1Jerikó pedig zárható volt, és be volt zárva Izráel fiai előtt; nem volt kijövő, és nem volt bemenő. És kötelességszegés miatt bűnbe estek Izráel fiai az örök szentség iránt; tudniillik elvett az örök szentségből Ákán, Karminak fia, aki Zabdinak, a Zerah fiának fia volt a Júda törzséből, és fellobbant az Úr haragja Izráel fiaira.
2És azt mondta az Úr Józsuénak: íme kezedbe adom Jerikót és királyát; a derék hősöket.
3Járjátok tehát körül a várost, minden hadköteles férfi, megkerülve a várost egyszer; így tégy hat napon át;
4és hét pap vigyen hét riadó kÚrtöt a láda előtt. A hetedik napon aztán hétszer kerüljétek meg a várost; a papok pedig fújják a kÚrtöket.
5És akkor, amint megfújják a riadó tülköt, mihelyt meghalljátok a kÚrt szavát, törjön ki az egész nép nagy harci kiáltásban; erre leesik a város kőfala helyt, és akkor menjen fel rá a nép, ki-ki egyenest neki.
6Szólította tehát Józsué, a Nún fia, a papokat, és azt mondta nekik: Vegyétek fel a frigyládát; hét pap pedig vigyen hét riadó kÚrtöt az Úr ládája előtt.
7A népnek pedig azt mondta: Vonuljatok fel és kerüljétek meg a várost; és a fegyveresek az Úr ládája előtt haladjanak.
8És miután Józsué ezt megmondta a népnek, felvonult a hét pap, aki a hét riadó kÚrtöt vitte az Úr előtt, és megfújta a kÚrtöket; mialatt az Úr frigyládája utánuk ment.
9És a fegyveresek a kÚrtöket fúvó papok előtt mentek; az utócsapat pedig a láda után ment, folyton fújván a kÚrtöket.
10A népnek pedig megparancsolta Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, egy hangot se adjatok, egy szó se jöjjön ki szátokból; addig a napig, mikor azt mondom nektek: Kiáltsatok!; akkor kiáltsatok.
11Így vitette körül az Úr ládáját kereken a város körül egyszer; azután bementek a táborba, és éjszakára a táborban maradtak.
12Reggel aztán korán felkelt Józsué; és vitték a papok az Úr ládáját:
13a hét pap vitte a hét riadó kÚrtöt az Úr ládája előtt, menet közben folyton fújva a kÚrtöket; miközben a fegyveresek előttük mentek, az utócsapat pedig az Úr ládája után ment, folyton fújva a kÚrtöket.
14Így kerülték meg a várost a második nap egyszer; aztán visszatértek a városba. így tettek hat napon át.
15A hetedik nap aztán korán felkeltek, a hajnal feljöttével, és megkerülték a várost ezen a módon hétszer; csak azon a napon kerülték meg a várost hétszer.
16És mikor a hetediknél megfújták a papok a kÚrtöket; azt mondta Józsué a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adta az Úr a várost!
17Legyen tehát a város és vele minden, ami benne van, örök szentséggé az Urnak; csak a parázna Ráháb maradjon életben, és vele mindenki, aki nála van a házban, amiért elrejtette a követeket, kiket küldöttünk.
18Ti pedig csak vigyázzatok az örök szentség dolgában, hogy mikor örök szentséget ajánlotok fel, el ne vegyetek az örök szentségből; nehogy így Izráel táborát örök szentség alá tegyétek és megháborítsátok.
19Hanem minden ezüst és arany, továbbá a réz és vaseszközök szentségek legyenek az Úrnak: az Úr kincstárába menjenek.
20Kiáltott tehát a nép és fújták a kÚrtöket; és történt, hogy mikor meghallotta a nép a kÚrt szavát és kitört a nép nagy harci kiáltásban, hát leesett a kőfal helyt, és felment a nép a városba, ki-ki egyenest neki, és bevették a várost.
21És örök szentség alá vetettek mindent, ami a városban volt, férfitól asszonyig, ifjútól vénig; és ökröt és juhot és szamarat, kardnak élével.
22Annak a két embernek pedig, akik kikémlelték az országot, azt mondta Józsué: Menjetek be a parázna asszony házába; és hozzátok ki onnét az asszonyt és minden hozzátartozóját, amiképpen megesküdtetek neki.
23És bementek az ifjak, a kémek, és kihozták Ráhábot és atyját, anyját, testvéreit és minden hozzátartozóját, egyáltalán egész nemzetségét kihozták; és elhelyezték őket Izráel táborán kívül.
24Akkor a várost felégették tűzzel, és mindent, ami benne volt; csak az ezüstöt és az aranyat, és a réz- és vaseszközöket tették az úr házának kincseihez.
25A parázna Ráhábot pedig és atyja háznépét minden hozzátartozójával együtt életben hagyta Józsué és Izráel között lakott mind e mai napig; mert elrejtette a követeket, akiket Józsué küldött Jerikót kikémlelni.
26És esküt vett ki Józsué abban az időben, mondván: Átkozott az az ember az Úr előtt, aki felkel és megépíti ezt a várost, Jerikót, elsőszülöttje árán tegye le alapját, és legkisebbjének árán állítsa fel kapuit.
27És vele volt az Úr Józsuéval; és híre volt az egész országban.