Judges 14
1 Egyszer lement Sámson Timnába; és meglátott Timnában egy asszonyt, aki a filiszteus leányok közül való volt.
2 Mikor visszament, jelentette atyjának és anyjának, és azt mondta: Egy asszonyt láttam Timnában, aki a filiszteus leányok közül való; most hát azt vegyétek nekem feleségül.
3 Mikor azt mondta neki atyja és anyja: Hát nincs testvéreid leányai között és az én egész népemben asszony, hogy te elmégy, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül végy feleséget?; akkor azt mondta Sámson az ő atyjának: Őt vedd nekem, mert ő tetszik nekem.
4 Atyja és anyja persze nem tudták, hogy ez az Úrtól van, hogy ő alkalmat keres a filiszteusokkal szemben; mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izráelen.
5 Mikor Sámson atyjával és anyjával lement Timnába; mikor a timnai szőlőkhöz értek, hát ihol egy fiatal oroszlán ordít vele szemben.
6 Akkor reá szállott az Úr lelke és szétszakította azt, mint ahogyan a gödölyét szétszakítják, pedig semmi sem volt a kezében; de nem mondta meg atyjának és anyjának, mit tett.
7 Azután lement és szólt az asszonynak. Miután az tetszett Sámsonnak,
8 néhány nap múlva visszatért, hogy elvegye. Akkor egy kitérést tett, hogy megnézze az oroszlán hulláját; hát íme egy méhraj volt az oroszlán testében, és méz.
9 Miután azt elvette tenyereire, továbbment, menés közben eddegélve, és mikor atyjához és anyjához érkezett, azoknak is adott és ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán testéből vette el a mézet;
10 és így ment le az ő atyja az asszonyhoz. És mikor Sámson ott lakodalmat tartott; minthogy úgy szokták a legények,
11 úgy történt, hogy mikor őt meglátták, harminc vőfélyt vittek, hogy vele legyenek.
12 És azt mondta nekik Sámson: Hadd adjak fel nektek egy találós mesét; ha azt nekem megfejtitek a lakodalom hét napja alatt, és eltaláljátok, akkor én adok nektek harminc inget és harminc ünneplőruhát;
13 ha pedig nem tudjátok nekem megfejteni, akkor ti adtok nekem harminc inget és harminc ünneplőruhát; és azt mondták neki: Add fel találós mesédet, hadd halljuk.
14 És azt mondta nekik: Az evőből étek jött ki, Az erősből édes jött ki; de nem tudják megfejteni a találós mesét három nap.
15 A hetedik napon aztán azt mondták Sámson feleségének: Beszéld rá férjedet, hogy mondja meg nekünk a találós mesét, nehogy felégessünk téged és atyád házát tűzzel; nem kifosztani hívtatok minket ugye?
16 és Sámson felesége sírt a nyakán54 és azt mondta: Csak gyűlölsz te engem és nem szeretsz, a találós mesét feladtam népem fiainak, és nekem nem fejtetted meg; mire az azt mondta neki: Lám atyámnak és anyámnak nem fejtettem meg, hát neked megfejtsem?
17 Így sírt a nyakán az alatt a hét nap alatt, ameddig a lakodalmuk tartott; a hetedik napon aztán megmondta neki, mert nagyon megszorította őt, az pedig megfejtette a találós mesét népe fiainak.
18 És azt mondták neki a város emberei a hetedik napon, mielőtt a nap leszállt: Méznél mi van édesebb, Oroszlánnál erősebb? Ő pedig azt mondta nekik: Ha üszőmön nem szántottatok volna, Mesémet ki nem találtátok volna.
19 Akkor reá szállott az Úr lelke és lement Askelonba, leütött közülük harminc embert, elvette a rajtuk levőt zsákmányul, és megadta a gálaruhákat azoknak, akik megfejtették a találós mesét; aztán fellobbant haragjában visszament atyja házához.
20 Sámson felesége azé a társáé lett, aki neki vőfélye volt.