1(36,34) a szívem is megreszket erre; és kiugrik a helyéből.
2(1) Halljátok, halljátok hangjának zörgését; és a morajt, mely szájából kijön:
3(2) Az egész ég alá kiereszti azt; és villámát a föld szárnyaira.
4(3) Utána hang morajlik fel; mennydörög felséges hangján: és nem tartja vissza, hogy hallassék hangja;
5(4) csodálatosan mennydörög Isten az ő hangján. Nagy dolgokat cselekszik úgy, hogy nem érthetjük;
6(5) mert a hónak azt mondja: Légy a földön! és zápornak, esőnek; és hatalmas esői záporának.
7(6) Minden ember kezét lepecsételi; ismervén minden munkásemberét:
8(7) a vad is bevonul búvóhelyére; és fészkében marad.
9(8) A csillagkamarából jön a forgószél; és az északcsillagokból a fagy:
10(9) Isten leheletétől támad a jég: és a vizek szélessége öntvénnyé lesz.
11(10) Majd zuhogóval rakja meg a sűrű felhőt; elszéleszti villámos fellegét:
12(11) és az körös-körül gomolyog az ő tanácsa szerint munkájára. Mindenütt, ahova rendeli a föld kerekségének színén:
13(12) vagy vesszőül, ha országának; vagy kegyelmül jelenti meg azt.
14(13) Figyelj erre Jób, állj meg; és gondold meg Isten csodáit.
15(14) Vajon tudod-e, mikor Isten rájuk helyezi; és felvillantja fellegének villámát?
16(15) Vajon érted-e a sűrű felhő lebegéseit; a tökéletes tudományúnak csodáit?
17(16) Akinek melegek a rajtad levő ruhák, mikor csendes a föld dél felől:
18(17) taposnád vele az égboltozatot, mely oly szilárd, mint az öntött tükör?
19(18) Add tudtunkra, mit mondjunk neki; kit nem érünk fel a sötétség miatt:
20(19) Elmondható-e neki: Beszélni akarok; vagy mondja-e valaki, hogy meg akar semmisülni?
21(20) És most nem látják, a fényes villám a felhők közt van; és szél ment át és eltisztította őket:
22(21) észak felől arany jött; Isten felett félelmetes felség.
23(22) A Mindenhatót, őt nem érhetjük el: hatalmas erőben és ítéletben; és nagy igazságú, el nem nyom.
24(23) Ezért félik őt a halandók; nem néz semmiféle bölcs eszűre.