1És felelt az Úr Jóbnak a forgószélből, és azt mondta:
2Ki az, aki el akarja sötétíteni a végzést tudománytalan beszédekkel?
3Nosza övezd fel férfiként derekadat; hadd kérdezzelek, és taníts engem.
4Hol voltál, mikor a földet fundáltam? Mondd meg, ha ismersz értelmet!
5Ki tette le méreteit, ha tudod; vagy ki feszítette ki felette a mérőzsinórt?
6Mire vannak lesüllyesztve alapjai; vagy ki vetette fel szegeletkövét:
7miközben a hajnalcsillagok egyetemben örvendeztek; és Isten fiai mind ujjongtak?
8Ki zárta ajtók közé a tengert; mikor előtört, megszületett:
9mikor a felhőt tettem reá ruhának; és a sötét ködöt pólyámnak?
10Mikor határomat közéje megvontam; a reteszt és ajtókat letettem:
11és azt mondtam: Eddig jöhetsz, és ne tovább; és itt tegyék le hullámaid a gőgjüket.
12Kirendelted a reggelt, mióta élsz; tudattad a hajnallal helyét:
13mikor belefogódzik a föld szárnyaiba; és lerázatnak arról a gonoszok:
14átalakul, mint a pecsét agyagja; és előtűnnek mintegy a ruhái:
15a gonoszoktól pedig elvétetik az ő világuk; és felemelt karjuk letöretik.
16Eljutottál-e a tenger forrásaiig; és a hullámár mélységét megjártad-e:
17nyilván vannak-e előtted a halál kapui; és a halál árnyékának kapuit láttad-e:
18eszedbe vetted-e végig a föld szélességét? mondd meg, ha mindezt tudod.
19Melyik az útja a világosság lakásának; és sötétségnek hol van lakhelye?
20Ha a maga határába kell azt vinned; hogy ismerd háza ösvényeit.
21Tudod, hiszen akkor születtél; és napjaid száma nagy.
22Eljutottál-e a hó tárházához; és a jégeső tárházát láttad-e,
23melyeket a szükség idejére tettem el; harc és háború napjára?
24Melyik az út, melyen a világosság eloszlik; keleti szelet szór szét a földön?
25Ki hasít csatornát a felhőszakadásnak; és utat a viharfelhőknek?
26Hogy esőt hullassanak a földre, hol senki sincs; a sivatagra, melyben nincs ember:
27jól tartván a romlást, a pusztulást; és pázsit csiráját sarjasztatván.
28Van-e az esőnek atyja; vagy ki nemzi a harmatcseppeket?
29Kinek a méhéből jön ki a jég; és az ég hóharmatát ki szüli?
30A vizek elrejtőznek, mint a kő; és a hullámár színén összefogóznak.
31Meg tudod-e kötni a Fiastyúk kötelékét; vagy a kaszás csillag köteleit megoldani?
32Ki tudod-e hozni az állatövet a maga idején; és a Göncöl szekerét ki tudod-e vezetni fiaival?
33Ismered-e az ég törvényeit; vagy tudod-e uralmát intézni a földön?
34Fel tudod-e emelni a felhőhöz hangodat; és erre elborít-e téged vizek bősége?
35Tudsz-e villámokat bocsátani, és elmennek-e; és mondják-e neked: Itt vagyunk?
36Ki tett a vesékbe bölcsességet; vagy ki adott az észnek értelmet?
37Ki számlálja meg a felhőket bölcsességgel; és az ég tömlőit ki dönti fel?
38Mikor a por öntvénnyé olvad; és a göröngyök összetapadnak.
39(39,1) Tudsz-e a nőoroszlánnak zsákmányt vadászni; és az oroszlánkölykök étvágyát betölteni:
40(39,2) mikor meglapulnak a barlangokban; és lesben ülnek a bozótban?
41(39,3) Ki készíti el a hollónak ennivalóját, mikor fiai Istenhez kiáltanak; kóvályognak eledel híján?