1Hanem azért hallgasd meg, Jób, beszédeimet; és minden szavamat vedd füleidbe.
2Most, mikor megnyitom számat; nyelvem beszél az ínyem között:
3szívem egyenessége a szavam; és ajkaim tiszta tudományt beszélnek.
4Isten lelke alkotott engem; és a Mindenható lehelete éltet engem.
5Ha tudsz, felelj meg nekem; állj ki velem csatára!
6íme én olyan vagyok Istennel szemben, mint te; agyagból vagyok kicsípve én is:
7így hát az én félelmem nem fog ijeszteni téged; és az én súlyom nem fog rád nehezedni. [32-35; 20-21]
8Az imént azt mondtad füleimbe; hallottam a beszéd hangját:
9Tiszta vagyok én, vétek nélkül; szeplőtlen vagyok én, és nincs bűnöm.
10íme, elidegenedést talál rajtam; ellenségének tart engem:
11kalodába teszi lábaimat; vigyáz minden ösvényemre.
12ím ebben nincs igazad, azt felelem neked; mert nagyobb az Isten az embernél.
13Miért perelsz vele, hogy nem felel semmi dolgában?
14Mert egyben szól az Isten; és kettőben nem figyelnek rá.
15Az álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberekre (amint az ágyon szenderegnek).
16Akkor megnyitja az emberek fülét; és óvást ad nekik titokban.
17Hogy tegyen le az ember valami tervről; és fedezze testét valaki ellen:
18tartsa vissza lelkét a veremtől; és életét, hogy fegyvernek ne rohanjon.
19A fájdalomban pedig fenyítést vesz ágyán; és csontjainak tömege szüntelen:
20úgyhogy megutáltatja vele élete a kenyeret; és lelke a kívánatos ételt.
21Elfogy a húsa úgy, hogy nem látszik; és kiállnak csontjai, melyek nem látszottak.
22Úgyhogy lelke közel van a veremhez; és élete az öldöklőkhöz.
23Ha van mellette egy angyal, egy közbenjáró, ezer közül egy, bejelentvén az ember igazságát;
24és megkönyörül rajta Isten és azt mondja: Mentsd fel őt, ne szálljon verembe, megelégszem az engesztelési díjjal:
25újra fiatalságtól duzzad a húsa; visszatér ifjúsága napjaihoz.
26Imádkozik Istenhez és kegyesen fogadja őt, és örömmel mutatja meg arcát; és visszaadja az embernek igazságát.
27Énekel az emberek előtt és azt mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem, és nem fizetett hasonlóval nekem:
28felmentette lelkemet, hogy ne menjen a verembe; és életem a világosságban gyönyörködik.
29íme mindezeket megteszi Isten; kétszer-háromszor egy emberrel:
30visszahozván lelkét a veremből; hogy világoljon az élet világosságában.
31Figyelj Jób, hallgass reám; légy csendben, én hadd beszélek.
32Ha van mondandód, válaszolj nekem; szólj, mert igazságodra törekszem.
33Ha nincs, te hallgass rám; légy csendben, hogy bölcsességre tanítsalak.