1Egyszer lement Sámson Timnába; és meglátott Timnában egy asszonyt, aki a filiszteus leányok közül való volt.
2Mikor visszament, jelentette atyjának és anyjának, és azt mondta: Egy asszonyt láttam Timnában, aki a filiszteus leányok közül való; most hát azt vegyétek nekem feleségül.
3Mikor azt mondta neki atyja és anyja: Hát nincs testvéreid leányai között és az én egész népemben asszony, hogy te elmégy, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül végy feleséget?; akkor azt mondta Sámson az ő atyjának: Őt vedd nekem, mert ő tetszik nekem.
4Atyja és anyja persze nem tudták, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmat keres a filiszteusokkal szemben; mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izráelen.
5Mikor Sámson atyjával és anyjával lement Timnába; mikor a timnai szőlőkhöz értek, hát ihol egy fiatal oroszlán ordít vele szemben.
6Akkor reá szállott az Úr lelke és szétszakította azt, mint ahogyan a gödölyét szétszakítják, pedig semmi sem volt a kezében; de nem mondta meg atyjának és anyjának, mit tett.
7Azután lement és szólt az asszonynak. Miután az tetszett Sámsonnak,
8néhány nap múlva visszatért, hogy elvegye. Akkor egy kitérést tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját; hát íme egy méhraj volt az oroszlán testében, és méz.
9Miután azt elvette tenyereire, továbbment, menés közben eddegélve, és mikor atyjához és anyjához érkezett, azoknak is adott és ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán testéből vette el a mézet;
10és így ment le az ő atyja az asszonyhoz. És mikor Sámson ott lakodalmat tartott; minthogy úgy szokták a legények,
11úgy történt, hogy mikor őt meglátták, harminc vőfélyt vittek, hogy vele legyenek.
12És azt mondta nekik Sámson: Hadd adjak fel nektek egy találós mesét; ha azt nekem megfejtitek a lakodalom hét napja alatt, és eltaláljátok, akkor én adok nektek harminc inget és harminc ünneplőruhát;
13ha pedig nem tudjátok nekem megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc ünneplőruhát; és azt mondták neki: Add fel találós mesédet, hadd halljuk.
14És azt mondta nekik: Az evőből étek jött ki, Az erősből édes jött ki; de nem tudják megfejteni a találós mesét három nap.
15A hetedik napon aztán azt mondták Sámson feleségének: Beszéld rá férjedet, hogy mondja meg nekünk a találós mesét, nehogy felégessünk téged és atyád házát tűzzel; nem kifosztani hívtatok minket ugye?
16és Sámson felesége sírt a nyakán54 és azt mondta: Csak gyűlölsz te engem és nem szeretsz, a találós mesét feladtam népem fiainak, és nekem nem fejtetted meg; mire az azt mondta neki: Lám atyámnak és anyámnak nem fejtettem meg, hát neked megfejtsem?
17Így sírt a nyakán az alatt a hét nap alatt, ameddig a lakodalmuk tartott; a hetedik napon aztán megmondta neki, mert nagyon megszorította őt, az pedig megfejtette a találós mesét népe fiainak.
18És azt mondták neki a város emberei a hetedik napon, mielőtt a nap leszállt: Méznél mi van édesebb, Oroszlánnál erősebb? Ő pedig azt mondta nekik: Ha üszőmön nem szántottatok volna, Mesémet ki nem találtátok volna.
19Akkor reá szállott az Úr lelke és lement Askelonba, leütött közülük harminc embert, elvette a rajtuk levőt zsákmányul, és megadta a gálaruhákat azoknak, akik megfejtették a találós mesét; aztán fellobbant haragjában visszament atyja házához.
20Sámson felesége azé a társáé lett, aki neki vőfélye volt.