1Ezeket beszélte Jézus, és felemelte szemeit az égre, és azt mondta: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad megdicsőítsen téged;
2úgy amint teljhatalmat adtál neki minden testen, hogy valakiket neki adtál, adjon azoknak örök életet.
3Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldöttél, Jézus Krisztust.
4Én megdicsőítettelek téged a földön: elvégeztem a munkát, melyet nekem adtál, hogy véghezvigyem.
5És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál, azzal a dicsőséggel, mely volt nekem, mielőtt a világ lett, tenálad.
6Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból; tieid voltak és nekem adtad őket; és a te beszédedet megtartották.
7Most megtudták, hogy minden, amit adtál nekem, tőled van;
8mert az igéket, melyeket adtál nekem, nekik adtam; és ők elfogadták, és valóban megtudták, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9Én őérettük könyörgök; nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid;
10és az enyémek mind a tieid, és a tieid az enyémek; és bennük dicsőíttetem meg.
11És nem vagyok többé a világon, és ezek a világon vannak, és én hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy legyenek egyek, mint mi.
12Mikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a te nevedben; akiket nekem adtál, megőriztem, és senki azok közül el nem veszett, csak a veszedelem fia, hogy az Írás beteljesedjék.
13Most pedig hozzád megyek, és ezeket beszélem a világon, hogy legyen velük az én örömem, megteljesedve bennük.
14Én nekik adtam a te igédet, és a világ meggyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint én nem vagyok a világból való.
15Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16Nem a világból valók, mint én nem a világból való vagyok.
17Szenteld meg őket az igazságban; a te igéd igazság.
18Mint engem elküldöttél a világra, én is elküldöm őket a világra,
19és felszentelem magamat érettük, hogy ők is legyenek megszenteltek igazságban.
20De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk folytán hisznek énbennem;
21hogy mindnyájan egyek legyenek; mint te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is mibennünk egyek legyenek; hogy elhiggye a világ, hogy te küldöttél engem.
22És én a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint mi egyek vagyunk;
23én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy megtudja a világ, hogy te küldöttél engem, és úgy szeretted őket, mint engem szerettél.
24Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek; hogy lássák az én dicsőségemet, melyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ megalapítása előtt.
25Igazságos Atya, és a világ téged nem ismert, de én ismertelek téged, és ezek megismerték, hogy te küldöttél engem;
26és a te nevedet megjelentettem nekik és megjelentem; hogy az a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, és én bennük legyek.