Job 3
1 Ezek után megnyitotta Jób a száját és megátkozta születése napját.
2 És megszólalt Jób, és azt mondta:
3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem; és az az éj, amelyen azt mondták: Fiú fogantatott!
4 Legyen az a nap sötétség, ne gondoljon vele Isten a magasban; és ne ragyogjon fel rajta fénysugár,
5 sötétség és halálárnyék vegye meg azt; felhő telepedjék meg rajta napelsötétülések ijegessék azt.
6 Az az éjszaka! Sűrű homály foglalja el azt, ne örvendjen az év napjai között; hónapok számába ne menjen.
7 Oh, az az éjszaka! Legyen meddő; ne forduljon elő benne ujjongás:
8 napátkozók átkozzák meg azt; akik készek a tengeri kígyót felzavarni:
9 sötétüljenek el alkonyi csillagai; világosságra várjon, és ne legyen, és ne gyönyörködjék a hajnal szempillájában:
10 mert a méh-ajtókat nem zárta be előttem; hogy a nyomort elrejtette volna szemeim előtt!
11 Miért nem halhattam meg születés után: nem múltam ki, mihelyt megszülettem?
12 Miért fogadtak engem térdek; és miért emlők, hogy szopjam?
13 Mert most feküdném és csendességben volnék; aludnám akkor, és nyugtom volna.
14 Királyokkal és ország-tanácsosokkal; kik romokat építettek maguknak.
15 Vagy fejedelmekkel, kiknek aranyuk volt; akik megtöltötték házaikat ezüsttel.
16 Vagy mint elföldelt idétlen, nem lennék; mint csecsemők, kik nem láttak világosságot.
17 Ott a gonoszok megszűnnek háborogni; és ott megnyugosznak, kiknek ereje kifáradt.
18 A foglyok mind nyugodtan élnek; nem hallják a hajtó szavát.
19 Kicsiny és nagy ott ugyanaz; és a szolga szabad urától.
20 Miért kellett a nyomorultnak világosságot adnia; és életet a keserű lelkűeknek:
21 azoknak, akik a halálra vártak és nem volt, pedig kiásták volna, jobban mint a kincseket;
22 azoknak, akik ujjongásig megörültek volna, vigadtak volna, hogyha sírt találnak;
23 a férfiúnak, aki előtt rejtve van az út, és akit Isten bekerített?
24 Mert kenyerem előtt sóhajtásom jár; és ömlenek, mint a víz, kiáltásaim.
25 Mert volt, mitől féltem, az megtörtént velem; és amitől tartok, az eljön reám.
26 Nem enyhültem meg, nem csendesedtem meg, nem nyugodtam meg, mert háborúság érkezett.