1És felelt Elihú és azt mondta:
2Vajon igazában gondoltad ezt? Azt mondtad: Az én igazságom Istené előtt van;
3holott azt mondod, mit használ neked: Mit nyerek, ha nem vétkezem?
4Én e szavakkal felelek meg neked; és barátaidnak veled:
5Tekints az égre és lásd; és nézd a felhőket, magasabbak nálad:
6ha vétkezel, mit cselekszel ellene; ha sokat hibázol, mit teszel neki?
7Ha igaz vagy, mit adsz neki; vagy mit vesz el a kezedből?
8Az embert, amilyen te vagy, érinti gonoszságod; és az embernek fiát igazságod.
9A sok elnyomatás miatt kiáltanak; segítséget kérnek a nagyok karja ellen:
10de nem mondják: Hol van Isten, az én alkotóm; aki hálaéneket ad éjszaka;
11aki minket többre tanít, mint a föld állatait; és az ég madarainál bölcsebbekké tesz bennünket?
12Ott kiáltanak, és nem felel; a gonoszok kevélysége miatt kiáltanak:
13de hiábavalóságra nem hallgat Isten; és a Mindenható arra nem tekint.
14Hát még ha azt mondod, nem látod őt! A per előtte van, tehát várj reá!
15Most mégis, hogy nem büntet haragja; és nem veszi nagyba a dagályt:
16hát Jób hiábavalóságra nyitja száját; tudomány nélkül szaporítja a szót.