1Amint mármost az Úr megtudta, hogy a farizeusok azt hallották, Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János
2(bár Jézus maga nem keresztelt, csak tanítványai);
3elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment.
4Keresztül kellett mennie Samárián.
5Samáriának egy Sikár nevű városába érkezett tehát, közel ahhoz a telekhez, melyet Jákób adott fiának, Józsefnek.
6Ott volt pedig a Jákób kútja; Jézus tehát elfáradva az utazástól, azon mód leült a kút mellé. Hat óra volt körülbelül.
7Jött egy asszony Samáriából vizet meríteni. Azt mondta neki Jézus: Adj innom.
8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
9Azt mondta neki erre a samáriai asszony: Hogy kérsz te zsidó létedre tőlem inni, ki samáriai asszony vagyok? Zsidók ugyanis nem érintkeznek samáriaiakkal.
10Felelt Jézus és azt mondta neki: Ha tudnád, mi az Isten ajándéka, és ki az, aki azt mondta neked: Adj innom, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.
11Azt mondta neki az asszony: Uram, nincs is mivel merítened, és a kút mély; honnét veszed hát az élő vizet?
12Talán te nagyobb vagy Jákób atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, és ebből ivott ő maga, és fiai, és jószágai?
13Felelt Jézus, és azt mondta neki: Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik;
14de aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amit én adok neki, buzgó víz forrásává lesz benne, örök életre.
15Azt mondta neki az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne jöjjek ide meríteni.
16Azt mondta neki Jézus: Eredj, hívd a férjedet, és jöjj ide.
17Felelt az asszony, és azt mondta: Nincs férjem. Azt mondta neki Jézus: Jól mondtad, hogy nincs férjed,
18mert öt férjed volt; és aki most van, az nem férjed; ezt igazán mondtad.
19Azt mondta neki az asszony: Uram, látom, hogy próféta vagy te.
20A mi atyáink ezen a hegyen imádták; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell;
21azt mondta neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy jön idő, mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22Ti nem tudjátok, mit imádtok; mi tudjuk, mit imádunk; mert az üdvösség a zsidók közül van.
23De jön idő, és az most van, mikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneknek akarja azokat, akik őt imádják.
24Szellem az Isten; és akik őt imádják, szellemben és igazságban kell imádniuk.
25Azt mondta neki az asszony: Tudom, hogy jön Messiás (az az Krisztus); mikor az eljön, mindent megmond nekünk.
26Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.
27És éppen ekkor jöttek meg tanítványai, és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt; de senki sem mondta: Mit akarsz; vagy: Mit beszélsz vele?
28Az asszony erre otthagyta vedrét és elment a városba, és azt mondta az embereknek:
29Jertek, lássatok egy embert, aki nekem mindent megmondott, amit cselekedtem; talán ez a Krisztus?
30Erre jöttek ki a városból, és mentek hozzá.
31Eközben kérték őt a tanítványok, mondván: Rabbi, egyél!
32Ő pedig azt mondta nekik: Van nekem eledelem, hogy egyem, amit ti nem tudtok.
33Azt mondták erre a tanítványok egymásnak: Talán valaki hozott neki enni?
34Azt mondta nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött, és munkáját bevégezzem.
35Ugye ti azt mondjátok, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek, emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek meg a földeket, hogy már fehérek az aratásra.
36És aki arat, jutalmat vesz, és gyümölcsöt gyűjt az örök életre; hogy mind a vető, mindaz arató együtt örüljön.
37Mert ebben az a szó az igazi, hogy más a vető, más az arató.
38Én aratni küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti azok munkáiba léptetek.
39Abból a városból pedig sokan hittek benne a samaritánusok közül annak az asszonynak a beszédére, aki bizonyságot tett: Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem.
40Amint tehát odaértek hozzá a samaritánusok, kérték őt, hogy maradjon náluk; és ott maradt két napig.
41És még többen hittek az ő beszédére,
42és az asszonynak azt mondták: Már nem a te beszédedre hiszünk; mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ez valóban a világ megváltója, a Krisztus.
43A két nap leteltével aztán eltávozott onnét, és Galileába ment.
44Igaz, hogy Jézus maga tett bizonyságot, hogy prófétának nincs tisztessége saját hazájában;
45mégis, mikor megérkezett Galileába, befogadták őt a galileaiak, mert mindent láttak, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; ugyanis ők is felmentek az ünnepre.
46Eszerint ismét a galileai Kánába ment Jézus, ahol a vizet borrá változtatta; és Kapernaumban volt egy királyi ember, akinek a fia beteg volt.
47Ez hallván, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá és kérte őt, hogy menjen le és gyógyítsa meg az ő fiát; mert már halálán volt.
48Erre azt mondta neki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49Azt mondta neki a királyi ember: Uram, jer le, míg meg nem hal gyermekem!
50Azt mondta neki Jézus: Eredj el; fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.
51De már mikor lement, szolgái szembejöttek vele, és jelentették, mondván: A te fiad él.
52Erre megtudakozta tőlük az órát, melyben jobban lett; és azt mondták neki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.
53Tehát megtudta az atya, hogy abban az órában, melyben azt mondta neki Jézus, hogy Fiad él; és hitt ő és egész háza.
54Ezt megint második jelnek cselekedte Jézus, mikor megérkezett Júdeából Galileába.