1Ezek után volt egy zsidó ünnep, és Jézus felment Jeruzsálembe.
2Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, melyet héberül Bethesdának neveznek, s melynek öt tornáca van.
3Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víz megmozdulását.
4Egy angyal szállt le ugyanis időnként a tóba, és felzavarta a vizet; aki most már elsőnek lépett bele a víz felzavarása után, egészséges lett, akármilyen betegségben volt.
5Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc éve volt beteg.
6Ezt látván Jézus, amint ott feküdt, és megtudván, hogy már sok ideje, azt mondta neki: Akarsz egészséges lenni?
7Felelt neki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy mikor a víz felzavarodik, a tóba vigyen engem; mire pedig én odaérek, más megy le előttem.
8Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd ágyadat, és járj!
9És tüstént egészséges lett az ember, és vette ágyát és járt. Szombat volt pedig azon a napon.
10Azt mondták tehát a zsidók a meggyógyítottnak: Szombat van; nem szabad az ágyat vinned.
11Azt felelte nekik: Aki engem egészségessé tett, az mondta nekem: Vedd ágyadat és járj.
12Erre megkérdezték őt: Ki az az ember, aki neked azt mondta, vedd ágyadat és járj?
13A meggyógyított pedig nem tudta, ki volt; mert Jézus elsuhant, mivel sokaság volt azon a helyen.
14Ezek után a templomban találta őt Jézus, és azt mondta neki: Íme meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod.
15Elment az ember, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt egészségessé tette.
16És emiatt üldözték a zsidók Jézust, és meg akarták őt ölni, hogy ezt művelte szombati napon.
17Jézus pedig felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18Emiatt most már még inkább meg akarták őt ölni a zsidók, hogy nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is saját atyjának mondta, egyenlővé tévén magát az Istennel. [33]
19Felelt erre Jézus és azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem cselekedhetik a Fiú magától semmit, csak ha lát az Atyától valamit cselekedni; mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlóképpen a Fiú is cselekszi.
20Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is fog neki mutatni, hogy ti csodálkozzatok.
21Mert miképpen az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít.
22Mert nem is az Atya ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta,
23hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki küldte őt.
24Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én szavamat hallja, és hisz annak, aki engem küldött, örök élete van; és ítéletre nem megy, hanem átment a halálból az életre.
25Bizony, bizony mondom nektek, hogy jön idő, és az most van, mikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élni fognak.
26Mert miképpen az Atyának önmagában van élete, úgy adta a Fiúnak is, hogy önmagában legyen élete.
27És teljhatalmat adott neki ítélettételre is, mert Ember Fia.
28Ne csodáljátok ezt, mert eljön az óra, melyben mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát,
29és kijönnek, akik a jót tették, az élet feltámadására, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítélet feltámadására.
30Nem cselekedhetem én magamtól semmit; amint hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát cselekszem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.
31Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32Más az, aki rólam bizonyságot tesz, és tudom, hogy igaz az a bizonyság, amit rólam tesz.
33Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazság mellett;
34de én nem embertől veszem a bizonyságot, ezeket csak azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35Ő volt a szövétnek, mely égett és világított; ti pedig egy ideig szívesen örvendeztetek világosságában.
36De nekem megvan a bizonyságom, mely nagyobb Jánosénál; mert azok a cselekedetek, melyeket az Atya adott nekem, hogy elvégezzem, azok a cselekedetek, melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot énrólam, hogy az Atya küldött engem.
37És aki engem elküldött, az Atya maga tett rólam bizonyságot: sem szavát nem hallottátok soha, sem arcát nem láttátok.
38És igéje nálatok nem bennetek lakozó; mert akit ő küldött, annak ti nem hisztek.
39Kutatjátok az Írásokat, mert ti gyanítjátok, hogy azokban van örök életetek, és azok tényleg rólam tesznek bizonyságot:
40és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41Dicsőséget emberektől nem veszek;
42hanem megismertelek titeket, hogy az istenszeretet nincs meg bennetek.
43Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok be engem; ha más jön a saját nevében, azt befogadjátok.
44Hogy hihetnétek ti, kik dicsőséget egymástól vesztek, és az egy Istentől való dicsőséget nem keresitek?
45Ne gondoljátok, hogy én vádolni foglak titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket, Mózes, akiben reménykedtek.
46Mert, ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem; mert énfelőlem írt ő.
47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogy fogtok hinni az én beszédemnek?