Job 36
1 És folytatta Elihú és azt mondta:
2 Várj rám egy kicsit, és előadom neked; mert vannak még Istenért szavaim.
3 Tudományomat messziről veszem; és alkotómnak igazat adok:
4 Mert szavaim valóban nem hamisak; tökéletes tudományú ember van előtted.
5 íme az Isten hatalmas és nem néz le; hatalmas szellemi erő.
6 Nem hagyja életben az istentelent; de a szegénynek jogát megadja.
7 Nem vonja le szemeit az igazakról, és a királyokkal a királyi székbe: oda ülteti őket örökké és fennen vannak.
8 Ha pedig béklyóba vannak verve; fogva vannak nyomorúság köteleiben:
9 akkor megjelenti nekik cselekedetüket; és hibáikat, hogy elhatalmaztak:
10 és megnyitja füleiket a fenyítésnek; és megmondja, hogy térjenek meg a bűnből.
11 Ha engedelmeskednek és szolgálnak, napjaikat a jóban végzik; és esztendeiket a kedvességekben.
12 Ha pedig nem engedelmeskednek, nyílnak mennek; és kimúlnak tudomány híján.
13 Tehát a képmutató szívűek tegyék le a haragot, ne kiáltsanak, ha megköti őket,
14 ha lelkük ifjúságukban hal meg, és életük a szerelempapokkal:
15 a szegényt megszabadítja nyomorúsága által; és a szorongattatás által megnyitja fülüket.
16 Ki is csalogatott volna téged a szükség torkából tágasságra, mely helyt nincs szorosság; és ami asztalodra kerül, tele van kövérséggel:
17 de istentelen ítélettel vagy tele; ítélet és igazság fognak meg.
18 Hogy harag van, meg ne tévesszen téged a csapással; és az engesztelési díj nagysága félre ne vezessen:
19 fölér-e vele vagyonod a szorultságban; és erőd minden megfeszítése?
20 Ne lihegj az éjszakáért; mikor népek szállanak fel helyükön.
21 Vigyázz, ne fordulj a hiábavalósághoz; hogy ezt válaszd inkább, mint a nyomorúságot:
22 íme Isten felséges az ő erejében; ki olyan tanító, mint ő?
23 Ki parancsolta rá útját; és ki mondja: Igazságtalanságot követtél el?
24 Jusson eszedbe, hogy művét magasztalnod kell; melyet emberek énekelnek.
25 Minden ember gyönyörködik abban; a halandó, ki messziről szemléli.
26 íme Isten nagy és nem ismerhetjük meg; éveinek száma kifÚrkészhetetlen.
27 Mikor lehúzza a vízcseppeket, esőt szűrnek ködére:
28 melyet a fellegek ontanak; sok emberre permeteznek.
29 Ugyan érti-e az ember a felhőkiterjesztéseket; sátorának zúgását?
30 íme kiterjeszti felette villámát; és a tenger gyökereit beborítja.
31 Mert azzal ítéli a népeket; ad eledelt bőségesen.
32 Kezeire villámot borít; és célba rendeli azt.
33 Mennydörgésre ad hírt róla; a nyáj is, hogy felvonulóban van;