1Volt pedig egy ember a farizeusok között, a neve Nikodémus, a zsidók főembere.
2Ez elment Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Rabbi, tudjuk, hogy te Istentől jöttél tanítómesterül; mert senki sem tehet ilyen jeleket, amilyeneket te teszel, csak ha Isten van vele.
3Felelt Jézus és azt mondta neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újjá nem születik, nem láthatja az Isten országát.
4Azt mondta neki Nikodémus: Hogyan születhetik az ember vén létére? Talán bemehet anyja méhébe másodszor, és megszülethetik?
5Felelt Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába.
6Ami a testtől született, az test; és ami a Szellemtől született, az szellem.
7Ne csodáld, hogy azt mondtam neked, újjá kell születnetek.
8A szél, ahová akar, fú, és zúgását hallod, de nem tudod, honnét jön és hová megy; így van mindenki, aki a Szellemtől született.
9Felelt Nikodémus és azt mondta neki: Hogy lehet ez?
10Felelt Jézus és azt mondta neki: Te Izráel mestere vagy, és ezt nem érted?
11Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, azt bizonyítjuk; és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.
12Ha a földieket mondtam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok hinni, ha a mennyeieket mondom nektek?
13És senki sem ment fel a mennybe, csak aki a mennyből szállt alá, az Embernek Fia, ki a mennybe való.
14És mint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fel kell emeltetni az Ember Fiának,
15hogy mindenkinek, aki hisz őbenne, örök élete legyen.
16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17Mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18Aki hiszen őbenne, el nem ítéltetik; aki pedig nem hisz, már el van ítélve, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19Az pedig az ítélet, hogy a világosság eljött a világra, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert cselekedeteik gonoszak voltak.
20Mert mindenki, aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy cselekedetei fel ne fedessenek;
21aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy tettei nyilvánvalókká legyenek, hogy Istenben vannak téve.
22Ezek után elment Jézus és tanítványai Júdea földére; és ott időzött velük, és keresztelt.
23De János is keresztelt Énonban, Sálimhoz közel; mert ott sok víz volt, és odamentek és megkeresztelkedtek.
24Mert János még nem volt börtönbe vetve.
25Vita támadt most már János tanítványai részéről egy zsidóval a tisztulási szokás felett;
26és elmentek Jánoshoz, és azt mondták neki: Mester, aki nálad volt a Jordánon túl, aki mellett te bizonyságot tettél, íme az keresztel, és mindenki őhozzá megy. [28]
27Felelt János és azt mondta: Nem vehet az ember semmit, ha nem a mennyből adatott neki.
28Ti magatok tesztek bizonyságot mellette, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem hogy őelőtte küldettem.
29Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig aki áll, és mikor őt meghallja, örülve örvendez a vőlegény szaván. Ez az én örömem tehát betelt.
30Annak növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.
31Aki felülről jött, mindeneknek fölötte van. Aki a földről való, az földi, és földieket beszél; aki a mennyből jött, mindeneknek fölötte van.
32És amit látott és hallott, arról tesz bizonyságot; és bizonyságtételét senki sem fogadja el.
33Aki elfogadta bizonyságtételét, megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34Mert akit az Isten küldött, az az Isten beszédeit szólja; mert nem mértékkel adja az Isten a Szellemet.
35Az Atya szereti a Fiút, és mindent a kezébe adott.
36Aki hisz a Fiúban, annak van örök élete; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.