1(2) És imádkozott Jóna az Úrhoz, az ő Istenéhez a hal hasából.
2(3) És azt mondta: Kiáltottam szükségemben az Úrhoz, és felelt nekem; a pokol gyomrából kiáltottam, meghallottad szavam.
3(4) Mert örvénybe löktél engem, tengerek szívébe, és folyam vesz engem körül; hullámaid és habjaid mind keresztülmentek rajtam.
4(5) És én azt mondtam: Elűzettem szemeid elől; csak még egy pillantást vethetnék szent templomodra!
5(6) Vizek vettek körül lelkemig, hullámár kerített be; sás van fejemre kötve.
6(7) A hegyek alapjáig szálltam alá, a föld reteszei mögöttem vannak örökre; de te felhoztad lelkemet a veremből, Uram, én Istenem!
7(8) Mikor eltikkadt bennem a lelkem, az Úrról megemlékeztem; és eljutott hozzád imádságom szentséged templomába.
8(9) Akik hazug hiábavalóságokat tartanak meg, elhagyják maguktól a kegyelmet;
9(10) de én hálaszóval áldozok neked, amit fogadtam, megfizetem. Az Úrnál van a megtartás.
10(11) És mondta az Úr a halnak, és kihányta Jónát a szárazföldre.