1És amint továbbment, látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt.
2És megkérdezték őt tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-e, vagy a szülei, hogy vakon született?
3Felelt Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem a szülei; hanem hogy az Isten dolgai megnyilvánuljanak benne.
4Nekem kell annak dolgait cselekednem, aki engem küldött, amíg nappal van; eljön az éjszaka, mikor senki sem cselekedhetik.
5Mikor a világban vagyok, a világ világossága vagyok.
6Ezeket mondván a földre köpött és sárt csinált a nyálból, és rákente a sárt a vak szemeire,
7és azt mondta neki: Eredj, mosakodjál meg a Siloám tavában (mely azt jelenti: Küldött). Erre elment és megmosakodott, és megjött látva.
8Erre a szomszédok és akik őt azelőtt látták, hogy vak volt, azt mondták: Nem ez az, aki ült és koldult?
9Némelyek azt mondták: Ez az; mások meg: Hasonló hozzá; ő azt mondta: Én vagyok.
10Erre azt mondták neki: Hogyan nyíltak meg a szemeid?
11Az felelt és azt mondta: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sárt csinált és megkente szemeimet, és azt mondta nekem: Eredj el a Siloám tavára és mosakodjál meg; miután pedig elmentem és megmosakodtam, megjött a szemem világa.
12Erre azt mondták neki: Hol van az? Azt mondta: Nem tudom.
13Elvitték őt, aki az előtt vak volt, a farizeusokhoz.
14Szombat volt tudniillik, mikor a sárt csinálta Jézus és megnyitotta neki a szemeit.
15Ismét megkérdezték tehát őt a farizeusok is, hogyan jött meg a szeme világa? Ő pedig azt mondta nekik: Sárt tett a szemeimre, és megmosakodtam, és látok.
16Azt mondták erre a farizeusok közül némelyek: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások azt mondták: Hogy tehet bűnös ember ilyen jeleket? És szakadás volt közöttük.
17Ismét mondták a vaknak: Te mit szólsz felőle, hogy megnyitotta szemeidet? Az pedig azt mondta: Hogy próféta.
18Most már nem hitték el róla a zsidók, hogy vak volt és megjött a szeme világa, mígnem elhívatták annak a szüleit, akinek megjött a szeme világa.
19És megkérdezték tőlük, mondván: Ez a ti fiatok, kiről ti azt mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lát tehát most?
20Feleltek nekik annak szülei és azt mondták: Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született;
21de hogy most hogyan lát, azt nem tudjuk; ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk; megvan a kora, őt kérdezzétek, majd ő beszél magáért.
22Ezeket azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól; ugyanis már megállapodtak a zsidók, hogy ha valaki őt Krisztusnak vallja, kirekesztessék a gyülekezetből.
23Ezért mondták a szülei: Megvan a kora, őt kérdezzétek.
24Erre másodszor hívatták az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.
25Felelt az erre, és azt mondta: Hogy bűnös-e, nem tudom; egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok.
26De ismét mondták neki: Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg szemeidet?
27Felelt nekik: Mondtam már nektek, és nem hallgattátok meg; mit akarjátok ismét hallani? Talán ti is tanítványai akartok neki lenni?
28Erre összeszidták őt és azt mondták: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig Mózesnek vagyunk a tanítványai.
29Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten; ezt pedig nem tudjuk, honnét van.
30Felelt az ember és azt mondta nekik: Ebben valóban csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnét van, és az én szemeimet megnyitotta.
31Tudjuk pedig, hogy bűnösöket az Isten nem hallgat meg; hanem ha valaki istenfélő és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.
32Öröktől fogva nem hallatott, hogy vakon születettnek szemeit valaki megnyitotta volna.
33Ha ez nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.
34Feleltek és azt mondták neki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kivetették őt.
35Meghallotta Jézus, hogy kivetették őt; és megtalálván azt mondta neki: Hiszel te az Embernek Fiában?
36Felelt az, és azt mondta: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?
37Jézus pedig azt mondta neki: Láttad is őt, és aki veled beszél, ő az.
38Az pedig azt mondta: Hiszek, Uram; és leborult előtte.
39És azt mondta Jézus: Ítéletre jöttem én erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.
40És meghallották ezt a farizeusok közül azok, akik vele voltak, és azt mondták neki: Talán mi is vakok vagyunk?
41Azt mondta nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; de most azt mondjátok: Látunk; bűnötök tehát megmarad.