1Jézus pedig elment az Olajfák hegyére;
2és korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép odament hozzá; és leülvén tanította őket.
3Az írástudók és a farizeusok pedig vittek hozzá egy házasságtörésen kapott asszonyt, kit a középre állítván, azt
4mondták neki: Mester, ezt az asszonyt tetten kapták, mikor házasságtörést követett el.
5A törvényben pedig Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyenek köveztessenek meg; te erre mit mondasz?
6Ezt pedig kísértésképpen mondták, hogy legyen nekik mivel vádolni őt. De Jézus lehajolván, ujjával írt a földre.
7Amint azonban kitartottak kérdésük mellett, felegyenesedett és azt mondta nekik: Aki bűntelen közöttetek, az vesse rá elsőnek a követ.
8És ismét lehajolván, ujjával írt a földre.
9Azok pedig, amint ezt hallották, kimentek egymás után, a véneken kezdve, és egyedül hagyták Jézust meg az asszonyt a középen állva.
10Mikor pedig Jézus felegyenesedett és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt mondta neki: Asszony, hol vannak azok a te vádolóid? Senki sem ítélt el téged?
11Az pedig azt mondta: Senki, Uram. Jézus pedig azt mondta neki: Én sem ítéllek el téged; eredj el, és többé ne vétkezzél.
12Erre ismét beszélt nekik Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár a sötétségben, hanem az övé lesz az élet világossága.
13Azt mondták neki erre a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14Felelt Jézus és azt mondta nekik: Ha én magamról teszek is bizonyságot, igaz a bizonyságtételem; mert tudom, honnét jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnét jövök és hová megyek.
15Ti a test szerint ítéltek; én nem ítélek senkit.
16De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert nem vagyok egyedül, hanem én és az én küldőm, az Atya.
17A ti törvényetekben is meg van írva pedig, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az én küldőm, az Atya.
19Azt mondták erre neki: Hol van a te atyád? Felelt Jézus: Sem engem nem ismertek, sem Atyámat; ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek.
20Ezeket az igéket mondta Jézus a kincstartó helyen, mikor tanított a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az órája.
21Erre ismét azt mondta nekik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és meghaltok bűneitekben; ahova én megyek, ti nem jöhettek.
22Azt mondták erre a zsidók: Talán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti nem jöhettek?
23És azt mondta nekik: Ti alulról valók vagytok, én felülről való vagyok; ti ebből a világból valók vagytok, én nem vagyok ebből a világból való.
24Erre mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg; mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.
25Azt mondták erre neki: Te ki vagy? És azt mondta nekik Jézus: Kezdettől az, amit beszélek is nektek.
26Sok beszélni- és ítélnivalóm van felőletek; de az én küldőm igaz, és én amiket attól hallottam, azokat mondom a világnak.
27Nem értették meg, hogy az Atyát mondta nekik.
28Azt mondta tehát nekik Jézus: Mikor felemeltétek az Embernek Fiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok; és magamtól semmit nem cselekszem, hanem amint tanított engem az én Atyám, úgy beszélem ezeket.
29És aki engem küldött, velem van; nem hagyott engem egyedül az Atya, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek neki kedvesek.
30Mikor ezeket beszélte, sokan hittek benne.
31Azt mondta erre Jézus a benne hívőkké lett zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én igémben, valóban tanítványaim vagytok;
32és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz benneteket.
33Feleltek neki: Ábrahám magva vagyunk, és senkinek szolgái nem voltunk soha; hogy mondod te, hogy: Szabadokká lesztek?
34Felelt nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindenki, aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek.
35A szolga pedig nem marad a házban örökre; a fiú marad örökre.
36Ha tehát a Fiú szabadokká tesz benneteket, akkor lesztek valóban szabadok.
37Tudom, hogy Ábrahám magva vagyok; de meg akartok engem ölni, mert az én igém nem fér hozzátok.
38Én, amit az én Atyámtól láttam, beszélem; és ti erre amit a ti atyátoktól hallottatok, cselekszitek.
39Feleltek és azt mondták neki: A mi atyánk Ábrahám. Azt mondta nekik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit cselekednétek.
40Most pedig meg akartok engem ölni, oly embert, ki az igazságot beszéltem nektek, melyet az Istentől hallottam; Ábrahám ezt nem cselekedte.
41Ti a ti atyátok cselekedeteit cselekszitek. Azt mondták erre neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy Atyánk van, az Isten.
42Azt mondta erre nekik Jézus: Ha az Isten volna atyátok, szeretnétek engem; mert én az Istentől származtam és jöttem; hiszen nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43Miért nem ismeritek az én beszédemet; hogy nem tudjátok hallgatni az én szavamat?
44Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem áll az igazságban; mert nincsen őbenne igazság. Mikor a hazugságot szólja, a sajátjából szól; mert hazug ő, és atyja a hazugnak.
45Mivel pedig én az igazságot mondom, nekem nem hisztek.
46Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot mondok, ti miért nem hisztek nekem?
47Aki az Istentől van, az Isten beszédeit hallgatja; azért nem hallgatjátok ti, mert nem az Istentől vagytok.
48Feleltek erre a zsidók, és azt mondták neki: Nem jól mondjuk-e mi, hogy te samaritánus vagy, és ördögöd van?
49Felelt Jézus: Nekem ördögöm nincs, hanem tisztelem az én Atyámat, és ti nem tiszteltek engem.
50De én nem keresem az én dicsőségemet; van, aki keresi és megítéli.
51Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki az én beszédemet megtartja, nem lát halált soha örökké.
52Azt mondták erre neki a zsidók: Most tudjuk már, hogy ördögöd van; Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem ízlel halált soha.
53Talán te nagyobb vagy a mi Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak; kivé teszed te magadat?
54Felelt Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki engem dicsőít, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek.
55És nem ismeritek őt, én pedig ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hasonló leszek hozzátok, hazug; de ismerem őt, és beszédét megtartom.
56Ábrahám atyátok ujjongott, hogy meglátja az én napomat; és látta és örvendezett.
57Azt mondták erre a zsidók neki: Ötven esztendős még nem vagy, és Ábrahámot láttad?
58Azt mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59Köveket ragadtak erre, hogy reá hajigálják; de Jézus elrejtőzött és kiment a templomból.