1Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2A gyülekezetekből kirekesztenek benneteket; sőt jön idő, hogy mindenki, aki megöl titeket, azt gondolja, hogy szolgálatot teljesít az Istennek.
3És ezeket azért fogják cselekedni, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.
4Azért beszéltem pedig ezeket nektek, hogy mikor eljön az óra, jussanak eszetekbe, hogy én megmondtam nektek; eleitől fogva pedig azért nem mondtam nektek ezeket, mert veletek voltam.
5Most pedig elmegyek ahhoz, aki engem küldött, és senki sem kérdez meg közületek: Hová mégy?
6Hanem mivel ezeket beszéltem nektek, a szomorúság eltöltötte szíveteket.
7De én az igazságot mondom nektek, jobb nektek, hogy én elmenjek. Mert ha el nem megyek, a Szószóló nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm hozzátok.
8És mikor az eljön, ráolvas a világra bűnt, igazságot és ítéletet.
9Bűnt, mert nem hisznek énbennem;
10igazságot, merthogy én az Atyához megyek, és már nem láttok engem;
11ítéletet, mert e világ fejedelme megítéltetett.
12Még sok mondanivalóm van nektek, de most el nem hordozhatjátok.
13De ha eljön az, az igazság Szelleme, elvezérel titeket a teljes igazságra; mert nem magától szól, hanem amiket hall, azokat szólja, és az eljövendőket hirdeti nektek.
14Az engem dicsőíteni fog, mert az enyémből veszi és hirdeti nektek.
15Minden, amije az Atyának van, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből veszi és hirdeti nektek.
16Még egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem.
17Azt mondták erre némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem; és: Mert én elmegyek az Atyához?
18Azt mondták tehát: Ez micsoda, amit mond, a „kicsi\? Nem tudjuk, mit beszél.
19Észrevette pedig Jézus, hogy meg akarnák őt kérdezni, és azt mondta nekik: Arról tudakozódtok egymás közt, hogy azt mondtam: egy kicsi és nem láttok engem, és ismét egy kicsi és megláttok engem?
20Bizony, bizony mondom nektek, hogy sírni és jajgatni fogtok ti, a világ pedig örül; ti szomorkodni fogtok, de szomorúságotok örömre fordul.
21Az asszonynak, mikor szül, szomorúsága van, mert eljött az ő órája; de mikor megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a nyomorúságra örömében, hogy ember született a világra.
22Nektek is tehát most szomorúságtok van; de ismét meglátlak benneteket, és örülni fog szívetek, és örömeteket senki el nem veszi tőletek.
23És azon napon engem nem kérdeztek meg semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24Mostanáig nem kértetek semmit az én nevemben; kérjetek és megkapjátok, hogy örömetek teljes legyen.
25Ezeket hasonlatokban mondtam nektek; de eljön az idő, mikor már nem hasonlatokban beszélek nektek, hanem nyíltan szólok hozzátok az én Atyámról.
26Azon a napon az én nevemben kértek; és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát érettetek:
27mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
28Kijöttem az Atyától és eljöttem a világra; ismét elhagyom a világot, és elmegyek az Atyához.
29Azt mondták neki tanítványai: Íme most nyíltan beszélsz, és semmi hasonlatot nem mondasz.
30Most tudjuk, hogy tudsz mindent, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél ki.
31Felelt nekik Jézus: Most hiszitek?
32Íme eljön az óra, és már eljött, hogy szétszóródjatok, ki-ki a sajátjába, és engem egyedül hagyjatok. És nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33Ezeket beszéltem nektek, hogy én bennem békességetek legyen. A világban nyomorúságotok van; de bízzatok, én legyőztem a világot.