1üldött ugyanis Józsué embereket Jerikóból Ájba, mely Bét-Áven mellett Bétéltől keletre van, és azt mondta nekik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki az országot. És felmentek az emberek és kikémlelték Ájt.
2- - -
3Mikor visszatértek Józsuéhoz, azt mondták neki: Ne menjen fel az egész nép, mintegy kétezer ember vagy háromezer ember menjen fel és megverik Ájt; ne fáraszd oda az egész népet, mert azok kevesen vannak.
4Felment tehát a népből oda mintegy háromezer ember; és megfutamodtak Áj emberei előtt.
5Ugyanis miután megöltek közülük Áj emberei mintegy harminchat embert, elkergették őket a kapu előtt a kőbányákhoz, és leverték őket a lejtőn. És elolvadt a nép szíve és vízzé lett;
6Józsué pedig megszaggatta ruháit és arccal a földre esett az Úr ládája előtt estéig, vele Izráel vénei is; és port hintettek fejükre.
7És azt mondta Józsué: Jaj, Uram, Jahve, miért hoztad át ezt a népet egyáltalán a Jordánon, az emoriak kezébe adni minket, hogy elveszítsenek bennünket? Bárcsak inkább a Jordánon túl maradtunk volna!
8Óh Uram, mit mondjak, miután Izráel hátat fordított ellenségei előtt?
9Ha meghallják a kanaániak és az ország többi lakói, ellenünk fordulnak és kiirtják nevünket a földről: mit teszel akkor a te nagy nevedért?
10És azt mondta az Úr Józsuénak: Kelj fel; miért vagy így arcodra esve?
11Bűnbe esett Izráel, tudniillik áthágták szövetségemet is, melyet parancsoltam nekik; elvettek az örök szentségből is (így loptak is, alattomoskodtak is), és holmiaik közé is tették.
12Ezért nem bírnak Izráel fiai megállni ellenségeik előtt, fordítanak hátat ellenségeik előtt, mert örök szentségbe estek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem pusztítjátok az örök szentséget magatok közül.
13Kelj fel, szenteltesd be a népet és mondd: Szenteljétek be ma gatokat holnapra; mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Örök szentség van közötted, Izráel, nem bírsz megállni ellenségeid előtt, míg el nem távolítottátok az örök szentséget magatok közül.
14Reggel tehát lépjetek elő törzsenként; és amelyik törzset megfogja az Úr, az lépjen elő nemzetségenként, és az a nemzetség, amelyiket megfogja az Úr, lépjen elő családonként, az a család pedig, amelyiket megfogja az Úr, lépjen elő férfianként.
15És akkor, aki az örök szentséggel kapatik, égettessék meg tűzben, és vele minden hozzátartozója; mert áthágta az Úr szövetségét, és mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben.
16És reggel korán előléptette Józsué Izráelt törzsenként; és megfogatott Júda törzse.
17Akkor előléptette Júda nemzetségeit és megfogta a zarhi nemzetséget; aztán előléptette a zarhi nemzetséget családonként, és megfogatott Zabdi.
18Végül előléptette annak családját férfianként; és megfogatott Ákán, Karminak fia, aki Zabdinak, a Zerah fiának fia volt Júda törzséből.
19Akkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, kérlek, adj dicsőséget az Úrnak, Izráel Istenének és tégy vallást neki; mondd meg hát nekem, mit cselekedtél, el ne titkold előttem.
20És felelt Ákán Józsuénak és azt mondta: Én bizony bűnbe estem az Úr előtt, Izráel Istene előtt, mert így meg így cselekedtem.
21Láttam a martalékban egy szép babiloni köpenyt és kétszáz sekel ezüstöt meg egy aranyrudat, súlya ötven sekel, ezeket megkívántam és elvettem; és most ott vannak a sátoromban a földbe elrejtve, és az ezüst legalul.
22Erre Józsué követeket küldött, kik a sátorba futottak; és íme ott volt elrejtve a sátorában, és az ezüst legalul.
23És elvették a sátorból és bevitték Józsuéhoz és Izráel többi fiaihoz; és kiöntötték őket az Úr elé.
24Akkor fogta Józsué, és vele egész Izráel Ákánt, Zerah fiát, és az ezüstöt, a köpenyt és az aranyrudakat, valamint fiait és leányait, továbbá ökreit, szamarait, juhait és sátorát, meg egyáltalán mindent, ami az övé volt; és felvitték őket Ákór völgyébe.
25Akkor azt mondta Józsué: Miért háborítottál meg minket? Háborítson meg téged az Úr ma! Erre elborította őt az egész Izráel kővel, és elégették őket tűzzel.
26És miután megkövezték őket kövekkel, egy nagy kőrakást állítottak fölé mind a mai napig; és akkor megtért az Úr haragja hevétől. Ezért nevezték el azt a helyet Ákór völgyének mind e mai napig.