John 6
1 Ezek után elment Jézus a galileai, tibériási tengernek túlsó partjára.
2 És nagy sokaság követte őt, mert látták jeleit, melyeket a betegeken cselekedett.
3 De Jézus felment a hegyre, és ott ült le tanítványaival.
4 Közel volt pedig a húsvét, a zsidók ünnepe.
5 Mikor azért Jézus felemelte szemeit, és látta, hogy nagy sokaság megy hozzá, azt mondta Filepnek: Honnét veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek?
6 De ezt azért mondta, hogy őt próbára tegye; mert ő maga tudta, mit akart cselekedni.
7 Felelt neki Filep: Kétszáz dénár áru kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikük kapjon egy keveset.
8 Azt mondta neki tanítványai közül egy, András, Simon Péter testvére:
9 Van itt egy fiú, annak van öt árpakenyere és két hala; de mi az ennyinek?
10 De Jézus azt mondta: Ültessétek le az embereket! Sok fű volt pedig azon a helyen. Leültek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezeren.
11 Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adván, elosztotta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akartak.
12 Amint pedig jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.
13 Összeszedték tehát, és megtöltöttek az öt árpakenyérből tizenkét kosarat darabokkal, melyek az étkezőktől megmaradtak.
14 Erre az emberek, látván micsoda jelt cselekedett Jézus, azt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek a világra el kell jönni.
15 Erre Jézus, észrevévén, hogy készülnek jönni és őt megragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
16 Amint pedig este lett, tanítványai lementek a tengerre,
17 és beszállván a hajóba, mentek a tenger túlsó partjára Kapernaumba; és már beállt a sötétség, és Jézus nem ment vissza hozzájuk.
18 A tenger meg, mivel nagy szél fújt, háborgott.
19 Hát amint úgy huszonöt vagy harminc futamatnyira jutottak, látják Jézust a tengeren járni és közeledni a hajóhoz; és megfélemlettek.
20 Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok; ne féljetek!
21 Erre örömmel bevették őt a hajóba, és a hajó tüstént a partnál lett, ahova mentek.
22 Másnap a sokaság, mely a tenger túlsó partján állt, miután látta, hogy más hajó nem volt ott, csak az az egy, amelybe az ő tanítványai beszálltak, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el;
23 de más hajók meg jöttek Tibériásból ahhoz a helyhez közel, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálákat adott:
24 mikor eszerint a sokaság látta, hogy Jézus nincs ott, sem tanítványai, beszálltak ők is a hajóba, és elmentek Kapernaumba, keresvén Jézust.
25 És a tenger túlsó partján találván meg őt, azt mondták neki: Rabbi, mikor jutottál ide?
26 Felelt nekik Jézus és azt mondta: Bizony, bizony mondom nektek, kerestek engem, nem mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.
27 Ne a veszendő eledelért munkálkodjatok, hanem az örök életre, a maradandó eledelért, melyet az Embernek Fia ad nektek; mert őt pecsételte el az Atya, az Isten. [14]
28 Erre azt mondták neki: Mit cselekedjünk, hogy az Isten dolgait műveljük?
29 Felelt Jézus és azt mondta nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
30 Erre azt mondták neki: Mit cselekszel hát te jel gyanánt, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit művelsz?
31 A mi atyáink a mannát ették a sivatagban, mint meg van írva: Kenyeret az égből adott nekik enni.
32 Erre azt mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret; hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
33 Mert az Istennek kenyere az, mely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.
34 Azt mondták erre neki: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret.
35 Jézus pedig azt mondta nekik: Én vagyok az életnek kenyere; aki énhozzám jön, meg nem éhezik, és aki énbennem hisz, soha meg nem szomjúhozik.
36 De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.
37 Minden eljön hozzám, amit az Atya nekem ad; és aki hozzám jön, semmiképpen nem vetem ki;
38 mert nem azért szállottam le mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
39 Ez pedig annak akarata, aki engem küldött, hogy semmit abból, amit nekem adott, el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.
40 Ez tehát annak akarata, aki engem küldött, hogy mindenkinek, aki a Fiút látja és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom azt az utolsó napon.
41 Erre zúgolódtak ellene a zsidók, hogy azt mondta: Én vagyok az a kenyér, mely mennyből szállott alá;
42 és azt mondták: Ugye ez Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját; hogy mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?
43 Felelt erre Jézus, és azt mondta nekik: Ne zúgolódjatok egymás közt.
44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem az Atya vonja azt, aki engem küldött; és én feltámasztom azt az utolsó napon.
45 Meg van írva a prófétákban: És mindnyájan Isten tanítványai lesznek: mindenki tehát, aki hallott az Atyától és tanult, hozzám jön.
46 Nem azt mondom, hogy az Atyát valaki látta: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát:
47 bizony, bizony mondom nektek, aki énbennem hisz, annak van örök élete.
48 Én vagyok az életnek kenyere.
49 Atyáitok a mannát ették a sivatagban, és meghaltak;
50 ez a kenyér, mely a mennyből száll alá, olyan, hogy aki eszik belőle, nem hal meg.
51 Én vagyok az élő kenyér, mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik ebből a kenyérből, örökké él. A kenyér pedig, melyet én adok, az én testem, melyet én odaadok a világ életéért.
52 Tusakodtak erre a zsidók egymás közt, mondván: Hogyan adhatja ez nekünk a testét enni?
53 Azt mondta erre nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Ember Fiának testét, és nem isszátok vérét, nincs élet bennetek.
54 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örökélete van, és én feltámasztom azt az utolsó napon.
55 Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.
56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, énbennem marad, és én őbenne.
57 Miképpen küldött engem aki él, az Atya, és én élek az Atyáért; úgy aki engem eszik, az is élni fog énérettem.
58 Ilyen a kenyér, mely mennyből szállott alá; nem amilyent atyáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
59 Ezeket mondta a zsinagógában, mikor tanított Kapernaumban.
60 Erre sokan, akik hallgatták tanítványai közül, azt mondták: Kemény ez a beszéd; ki hallgathatja?
61 Tudván pedig Jézus magában, hogy zúgolódnak miatta tanítványai, azt mondta nekik: Ez titeket megbotránkoztat?
62 Ha most már meglátjátok az Embernek Fiát felmenni oda, ahol először volt?
63 A szellem az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, melyeket én szólok nektek, szellem és élet.
64 De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert kezdettől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki őt el fogja árulni.
65 És azt mondta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet énhozzám, ha nem adatik neki az én Atyámtól.
66 Ettől fogva visszavonultak tanítványai közül, és többé nem jártak vele.
67 Azt mondta erre Jézus a tizenkettőnek: Talán ti is el akartok menni?
68 Felelt neki erre Simon Péter: Uram, kihez mennénk? Örök élet igéi vannak nálad;
69 és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
70 Felelt nekik Jézus: Nem én választottalak-e titeket tizenkettőtöket, és egy közületek ördög?
71 Értette pedig Júdást, Iskariót Simon fiát; mert ez volt őt elárulandó, bár egy volt a tizenkettő közül.