1És felelt Elihú, és azt mondta:
2Halljátok meg bölcsek szavaimat; és tudósok figyeljetek reám:
3mert szavakat fül vizsgál; íny ízlel evéskor.
4Keressük meg az igazságot magunknak; hadd tudjuk meg magunk közt, mi a jó.
5Mert Jób azt mondja: Igazam van; de Isten elfordította ítéletemet:
6igazságom mellett hazugságban maradtam; gyógyíthatatlan a sebem hiba nélkül.
7Kicsoda olyan ember, mint Jób; issza a csúfolódást, mint a vizet:
8és abban jár, hogy a gonosztevőkkel legyen társaságban; és együtt járjon az istentelen emberekkel:
9mert azt mondja: Nem használ az embernek; ha kedvességben van Istennél.
10Ezért ti okos emberek hallgassatok rám: távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11Mert amit ember tesz, azt adja vissza neki; és kinek-kinek ösvénye szerint fizet.
12Valóban tehát Isten nem cselekszik gonoszt; és a Mindenható nem ferdíti el az ítéletet.
13Ki bízta rá a földet; és ki adta neki az egész világot?
14Ha felfigyel rá; lelkét és leheletét bevonja magához:
15kimúlik minden test egyetemben; és az ember visszatér a porba.
16Ha tehát van értelmed, halld meg ezt; és figyelj, hogy hangzanak szavaim:
17vajon aki a jogot gyűlöli, uralkodhatik-e; vagy a legnagyobb Igazságost kárhoztathatod-e?
18Azt, aki a királynak azt mondja: Mihaszna; Istentelen; a nemeseknek;
19aki nem tekint fejedelmek személyére; és nem ismer többnek gazdagot szegénynél? Mert az ő keze alkotásai mindnyájan;
20egy pillanat alatt meghalnak és éjfélkor megmozdul egy nép és átvonul; és eltávolítják a hatalmast kéz nélkül.
21Mert szemei kinek-kinek útjain vannak; és minden lépését látja:
22nincs sötétség és nincs halálárnyéka; ahova a gonosztevők rejtőznének.
23Mert nem kell az embert hosszan figyelnie; hogy Isten elé kerüljön ítéletre:
24összetör hatalmasokat vizsgálat nélkül; és másokat állít a helyükbe.
25Ezért: megismeri cselekedeteiket; és egy éjszaka változtat, és összezúzatnak:
26az istentelenek helyén bünteti meg őket; oly helyen, ahol nézők vannak.
27Mivelhogy azért távoztak el tőle; és nem vették figyelembe egy útját sem:
28hogy a gyengék segélykiáltását felvigyék hozzá; és ő a szegények segélykiáltását meghallja.
29És ha ő nyugton marad, ki kárhoztathatja; és ha elrejti arcát, ki láthatja őt? Akár nemzet felett, akár ember felett egyetemben:
30hogy ne uralkodjon képmutató ember a nép tőrei közül.
31Mert az vajon mondja-e Istennek: Meglakoltam, nem fogok rosszat tenni:
32csakhogy amit nem látok, te mutasd meg nekem; ha tettem gonoszságot, nem teszek többé?
33Vajon teszerinted teljesítse a visszafizetést, mert te nem fogadod el? Ha te jobbat tudsz, bár én nem: akkor amit tudsz, mondd!
34Az okos emberek azt fogják mondani nekem; és minden bölcs, aki engem hall:
35Jób nem tudományosan beszél; és szavai nem meggondoltak.
36Óh bár próba alatt maradna Jób örökre; a bűn emberei közé való feleleteiért:
37mert bűnét azzal a hibával tetézi, hogy köztünk tapsol és szaporítja a szót Isten ellen.