Job 6
1 Felelt pedig Jób és azt mondta:
2 Ha mérlegre teszik bosszúságomat; bár szerencsétlenségemet is a serpenyőbe tennék vele!
3 Mert most súlyosabb a tenger fövenyénél; azért magyarázzák félre szavaimat:
4 Mikor a Mindenható nyilai vannak velem, azoknak mérgét issza lelkem; istenrettentések vonulnak harcra ellenem.
5 Ordít-e a vadszamár a gyepen? Bőg-e az ökör abrakja mellett?
6 Megeszik-e az ízetlent só nélkül? Van-e íz a tojásfehérje nyálkájában?
7 Utál hozzányúlni a lelkem... Ilyen utálatos az én kenyerem.
8 Oh, ha kérésem teljesülne, és reménységemet megadná Isten;
9 és tetszenék Istennek engem összezúzni, kezét kipattantani és lemetszeni engem:
10 akkor még volna vigasztalásom, és ujjonghatnám a kíméletlen fájdalomban; mert nem tagadtam meg a Szent parancsait.
11 Mi az én erőm, hogy várjak; mi lesz a végem, hogy életemet nyújtsam:
12 sziklaerő-e az én erőm; ércből van-e az én húsom?
13 Nemde segítségem nincs magamban, és a lehetőség el van űzve tőlem?!
14 Ha a kétségbeesőtől barátja a szeretetet, a Mindenhatótól az istenfélelmet vonja meg.
15 Testvéreim csalfák, mint a zúgó patak; mint meder, melyen zúgó árak futnak át;
16 amelyek jégtől sötétlenek, felettük megbúvik a hó.
17 Olvadás idején eltűnnek, mikor meleg lesz, kioltatnak helyükből;
18 kanyarognak útjuk ösvényein, felszállnak az űrbe és elvesznek.
19 Nézegetik Témá karavánjai, Sába utasai bennük reménykednek:
20 megszégyenülnek, hogy bíztak; mikor oda mennek, megpirulnak.
21 Mert most nemlévők lettetek; ijedelmet láttok, és féltek.
22 Hát mondtam-e én: Adjatok nekem; vagy: Vagyonotokból adjatok ajándékot értem; vagy:
23 Mentsetek ki valami szorongató kezéből; vagy: Zsarnokok kezéből váltsatok ki?
24 Tanítsatok engem, és én hallgatok; magyarázzátok meg nekem, miben tévedtem.
25 Mily hathatósak az egyenes mondások; de mit cáfol a magatok-féle cáfolás?
26 Hiszen úgy gondoltok ki cáfolni való szavakat; és a szélnek hiábavaló mondásokat;
27 sőt, rárohantok az árvára, és koholtok barátotokra.
28 Most tehát tessék, forduljatok hozzám; arcotokba bizonnyal nem hazudom.
29 Térjetek meg csak, ne legyen igazságtalanság; térjetek meg hát, még ebben nekem van igazam!
30 Van-e álnokság az én nyelvemen; nem érzi-e meg ínyem a gonoszságokat?