1Szövetséget szabtam szemeimnek; hogy nem tekintek hajadonra.
2Mert mi a jutalom Istentől, felülről; és az örökség a Mindenhatótól a magasságból?
3Ugye veszedelem a gonosznak; és szerencsétlenség a gonosztevőknek?
4Ugye ő látja utaimat; és számon tartja minden lépésemet?
5Ha hazugsággal jártam; és csalárdságra sietett a lábam:
6mérjen meg engem igazság-mérlegen; és megtudja Isten jámborságomat.
7Ha elhajolt lépésem az úttól; és szemeim után járt szívem, és kezemhez folt tapadt:
8én vessek és más egye meg; és sarjadékaim irtassanak ki.
9Ha asszonyért bomlott a szívem; és felebarátom ajtaján leselkedtem:
10feleségem másnak őröljön; és mások térdeljenek föléje.
11Mert fajtalanság az; és büntetendő bűn:
12mert tűz az, mely pokolig emészt; és egész eredményemnek gyökerét szegi.
13Ha megvetem rabszolgám és szolgálóm jogát, mikor perük van velem:
14hát, mit csináljak, ha Isten felkel; és ha számon kér, mit feleljek neki?
15Nemde, aki az anyaméhben engem teremtett, az teremtette őt; és ugyanaz alkotott bennünket az anyaölben!?
16Ha megtagadom a gyengék kívánságát; és az özvegy szemét epedni engedem;
17és magam eszem meg falatomat, és nem evett abból az árva:
18bizony, ifjúságomtól fogva nálam nőtt, mint atyánál; és anyám méhétől fogva vezettem őt.
19Ha látok bujdosót ruha nélkül; és hogy a szegénynek nincs takarója:
20bizony áldanak engem tomporai; és juhaim gyapjától megmelegszik.
21Ha felemeltem az árvára kezemet, mert a kapuban segítséget láttam magam mellett:
22lapockám essen le a vállamról; és karom tőből törjön el:
23mert félelem van bennem Isten csapásától; és az ő felsége miatt nem tehetem.
24Ha aranyat tettem birodalmammá; és színaranynak azt mondtam: Én bizalmam!
25Ha örültem, hogy nagy a gazdagságom; és hogy temérdeket szerzett a kezem:
26Ha néztem a világosságot, hogy ragyog; és a holdat, amint pompásan halad;
27és titkon bomlott a szívem, és kezemmel csókot dobtam:
28az is büntetendő bűn lett volna; mert megtagadtam volna Istent odafent.
29Ha örvendeztem gyűlölőm szerencsétlenségén, és ujjongtam, ha rossz érte őt;
30(ínyemet sem adtam vétekre, hogy átokkal kívánja életét);
31ha nem azt mondták sátorom emberei: Akad-e, ki az ő húsából jól nem lakott?
32Az utcán nem hált jövevény; ajtóimat megnyitottam vándornak.
33Ha takargattam, mint Ádám vétkeimet (bűnösségemet keblembe rejtvén);
34mert rettentett a nagy tömeg; és ha a nemzetségek megvetése ijesztett engem; és elnémultam, nem mentem ki az ajtón.
35Oh bár meghallgatna engem! íme kézjegyem; a Mindenható feleljen meg nekem; és a vádlevelet, melyet peres felem írt,
36bizony a vállamra emelem; felkötöm magamnak koszorú gyanánt:
37lépteimnek számát megjelentem neki; mint fejedelem járulok elébe.
38Ha földem ellenem kiált; és barázdái egyetemben sírnak;
39ha termését fizetés nélkül ettem; és tulajdonosainak életét kioltottam:
40búza helyett tövis teremjen, és árpa helyett gaz. Jób szavai elvégződtek,