1Most pedig kacagnak rajtam, akik időre kisebbek nálam; kiknek atyáit nem érdemesítettem juhászkutyáim mellé tenni.
2Kézi erejük is minek lett volna nekem? Bennük elveszett a duzzadó erő:
3nélkülözéstől és éhségtől meddők; akik a pusztát rágják (romlás és pusztulás éjjelén):
4akik parajt tépnek a bokornál; és rekettyegyökér a kenyerük.
5A közönségből kiűzik őket; rájuk riasztanak, mint a tolvajra:
6rémes patakvölgyekben kell lakniuk; föld- és sziklabarlangokban.
7Bokrok között ordítoznak; csalán alatt hevernek.
8Vallástalan fiak, sőt névtelen fiak; akiket kivertek az országból.
9És most gúnydaluk lettem nekik; ezeknek jutottam a szájukra!
10Iszonyodnak tőlem, távoznak mellőlem; és nem átallnak kiköpni előttem.
11Mert íjhúromat megoldotta és megalázott engem; tehát a kantárt neki eresztik előttem:
12jobbra falka támad, ellökik lábaimat; és töltik ellenem csapásuk útjait.
13Rontják ösvényeimet, segítik szerencsétlenségemet; nincs, ki segítsen rajtuk:
14mint tomboló szakadás jönnek; pusztulás között hömpölyögnek:
15rettenetek vannak rám fordítva; kergetik, mint a szél, tisztességemet: és mint a felhő, elmúlt üdvöm.
16És most kiömlik bennem a lelkem; nyomor-napok fogtak meg engem:
17éjjel csontjaimat fúrják le rólam; és rágóim nem pihennek.
18Bő erőben álruhává lett rajtam a bőr; mint köntösöm, úgy övez engem.
19A sárba hajított engem; és hasonlóvá lettem a porhoz és hamuhoz.
20Segítségért kiáltok hozzád és nem felelsz nekem; itt állok és nem veszel észre:
21kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével támadsz engem.
22Szélre emelsz engem, úgy nyargaltatsz; és elolvasztasz engem zúgásban,
23mert tudom, a halálba térítesz engem; és minden élő találkozó házába.
24Bizony nincs imádság, ha valaki kezét nyújtja; ha szerencsétlenségében van, részükről nincs segélykiáltás:
25bezzeg én sírtam azért, akinek kemény napja volt; búsult a lelkem a szegényért.
26Mert jót reméltem és rossz jött; világosságra vártam és sötétség jött:
27beleim forrnak és nem nyugosznak; nyomor-napok vettek engem elő.
28Komoran járok-kelek, ahol nincs napfény; ha felkelek a gyülekezetben, segítségért kiáltok.
29Testvérük lettem a sakáloknak; és társuk a struccmadaraknak.
30Bőröm lefeketedett rólam; és csontom lobbot vet a forróságtól;
31és siralommá lett citerám; és sípom sírók hangjává.