Judges 15
1 Történt pedig néhány nap múlva, a búzaaratás idején, hogy Sámson meglátogatta feleségét egy kecskegödölyével, és azt gondolta: Menjek be feleségemhez a hálószobába; de az atyja nem engedte őt bemenni.
2 És azt mondta az atyja: Valóban azt gondoltam, hogy végképp meggyűlölted őt, tehát odaadtam vőfélyednek; hanem kisebbik nővére még szebb, mint ő, hát legyen a tied őhelyette.
3 Erre Sámson azt mondta nekik: Ez egyszer nem róhatják fel a filiszteusok, ha rosszat cselekszem velük.
4 Elment tehát Sámson és fogott háromszáz rókát; aztán csóvákat vett és farkat farokhoz fordítván, egy-egy csóvát tett két farok közé középre.
5 Akkor meggyújtotta a csóvákat tűzzel és ráeresztette a filiszteusok álló gabonájára; úgyhogy felgyújtott mindent, kalangyát és álló gabonát, sőt olajfás kertet is.
6 És azt mondták a filiszteusok: Ki tette ezt? És azt mondták: Sámson, a timnai veje, mert elvette a feleségét és odaadta vőfélyének. Erre felvonultak a filiszteusok, és megégették az asszonyt és atyját tűzzel.
7 Sámson pedig azt mondta nekik: Ha ti így tesztek; nem nyugszom addig, míg bosszút nem állok rajtatok.
8 És miután megverte őket „lábszár a combon\ nagy vereséggel; lement és letelepedett az etámi sziklahasadékba.
9 És felvonultak a filiszteusok és tábort ütöttek Júda ellen; és Lehiben terültek el.
10 És azt mondták Júda emberei: Miért vonultatok fel ellenünk? Azok pedig azt mondták: Sámsont megkötözni vonultunk fel, hogy úgy tegyünk vele, mint ő tett mivelünk.
11 Erre lement háromezer ember Júdából az etámi sziklahasadékhoz, és azt mondták Sámsonnak: Ugye tudod, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk, hát miért tetted ezt velünk? És azt mondta nekik: Amint ők tettek énvelem, úgy tettem én ővelük.
12 Aztán azt mondták neki: Téged megkötözni jöttünk le, hogy a filiszteusok kezébe adjunk. Erre azt mondta nekik Sámson: Esküdjetek meg nekem, hogy ti nem üttök le.
13 És azt mondták neki: Nem, hanem megkötözni megkötözünk és a kezükbe adunk, de megölni nem ölünk meg téged; és megkötözték őt két kötéllel, és úgy vitték fel a sziklából.
14 Éppen Lehihez ért, és a filiszteusok ujjongtak elébe: mikor reá szállott az Úr lelke, és a kötelek, melyek karjain voltak, olyanok lettek, mint a mécsbelek, melyek megégtek a tűzben, úgyhogy a rajta levő kötelékek lemállottak kezeiről.
15 És mikor egy nyers szamár állkapcsot talált; kinyújtotta kezét, felvette azt, és leütött vele ezer embert.
16 És azt mondta Sámson: Szamár állkapcsával sereget seregre, Szamár állkapcsával ezer embert vertem le.
17 És mikor ezt elmondta, elhajította az állkapcsot kezéből; és elnevezték azt a helyet Rámat-Lehinek.
18 Aztán nagyon megszomjazott, és kiáltott az Úrhoz és azt mondta: Te adtad szolgád keze által ezt a nagy szabadítást: és most haljak meg szomjan és essem a körülmetéletlenek kezébe?
19 Ekkor meghasította Isten a foggödröt; mely az állkapocsban volt, és víz jött ki belőle, és miután ivott, visszatért bele a lélek és feléledt; ezért nevezik annak a nevét A kiáltó forrásának, mely Lehiben van mind e mai napig.
20 És ítélte Izráelt a filiszteus időkben húsz évig.