1És lett az Úr szava Jónához másodszor, mondván:
2Kelj fel, menj el Ninivébe, abba a nagy városba; és prédikáld neki azt a prédikációt, amit én szólok neked.
3És felkelt Jóna és elment Ninivébe az Úr szava szerint; Ninivé pedig nagy városa volt az Istennek, háromnapi járás.
4És kezdett Jóna bemenni a városba egynapi járásra; és prédikált és azt mondta: Még negyven nap, és Ninivé elsüllyed.
5Ninivé emberei pedig hittek Istenben; és böjtöt hirdettek, és zsákba öltöztek kicsinytől fogva nagyig.
6És mikor Ninivé királyához ért a szó, felkelt trónjáról, és levetette magáról palástját; és zsákba öltözött és hamuba ült.
7És kikiálttatta és azt mondta: Ninivében a királynak és nagyjainak parancsából, úgymond, se ember, se állat, se marha, se juh ne ízleljen semmit, ne legeljenek, vizet se igyanak.
8És öltözzenek zsákba, ember és állat, és kiáltsanak Istenhez erővel; és térjen meg ki-ki az ő gonosz útjáról és abból az erőszakosságból, mely kezeiben van.
9Ki tudja, még megbánhatja az Isten; és visszatér haragja hevétől, és nem veszünk el.
10És mikor az Isten látta cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukból, megbánta az Isten a rosszat, amit mondott, hogy tenni fog velük, és nem tette meg.