Job 35
1 És felelt Elihú és azt mondta:
2 Vajon igazában gondoltad ezt? Azt mondtad: Az én igazságom Istené előtt van;
3 holott azt mondod, mit használ neked: Mit nyerek, ha nem vétkezem?
4 Én e szavakkal felelek meg neked; és barátaidnak veled:
5 Tekints az égre és lásd; és nézd a felhőket, magasabbak nálad:
6 ha vétkezel, mit cselekszel ellene; ha sokat hibázol, mit teszel neki?
7 Ha igaz vagy, mit adsz neki; vagy mit vesz el a kezedből?
8 Az embert, amilyen te vagy, érinti gonoszságod; és az embernek fiát igazságod.
9 A sok elnyomatás miatt kiáltanak; segítséget kérnek a nagyok karja ellen:
10 de nem mondják: Hol van Isten, az én alkotóm; aki hálaéneket ad éjszaka;
11 aki minket többre tanít, mint a föld állatait; és az ég madarainál bölcsebbekké tesz bennünket?
12 Ott kiáltanak, és nem felel; a gonoszok kevélysége miatt kiáltanak:
13 de hiábavalóságra nem hallgat Isten; és a Mindenható arra nem tekint.
14 Hát még ha azt mondod, nem látod őt! A per előtte van, tehát várj reá!
15 Most mégis, hogy nem büntet haragja; és nem veszi nagyba a dagályt:
16 hát Jób hiábavalóságra nyitja száját; tudomány nélkül szaporítja a szót.