmából, azt gondolta: Kivágom magamat, mint máskor, ha megrázkódom; de nem tudta, hogy az Úr eltávozott tőle.
21Tehát megfogták őt a filiszteusok és kiszúrták a szemeit; és levitték őt Gázába, bilincsbe verték őt, és őrlő lett a foglyok házában.
22De fején a haj nőni kezdett, mihelyt megnyírták.
23És a filiszteusok fejedelmei összegyülekeztek, hogy nagy vágóáldozatot áldozzanak Dágonnak, az ő Istenüknek; és örvendezzenek, mert azt mondták: Kezünkbe adta a mi Istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.
24És mikor jó kedvük lett, azt mondták: Hívjátok Sámsont, hadd játsszék nekünk; és előhívták Sámsont a foglyok házából, és játszott előttük.
25És mikor az oszlopok közé állították őt, és meglátta őt a nép, dicsérte a maga istenét; mert azt mondta: Kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket és országunk pusztítóját, aki sokat megölt közülünk.
26Sámson pedig azt mondta a legénynek, aki őt kézen fogta: Tégy le engem úgy, hogy megtapinthassam azokat az oszlopokat, amelyeken a ház áll; hogy hozzájuk támaszkodjam.
27A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a filiszteusok fejedelmei mind; a háztetőn is mintegy háromezer férfi és asszony volt, akik Sámson játékát nézték.
28Akkor az Úrhoz kiáltott Sámson, és azt mondta: Uram, Jahve, oh emlékezzél meg rólam és erősíts meg engem csak még ez egyszer, oh Isten, hogy a két szemem közül az egyikért bosszút álljak a filiszteusokon.
29Akkor átölelte Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház állott; és nekik támaszkodott, egyiknek jobbjával, másiknak baljával
30(és azt gondolta Sámson: Hadd haljon meg lelkem a filiszteusokkal), és meghajlította erővel, úgyhogy a ház leszakadt a fejedelmekre és az egész népre, mely benne volt; és így többen lettek azok a halottak, akiket halálában ölt meg, mint azok voltak, akiket életében megölt.
31És lementek testvérei és atyjának egész háza és elvitték őt; és mikor felmentek, eltemették őt Córá és Estáol között atyjának, Mánoahnak sírjába. És ő húsz évig ítélte Izráelt.