1Kiálts csak van-e ki megfelel neked, a Szentek közül bárkihez fordulsz is?
2Mert a bolondot bosszúság gyilkolja meg; és az együgyűt féltékenység öli meg.
3Én láttam bolondot gyökeret verni; de rögtön megátkoztam otthonát:
4Jóléttől távol essenek fiai, és törjenek össze a kapuban menthetetlenül;
5úgy, hogy aratásukat emésszék fel az éhesek, és még a tövisek közül is vegyék el, és hurok áhítozzék erejükre.
6Mert nem porból nő ki a veszedelem, és nem földből sarjadzik ki a baj;
7hanem az ember bajra születik, és a szén-fiak magasra repülnek.
8Én ellenben Istent keresem, és Istennél teszem le ügyemet:
9aki megfoghatatlan nagy dolgokat tesz, és szám nélkül való csodákat;
10aki esőt ad a föld színére, és vizet bocsát az utcák színére;
11hogy alacsonyakat magasba emeljen, és jólétre emelkedjenek a búsulók;
12aki meghiúsítja a ravaszok kigondolásait, hogy kezeik sikerre ne vigyék;
13aki megfogja a bölcseket ravaszságukban, és a facsarosok tanácsa megbukik;
14nappal sötétségbe ütköznek, és mint éjjel, úgy tapogatóznak délben:
15és megszabadítja a kardtól, az ő szájuktól, és az erős kezétől a szegényt.
16Így a gyengének reménysége van; a hamisság pedig befogja száját.
17Lásd, boldog az ember, akit Isten dorgál; ne vesd meg tehát a Mindenható fenyítését.
18Mert ő az, aki fájdalmat okoz és aki bekötöz; aki sebez, és akinek kezei gyógyítanak.
19Hat szükségből kiment téged; és hétben nem ér hozzád veszedelem.
20Éhínségben megvált a haláltól; és háborúban a kard hatalmától;
21nyelvostor esetén elrejtőzhetsz; és pusztulástól nem kell félned, ha jön;
22pusztulásra és éhségre nevethetsz; és a föld vadállataitól nem kell félned;
23mert a mező köveivel szövetséged van; és a mezei vad békében van veled.
24Tapasztalni fogod, hogy békesség a sátorod; ha szemlét tartasz otthonodban, hiányt nem találsz.
25És tapasztalni fogod, hogy sok a magzatod; és sarjadékod, mint a földnek füve.
26Duzzadó erőben fogsz a sírba menni; mikor sírhalom emelkedik annak idején.
27Íme ezt megvizsgáltuk, így van; hallgasd meg és tapasztald meg magad.