Job 31
1 Szövetséget szabtam szemeimnek; hogy nem tekintek hajadonra.
2 Mert mi a jutalom Istentől, felülről; és az örökség a Mindenhatótól a magasságból?
3 Ugye veszedelem a gonosznak; és szerencsétlenség a gonosztevőknek?
4 Ugye ő látja utaimat; és számon tartja minden lépésemet?
5 Ha hazugsággal jártam; és csalárdságra sietett a lábam:
6 mérjen meg engem igazság-mérlegen; és megtudja Isten jámborságomat.
7 Ha elhajolt lépésem az úttól; és szemeim után járt szívem, és kezemhez folt tapadt:
8 én vessek és más egye meg; és sarjadékaim irtassanak ki.
9 Ha asszonyért bomlott a szívem; és felebarátom ajtaján leselkedtem:
10 feleségem másnak őröljön; és mások térdeljenek föléje.
11 Mert fajtalanság az; és büntetendő bűn:
12 mert tűz az, mely pokolig emészt; és egész eredményemnek gyökerét szegi.
13 Ha megvetem rabszolgám és szolgálóm jogát, mikor perük van velem:
14 hát, mit csináljak, ha Isten felkel; és ha számon kér, mit feleljek neki?
15 Nemde, aki az anyaméhben engem teremtett, az teremtette őt; és ugyanaz alkotott bennünket az anyaölben!?
16 Ha megtagadom a gyengék kívánságát; és az özvegy szemét epedni engedem;
17 és magam eszem meg falatomat, és nem evett abból az árva:
18 bizony, ifjúságomtól fogva nálam nőtt, mint atyánál; és anyám méhétől fogva vezettem őt.
19 Ha látok bujdosót ruha nélkül; és hogy a szegénynek nincs takarója:
20 bizony áldanak engem tomporai; és juhaim gyapjától megmelegszik.
21 Ha felemeltem az árvára kezemet, mert a kapuban segítséget láttam magam mellett:
22 lapockám essen le a vállamról; és karom tőből törjön el:
23 mert félelem van bennem Isten csapásától; és az ő felsége miatt nem tehetem.
24 Ha aranyat tettem birodalmammá; és színaranynak azt mondtam: Én bizalmam!
25 Ha örültem, hogy nagy a gazdagságom; és hogy temérdeket szerzett a kezem:
26 Ha néztem a világosságot, hogy ragyog; és a holdat, amint pompásan halad;
27 és titkon bomlott a szívem, és kezemmel csókot dobtam:
28 az is büntetendő bűn lett volna; mert megtagadtam volna Istent odafent.
29 Ha örvendeztem gyűlölőm szerencsétlenségén, és ujjongtam, ha rossz érte őt;
30 (ínyemet sem adtam vétekre, hogy átokkal kívánja életét);
31 ha nem azt mondták sátorom emberei: Akad-e, ki az ő húsából jól nem lakott?
32 Az utcán nem hált jövevény; ajtóimat megnyitottam vándornak.
33 Ha takargattam, mint Ádám vétkeimet (bűnösségemet keblembe rejtvén);
34 mert rettentett a nagy tömeg; és ha a nemzetségek megvetése ijesztett engem; és elnémultam, nem mentem ki az ajtón.
35 Oh bár meghallgatna engem! íme kézjegyem; a Mindenható feleljen meg nekem; és a vádlevelet, melyet peres felem írt,
36 bizony a vállamra emelem; felkötöm magamnak koszorú gyanánt:
37 lépteimnek számát megjelentem neki; mint fejedelem járulok elébe.
38 Ha földem ellenem kiált; és barázdái egyetemben sírnak;
39 ha termését fizetés nélkül ettem; és tulajdonosainak életét kioltottam:
40 búza helyett tövis teremjen, és árpa helyett gaz. Jób szavai elvégződtek,