1Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj, vedd magadhoz az egész hadi népet, és kelj fel, vonulj fel Áj ellen; íme kezedbe adtam Áj királyát és népét, városát és országát.
2Tégy úgy Ájjal és királyával, mint Jerikóval és királyával tettél; csakhogy martalékát és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok. Helyezz el lest a város ellen nyugat felől.
3Mikor felkelt Józsué és az egész hadi nép, hogy felvonuljon Áj ellen; kiválasztott Józsué harmincezer embert, derék vitézeket, és elküldte őket éjjel.
4És utasította őket, mondván: Nézzétek, ti álljatok lesbe a város ellen a várostól nyugatra, ne nagyon messze a várostól; és legyetek mindnyájan készen.
5Én pedig és az egész nép, mely velem van, megközelítjük a várost; és akkor, ha kijönnek elébünk, mint először, akkor mi megfutamodunk előttük.
6És addig jönnek utánunk kifelé, míg elszakítjuk őket a várostól, mert azt mondják majd: Futnak előlünk, mint először; és futunk is előlük.
7Ti pedig támadjatok elő a lesből és vegyétek hatalmatokba a várost; tudniillik az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adja azt.
8És amint beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tűzzel, az Úr szava szerint cselekedjetek: íme ezt parancsolom nektek.
9Ezzel elbocsátotta őket Józsué, és elmentek a leshelyre; és Bétél és Áj között szálltak meg, Ájtól nyugatra. És Józsué azon az éjszaka a nép között hált.
10Reggel pedig korán felkelt Józsué és szemlét tartott a nép felett; azután felvonult ő és Izráel vénei a nép előtt Ájba.
11És az egész hadi nép, mely vele volt, felvonult, és mikor előnyomult és megérkezett a város elé, tábort ütött Ájtól északra, úgyhogy a völgy közte és Áj között volt.
12Akkor vett mintegy ötezer embert; és lesbe helyezte őket Bétél és Áj között, Ájtól nyugatra.
13Mikor elhelyezték a népet, az egész tábort, mely a várostól északra volt, és hátvédjét a várostól nyugatra; akkor Józsué azon éjszaka elment a völgy közepébe.
14És miután ezt Áj királya látta, sietve felkeltek és kivonultak korán a város emberei Izráel ellen háborúra, ő és egész népe a kitűzött helyre a síkság előtt; de ő nem tudta, hogy les vár reá a várostól nyugatra.
15És engedték nekik magukat megverni Józsué és egész Izráel; és megfutamodtak a sivatag felé.
16Erre összehívták az egész népet, mely a városban volt, hogy üldözze őket; és üldözték Józsuét, és elszakadtak a várostól.
17És nem maradt senki Ájban [sem Bétélben], aki ki nem jött volna Izráel után; a várost meg otthagyták nyitva, és üldözték Izráelt.
18[Akkor azt mondta az Úr Józsuénak: Nyújtsd ki a kopját, mely kezedben van, Áj felé, mert a kezedbe adom azt; és kinyújtotta Józsué a kopját, mely a kezében volt, a város felé.]
19A les pedig hamar felkelt helyéről és futottak [amint kezét kinyújtotta], és bementek a városba, és hatalmukba vették azt; aztán hamar felgyújtották a várost tűzzel.
20Úgyhogy mikor Áj emberei hátrafordultak, hát látták, hogy száll fel a város füstje az égre, és nekik nem áll hatalmukban ide vagy oda menekülni, mert a nép, mely a sivatagnak futott, megfordult az üldözőkre.
21Mikor ugyanis Józsué és egész Izráel látta, hogy bevette a les a várost, és hogy felszállt a város füstje; akkor visszatértek és verték Áj embereit.
22Amazok meg szembejöttek velük a városból, úgyhogy ők Izráel közepébe jutottak, ezek innen, azok onnan: így verték őket úgy, hogy nem maradt belőlük maradék vagy menekült.
23Áj királyát pedig élve fogták meg; és odavitték Józsuéhoz.
24És mikor bevégezte Izráel Áj minden lakosának megölését a mezőn, a sivatagban, ahova üldözték őket, úgyhogy mindnyájan elestek kard éle által teljesen; akkor visszatért egész Izráel Ájba, és azt verték le kardnak élével.
25Akik azon a napon elestek, férfi és asszony együtt, összesen tizenkétezren voltak; Áj minden embere.
26Józsué ugyanis nem vonta vissza kezét, mellyel a kopját kinyújtotta, míg örök szentség alá nem vetették Áj minden lakosát.
27Csak a barmot és annak a városnak martalékát zsákmányolta magának Izráel; az Úr szavának megfelelően, amit Józsuénak parancsolt.
28Azután felégette Józsué Ájt; és örök földhányássá, pusztasággá tette mind e mai napig.
29Áj királyát pedig felakasztatta egy fára este idejéig; és mikor leszállt a nap, parancsot adott Józsué és levették a hulláját a fáról és a város kapunyílásába vetették azt, és egy nagy kőrakást állítottak fölé mind e mai napig.
30Akkor épített Józsué oltárt az Úrnak, Izráel Istenének az Ebál hegyén,
31mint ahogyan parancsolta Mózes, az Úr szolgája Izráel fiainak, mint meg van írva Mózes Tanításának könyvében, ép kövekből való oltárt, melyekre nem emeltek vasat; és vittek rajta égő áldozatokat az Úrnak, és vágtak megfizetési áldozatokat.
32És leírta ott kövekre Mózes Tanításának másolatát, melyet az Izráel fiai előtt írt.
33És egész Izráel, és vénei, intézői és bírái a láda mellett állottak kétfelől a lévita papokkal, az Úr frigyládájának hordozóival szemben, mind a jövevény, mind a törzsökös polgár, fele a Garizim heggyel szemben, fele pedig az Ebál heggyel szemben; mint ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta hajdan, hogy megáldják a népet, Izráelt.
34Azután pedig felolvasta a Tanítás minden szavát, az áldást és az átkot; egészen úgy, mint meg van írva a Tanítás könyvében.
35Nem volt egy szó mindabból, amit Mózes parancsolt, melyet fel nem olvasott volna Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, az asszonyok, a kicsinyek és a köztük járó jövevények előtt is.