Job 33
1 Hanem azért hallgasd meg, Jób, beszédeimet; és minden szavamat vedd füleidbe.
2 Most, mikor megnyitom számat; nyelvem beszél az ínyem között:
3 szívem egyenessége a szavam; és ajkaim tiszta tudományt beszélnek.
4 Isten lelke alkotott engem; és a Mindenható lehelete éltet engem.
5 Ha tudsz, felelj meg nekem; állj ki velem csatára!
6 íme én olyan vagyok Istennel szemben, mint te; agyagból vagyok kicsípve én is:
7 így hát az én félelmem nem fog ijeszteni téged; és az én súlyom nem fog rád nehezedni. [32-35; 20-21]
8 Az imént azt mondtad füleimbe; hallottam a beszéd hangját:
9 Tiszta vagyok én, vétek nélkül; szeplőtlen vagyok én, és nincs bűnöm.
10 íme, elidegenedést talál rajtam; ellenségének tart engem:
11 kalodába teszi lábaimat; vigyáz minden ösvényemre.
12 ím ebben nincs igazad, azt felelem neked; mert nagyobb az Isten az embernél.
13 Miért perelsz vele, hogy nem felel semmi dolgában?
14 Mert egyben szól az Isten; és kettőben nem figyelnek rá.
15 Az álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberekre (amint az ágyon szenderegnek).
16 Akkor megnyitja az emberek fülét; és óvást ad nekik titokban.
17 Hogy tegyen le az ember valami tervről; és fedezze testét valaki ellen:
18 tartsa vissza lelkét a veremtől; és életét, hogy fegyvernek ne rohanjon.
19 A fájdalomban pedig fenyítést vesz ágyán; és csontjainak tömege szüntelen:
20 úgyhogy megutáltatja vele élete a kenyeret; és lelke a kívánatos ételt.
21 Elfogy a húsa úgy, hogy nem látszik; és kiállnak csontjai, melyek nem látszottak.
22 Úgyhogy lelke közel van a veremhez; és élete az öldöklőkhöz.
23 Ha van mellette egy angyal, egy közbenjáró, ezer közül egy, bejelentvén az ember igazságát;
24 és megkönyörül rajta Isten és azt mondja: Mentsd fel őt, ne szálljon verembe, megelégszem az engesztelési díjjal:
25 újra fiatalságtól duzzad a húsa; visszatér ifjúsága napjaihoz.
26 Imádkozik Istenhez és kegyesen fogadja őt, és örömmel mutatja meg arcát; és visszaadja az embernek igazságát.
27 Énekel az emberek előtt és azt mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem, és nem fizetett hasonlóval nekem:
28 felmentette lelkemet, hogy ne menjen a verembe; és életem a világosságban gyönyörködik.
29 íme mindezeket megteszi Isten; kétszer-háromszor egy emberrel:
30 visszahozván lelkét a veremből; hogy világoljon az élet világosságában.
31 Figyelj Jób, hallgass reám; légy csendben, én hadd beszélek.
32 Ha van mondandód, válaszolj nekem; szólj, mert igazságodra törekszem.
33 Ha nincs, te hallgass rám; légy csendben, hogy bölcsességre tanítsalak.