1Bizony, bizony mondom nektek,
2aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnét hág be, az tolvaj és rabló, de aki az ajtón megy be, az pásztora a juhoknak.
3Ennek az ajtónálló ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és tulajdon juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.
4És mikor tulajdon juhait kihajtotta, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik szavát.
5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle; mert nem ismerik az idegenek szavát.
6Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus; de azok nem értették, mi volt az, amit mondott nekik.
7Ismét mondta tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.
8Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók; de nem hallgattak rájuk a juhok.
9Én vagyok az ajtó; énáltalam ha valaki bemegy, megtartatik, és bemegy és kimegy, és legelőt talál.
10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük legyen.
11Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor életét adja a juhokért.
12A béres pedig, és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni és ott hagyja a juhokat, és elfut; és a farkas elragadozza azokat és szétszórja a juhokat;
13a béres pedig, mondom, elfut, mert ő béres, és nem törődik a juhokkal.
14Én vagyok a jó pásztor, és ismerem az enyéimet, és ismernek engem az enyéim,
15mint ahogyan az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.
16Más juhaim is vannak nekem, melyek nem ezen akolból valók; azokat is nekem kell vezetnem, és az én szavamra fognak hallgatni; és lesz egy nyáj, egy pásztor.
17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem életemet, hogy újra felvegyem azt.
18Senki nem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem azt le magamtól. Teljhatalmam van letenni azt, és teljhatalmam van újra felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19Erre szakadás támadt ismét a zsidók között ezek miatt a beszédek miatt.
20Sokan ugyanis azt mondták közülük: Ördöge van és őrült; mit hallgattok rá?
21Mások azt mondták: E beszédek nem ördöngös beszédei; vajon az ördög megnyithatja a vakok szemeit?
22A templomszentelési ünnep folyt pedig Jeruzsálemben.
23És tél volt; és Jézus a templomban a Salamon tornácában járkált.
24Erre körülvették őt a zsidók, és azt mondták neki: Meddig feszíted még lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan.
25Felelt nekik Jézus: Mondtam nektek és nem hiszitek: a cselekedetek, melyeket én cselekszem Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26De ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
27Az én juhaim hallgatnak az én szavamra, és én ismerem őket; és követnek engem.
28És én örök életet adok nekik; és el nem vesznek soha, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29Az én Atyám, aki nekem adta, nagyobb mindenkinél; és senki ki nem ragadhatja az én Atyám kezéből.
30Én és az Atya egy vagyunk.
31Erre ismét köveket emeltek a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32Felelt nekik Jézus: Sok jó cselekedetet mutattam nektek Atyámtól; azok közül melyik cselekedetért köveztek meg engem?
33Feleltek neki a zsidók, mondván: Jó cselekedetért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, éspedig hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34Felelt nekik Jézus: Nincs megírva a ti törvényetekben: Én mondtam, Istenek vagytok?
35Ha azokat Isteneknek mondta, akikhez az Isten igéje lett, és az Írás fel nem bomolhatik;
36nekem, kit az Atya megszentelt és elküldött a világra, ti azt mondjátok: Káromkodol; mert azt mondtam, hogy az Isten Fia vagyok?
37Ha nem cselekszem Atyám cselekedeteit, ne higgyetek nekem;
38de ha cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek; hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy bennem az Atya van, és én őbenne.
39Erre ismét megakarták őt fogni; és kiment a kezükből.
40És elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt; és ott maradt.
41És sokan mentek hozzá, és azt mondták: János ugyan semmi jelt nem cselekedett; de minden igaz volt, amit János erről mondott.
42És sokan hittek ott őbenne.