1És mikor meghallották a királyok, mind akik a Jordánon túl laktak a Hegyvidéken és az Alföldön, és az egész nagy Tengermelléken a Libánon irányában; a hittiek, emoriak, kanaániak, perizziek, hivviek és jebusziak,
2hát összegyülekeztek egybe, hogy egy akarattal vívjanak meg Józsuéval és Izráellel.
3Gibeon lakosai is meghallották, mit csinált Józsué Jerikóval és Ájjal;
4hát ők is ravaszsággal jártak el, mikor elmentek, ellátták magukat útravalóval: vettek elnyűtt zsákokat szamaraikra, és elnyűtt, repedezett és összekötött boros tömlőket;
5elnyűtt és foltos sarukat lábaikra, és elnyűtt ruhákat magukra; útravaló kenyerük pedig mind száraz, penészes volt.
6Így mentek Józsuéhoz a táborba, Gilgálba; és azt mondták neki és Izráel férfiainak: Messze földről jöttünk, most tehát kössetek velünk szövetséget.
7Erre azt mondták Izráel férfiai a hivvieknek: Talán közöttünk laktok ti, akkor hogyan kössünk veletek szövetséget?
8Erre azt mondták Józsuénak: A te szolgáid vagyunk mi. Mikor Józsué azt mondta nekik: Kik vagytok ti és honnét jöttök?
9Akkor azt mondták neki: Nagyon messze földről jöttek a te szolgáid az Úrnak, a te Istenednek nevére; mert hallottuk az ő hírét, és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett.
10Mindazt is, amit a két emori királlyal cselekedett, akik a Jordánon túl voltak; Szihonnal, Hesbon királyával és Oggal, Básán királyával, ki Astárótban lakott.
11Ezért azt mondták nekünk véneink és országunk lakosai mind, mondván: Vegyetek magatoknak útravalót az útra, menjetek el elébük; és mondjátok nekik: A ti szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek velünk szövetséget.
12Ez a kenyerünk, melegen hoztuk magunkkal az útra házainkból, amely nap elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk; és most íme száraz, és penészes lett.
13És ezek a boros tömlők, melyek újak voltak, mikor megtöltöttük, íme megrepedeztek; ezek a mi ruháink és saruink pedig elnyűttek az igen nagy úttól.
14Erre vettek a férfiak útravalójából; de az Úr szavát nem kérték ki:
15hanem Józsué békét adott nekik és szövetséget kötött velük, hogy életben hagyja őket; és megesküdtek nekik a közönség fejedelmei.
16Harmadnapra azonban az után, hogy szövetséget kötöttek velük; meghallották, hogy közel valók azok ő hozzájuk, sőt őközöttük laknak.
17Mikor ugyanis továbbmentek Izráel fiai: harmadnapra az ő városaikhoz jutottak. Az ő városaik pedig Gibeon, Kefira, Beérót és Kirjat-Jeárim.
18De nem verték le őket Izráel fiai; mert megesküdtek nekik a közönség fejedelmei az Úrra, Izráel Istenére. Mikor az egész közönség morgott a fejedelmek ellen, 19 a fejedelmek mind azt mondták az egész közönségnek: Mi megesküdtünk nekik az Úrra, Izráel Istenére; most tehát nem nyúlhatunk hozzájuk.
19- - -
20Ezt kell velük tennünk, hogy életben hagyjuk őket; hogy ne legyen rajtunk harag az eskü miatt, mellyel megesküdtünk nekik.
21És azt mondták nekik a fejedelmek: Maradjanak életben! Így lettek aztán favágói és vízmerítői az egész közönségnek, úgy, mint a fejedelmek szóltak nekik.
22Hívatta ugyanis őket Józsué és szólt nekik, mondván: Miért csaltatok meg minket, mondván: Nagyon messzire valók vagyunk mi tőletek, holott közöttünk laktok?
23Most azért átkozottak legyetek; és ki ne töröltessék belőled a szolga, se a favágó és vízmerítő az én Istenem házába.
24És feleltek Józsuénak és azt mondták: Mivel nyilván tudtára esett szolgáidnak, amit az Úr, a te Istened parancsolt az ő szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja az egész országot és kipusztítja az ország minden lakóját előletek; tehát nagyon féltettük tőletek életünket, azért tettük ezt a dolgot.
25És most, íme a te kezeidben vagyunk; amint velünk cselekedni jónak és igaznak látod, úgy cselekedjél.
26És úgy cselekedett velük; és kimentette őket Izráel fiainak kezéből, hogy nem ölték meg őket.
27És átadta őket Józsué azon a napon favágókul és vízmerítőkül a közönségnek; éspedig az Úr oltárához mind e mai napig, arra a helyre, melyet ki fog választani.