John 2
1 És harmadnap menyegző lett a galileai Kánában; és ott volt Jézus anyja.
2 De hivatalos volt a menyegzőre Jézus is, és az ő tanítványai.
3 És mikor elfogyott a bor, azt mondta Jézus anyja neki: Nincs boruk.
4 Azt mondta neki Jézus. Mi közöm hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5 Azt mondta anyja a szolgáknak: Valamit nektek mond, cselekedjétek.
6 Volt pedig ott hat kőveder letéve a zsidó tisztulási szokásoknak megfelelően, melyekbe egyenként két vagy három metréta fért.
7 Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtöltötték azokat színig.
8 És azt mondta nekik: Most merítsetek és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9 Amint pedig a násznagy megízlelte a borrá lett vizet, és nem tudta, honnét van (de a szolgák tudták, akik a vizet merítették), hívatta a násznagy a vőlegényt,
10 és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megborosodnak, akkor a hitványabbat; te a jó bort mostanig tartogattad.
11 Ezt tette Jézus a jelek kezdetévé a galileai Kánában; és kijelentette dicsőségét, és hittek benne tanítványai.
12 Ezután lement Kapernaumba, ő és anyja, valamint testvérei és tanítványai; és ott maradtak, nem sok napig,
13 mert közel volt a zsidók húsvétja, és felment Jeruzsálembe Jézus.
14 És a templomban találta az ökör-, juh- és galambárusokat, és a pénzváltókat letelepedve.
15 És kötélből ostort csinálván, mind kihajtotta a templomból, juhostul és ökröstül; és a pénzváltók pénzét kiöntötte, és asztalait felforgatta;
16 és a galambárusoknak azt mondta: Vigyétek el ezeket innét, ne tegyétek az én Atyámnak házát vásárcsarnokká.
17 Tanítványainak pedig eszébe jutott, hogy meg van írva: Házad szerelme emészt engem.
18 Feleltek erre a zsidók, és azt mondták neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?
19 Felelt Jézus és azt mondta nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és három nap alatt felállítom azt.
20 Azt mondták erre a zsidók: Negyvenhat esztendeig építették ezt a templomot, és te három nap alatt felállítod azt?
21 De ő testének templomáról szólt.
22 Mikor tehát feltámadt halottaiból, megemlékeztek tanítványai, hogy ezt mondta azoknak; és hittek az Írásnak, és a szónak, amit Jézus mondott.
23 Amint pedig Jeruzsálemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan hittek az ő nevében, látván jeleit, melyeket tett.
24 Maga Jézus pedig nem bízta magát rájuk, mert ő mindenkit ismert;
25 és mert nem volt szüksége, hogy valaki tanúskodjék az ember felől, mert ő tudta, mi van az emberben.